Orvosi Hetilap, 1969. augusztus (110. évfolyam, 31-35. szám)

1969-08-03 / 31. szám - A daganatok immunitástana

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 18­5­7-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLD Y ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY D­R. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. * FORRAI JENŐ DR. * HÍDVÉGI JENŐ no. ÉV.FO­LYAM, 31. SZÁM, 1969. AUGUSZTUS 3. Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató: Bakács Tibor dr.) A daganatok immunitástana* Surján Lásxlóné dr. nitás, annál hamarabb jelenik meg a daganat.­ Kísérleti állatban tumor immunitást Ehrlich fi­gyelt meg először 1906-ban. Azt találta, hogy azok az egerek, amelyekben a tumor növekedett egy ideig, majd visszafejlődött, rezisztensekké válnak, ha ugyanazon tumorral újra fertőzik őket (1). Ezt a megfigyelést sokan megerősítették. Kiderült azon­ban, hogy csak a „graft” és a recipiens közötti iso­­antigen különbségekről, homograft immunitásról van szó (2). Ma már tudjuk, hogy genetikusan de­termináltak ezek az isoantigenek, egereken 15-nél több locuson, és közülük a H2 locus képviseli a leg­erősebb antigént, így a tumor-immunitás csaknem 30 éven át el­hanyagolt területe volt a rákkutatásnak, és egy év­tizeddel ezelőtt még az volt róla a vélemény, hogy éppen olyan megfoghatatlan, mint az éter 4 fluidu­­ma (3). Tíz év óta azonban egyre nagyobb intenzi­tással foglalkoznak a kutatók ezzel a kérdéssel (4, 5, 6, 7, 8). A napjainkban folyó kísérletek megin­dulása a transplantatiós immunitás során nyert eredményeknek köszönhető. Lehetővé vált ugyanis olyan erősen inbred egértörzsek kitenyésztése, ame­lyek nem dobják le az ugyanazon törzs másik tag­jától kapott graf­tot. Ilyen törzsekben bőrgrafthoz hasonlóan transplantálható a tumor. Az ilyen rend­szerben talált immunitás tehát csak a tumor-speci­fikus antigénnel szemben fejlődik ki. A tumorimmunitás mechanizmusának kutatá­sában éppen a tumor-specifikus antigének felfede­zése a legnagyobb jelentőségű. Bizonyított ma már, hogy a sejtek neoplasiás transformátiójával új tu­mor-specifikus antigenitás megszerzése jár együtt. Ezt az új antigént a gazda lymphoid rendszere nem ismeri el „sajátjának”, és immunválasszal reagál. Ez a „neo­antigen” a gyenge transplantatiós antigé­nekhez hasonlít. A tumor-specifikus antigént az összes vírus ere­detű és a legtöbb kémiai eredetű daganatban ki­mutatták (9). Onkogén vegyszerekkel előidézett daganatok antigénjei Tumor-specifikus antigének jelenlétét először methylcholantrennel indukált daganatban bizonyí­tották. Erősen inbred egértörzset használva Foley kimutatta, hogy a különben progresszív növekedést okozó tumorsejtekkel beoltott egérben rezisztencia fejlődik ki, ha a daganatot neni hagyják egy ideig, de progresszív növekedése előtt amputálják (10). A specifikus antigenitást még meggyőzőbben bizonyí­tották Klein és mtsai (11). Ők az eltávolított tumort röntgenkezelés után autograftként visszaoltva, sa­ját tumorával szemben is rezisztenciát produkáltak az egérben. Kémiai vagy fizikai tumor-indukció esetén az antigen egy adott tumorra szigorúan spe­cifikus. Azonos vegyszerrel előidézett, azonos szö­vettani képet mutató két daganatnak sincs közös antigén sajátsága, sőt ha ugyanazon állatban multi­plex tumor fejlődik ki, akkor is külön antigenitása van mindegyik tumornak (12), így rezisztencia is csak egyetlen tumorral szemben fejlődik ki. A különböző vegyszerekkel indukált dagana­toknak az antigenitása is különböző. Legerősebb an­tigenitást a cyclikus szénhydrogénekkel és methyl­cholantrennel indukált daganatok produkálnak. Cellofánnal vagy Millipore membránnal előidézett daganatok gyenge antigenitásúak, uretán okozta adenomában pedig ki sem mutatható az antigeni­tás (13). Azt is megfigyelték, hogy azok a szerek, amelyek erősebb antigenitású tumort indukálnak, lassabban ürülnek ki subcután oltás után. Összefüg­gés van az antigen erőssége és az indukció időtar­tama között is. Általában minél erősebb az antige­­ n Az Országos Közegészségügyi Intézetben 1969 januárban tartott tudományos továbbképző előadás alapján készült közlemény.

Next