Orvosi Hetilap, 1969. szeptember (110. évfolyam, 36-39. szám)

1969-09-21 / 38. szám - Kanyaró elleni első tömeges védőoltások Magyarországon

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS S 1857-ben .. . !­­ Szerkesztő bizottság: ALFÖLD­Y ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D­R. LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársait: PAPP MIKLÓS DR. * FORRAI JENŐ DR. * HÍDVÉGI JENŐ 116. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM, 1969. SZEPTEMBER 21. Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató: Bakács Tibor dr.). Heim Pál Gyermekkórház (igazgató: Sárkány Jenő dr.), László Fertőző Kórház (igazgató: Román József dr.), Pest megyei KÖJÁL (igazgató: Madár János dr.), Pécs mj. városi KÖJÁL (igazgató: Ratkóczi Károly dr.), Miskolc mj. városi KÖJÁL (igazgató: Márton György dr.), Szeged mj. városi KÖJÁL (igazgató: Vetró János dr.), Győr-Sopron megyei KÖJÁL (igazgató: Kelemen István dr.), Fejér megyei KÖJÁL (igazgató: Lehrner Lóránd dr.) Kanyaró elleni első tömeges védőoltások Magyarországon Rudnai Ottó dr. Farkas Elek dr. Csonka Éva dr. Kubinyi László dr. Fornosi Ferenc dr. Őry Imre dr, Budai József dr, Balogh György dr, Karácsonyi Etelka dr, Kígyóssy Lajos dr, Kiss Ilona dr, Vető Ilona dr, Vass Ádám­ dr A morbilli még ma is a legnagyobb járványügyi problémák egyikét jelenti a fejlődőben levő és a fejlett országokban egyaránt, így van ez hazánkban is. Az évenként bejelentett megbetegedések száma a járványmentes, ill. a járványos előfordulástól füg­gően általában 25 000 és 50 000 között mozog, a meg­betegedések tényleges száma azonban valószínűleg 100 000 körül van. A szövődmények közül legsúlyo­sabb encephalitis gyakorisága az irodalmi adatok szerint 1:400—1:1000. Az iskoláskor alatti gyerme­kek kanyaró halálozása sem jelentéktelen: 1967— 1968-ban az 1—5 éves korcsoportban Magyarorszá­gon 29 gyermek halt meg kanyaróban, több, mint amennyi dysenteriában, hepatitisben, meningitis epidemicában és tetanusban együttvéve. Az egész­ségügyi jelentőségen kívül igen számottevő a ka­nyaró gazdasági kihatása is. A felsorolt okok miatt világszerte egyre több figyelmet fordítanak a morbilli elleni védőoltások­ra. Hazánkban 1962 óta több ízben oltottak gyerme­keket zárt gyermekkollektívákban, és elvégezték különböző élő vakcinák összehasonlító vizsgálatát (1). E vizsgálatok kedvező eredményei, valamint az ugyancsak kedvező külföldi közlések ismeretében végeztük el 1967-ben és 1968-ban nagyobb számú gyermekre terjedően az első területi oltásokat. E munkánkban ezeknek az oltásoknak az eredményé­ről adunk számot. Anyag és módszerek Az oltásokat 1967-ben az eredeti Schwarz-törzsből készült Mevilin-L vakcinával (Glaxo Laboratories, Greenford, Middlesex) és a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma Víruskészítmények Moszkvai Tudomá­nyos Kutató Intézetében készült Leningrád-16 törzsből újszülött tengerimalac vesesejtkultúrán termelt élő vac­­cinával végeztük. 1968-ban kizárólag a Leningrád-16 (L-16) vaccinát használták. A nagyobb számú oltás megkezdése előtt mindegyik oltóanyagot laboratóriumilag és klinikai reakciók szem­pontjából ellenőriztük. Az 1967-ben használt oltóanya­gok az oltási reakciókat tekintve megfeleltek az opti­mális követelményeknek. A serológiai eredmények is kedvezőek voltak, mert közel 100%-os seroconversio volt elérhető és jelentős t­terű ellenanyagtermelés in­dult meg (1). Az 1968-ban használt L-16 vaccinával szemben sem merült fel kifogás a laboratóriumi ellenőrzés során. A szigorú klinikai ellenőrzést 57 oltott gyermeken végez­tük el. Az oltási reakciók intenzitása nem haladta meg az optimálisnak tekintett Schwarz-vaccina alkalmazá­sát követő reakciókat. A vaccina immunológiai haté­konyságának megállapítására 51 gyermek savópárjában határozták meg a haemagglutinatio gátlási titert, amely­nek geometriai átlaga 181, a seroconversiós arány pe­dig 100% volt. Az oltóanyag e vizsgálatok alapján is minden vonatkozásban alkalmasnak bizonyult arra, hogy vele a tervezett nagyobb számú oltásra sor ke­rüljön. Az oltóanyagot az OKI bocsátotta az érdekelt KÖJÁL-ok rendelkezésére. A Mevilin-L oltóanyag egy ampullájában 5 adag liofilizált vaccina volt, amelyet 3 ml oldószerben (dest. víz) kellett oldani. Az L-16 lio­filizált vaccinából 10 adag volt egy-egy ampullában, s ehhez 5 ml oldószer volt mellékelve. Az oltás adagja 0,5 ml, subcutan befecskendezve. Az 1967. évi oltások célja az volt, hogy szervezési tapasztalatokat szerezzünk az önkéntes alapon lebonyo­lított oltásokkal és figyelemmel kísérjük az oltási reak­ciókat. Az L-16 vaccinával májusban és júniusban 600, a Mevilin-L vaccinával pedig szeptembertől novembe­rig 636 negatív kanyarós anamnézisű gyermeket oltot­tak, kiknek több mint 90%-a 1­3 éves, többségében bölcsődés gyermek volt. A védőoltást követő reakciók­ról a megfigyelést végző orvosok egységes „törzslapon” számoltak be. 1968-ban fentieken túlmenően az volt a feladat, hogy a legfeljebb 30 000 oltás hatása epidemiológiailag is értékelhető legyen. Ezért olyan városokban igyekez­tünk az oltásokat elvégezni, ahol a rendelkezésre álló oltóanyag elegendő volt arra, hogy az 1—8 éves korú fogékonyak nagy része beoltható legyen, így választot­tuk ki előzetes számításaink alapján Miskolc, Pécs, Sze­ged, Győr és Székesfehérvár városokat. Az itt végzett

Next