Orvosi Hetilap, 1969. szeptember (110. évfolyam, 36-39. szám)

1969-09-14 / 37. szám - Homoszexualitás

2142 ORVOSI HETILAP adat támasztja alá, hogy szinte bizonyítottnak ve­hető. Hasonló ehhez Adler felfogása (1), szerinte a homoszexualitás lényege a másik nemtől való gyer­meki, irracionális félelem, és a heteroszexuális kap­csolat érzelmi vállalásának képtelensége vagy nem akarása. A homoszexualitás szociálpszichológiai és eg­­zisztencialista-fenomenológiai kutatásai is aláhúz­ták a pszichoanalízis által hangsúlyozott tényezők és hatások jelentőségét. Szociálpszichológiai vizs­gálatok rámutattak pl. arra a tényre, hogy a ho­moszexuálisok tekintélyes része számára az ellen­tétes nemi szervek és funkciók nagyfokú szorongást kiváltó objektumok, erős undor tárgyai, ami elég feltűnő körülmény, ha meggondoljuk, hogy a ho­moszexuálisokban egyébként mennyire hiányzik az idegenkedés az excretorikus működések és testnyí­lások iránt (5, 41). A pszichológiai vizsgálók szinte egyhangúan felfigyeltek a homoszexuálisok gyer­mekkori szülőkapcsolatainak sajátosságaira. A fér­fi homoszexuálisoknál az anyával való kapcsolat különösen mély, a homoszexuálisok között gyakori az egyedüli gyerek és az apa nélkül felnőtt gyerek (20, 59). A homoszexuális fiú rendszerint az anya kedvence, az anya bizalmasa, vele az anya bensősé­ges kapcsolatot épít ki. Az anya többnyire elégedet­len férjével, rossz viszonyban van vele, különösen szexuális téren. Az anyában megvetés van a szexua­litás iránt, a nemi dolgokat szennyesnek, bűnösnek tartja, ezt sokszor ki is fejezi. A gyermek szexuális viselkedését szóban és gesztusban akaratlanul sú­lyosan (a gyermek számára súlyosan, az anya szá­mára észrevétlenül) bünteti. Ugyanakkor a szoros kapcsolat révén sok olyan helyzetet teremt, amely a gyermek számára erotikusan izgató, pl. hiányos ruházatban mutatkozik előtte, a már növekvő fiút mosdatja, beöntést ad neki, esetleg saját házassági problémáit beszéli meg vele. A sajátos kapcsolat­ban — amelynek sokéves történés- és összefüggés­anyagát nehéz röviden leírni és tényezőkre bonta­ni — a serdülőkorra masszív gátlás alakulhat ki az egész heteroszexualitással kapcsolatban. Ez azután sokféle szimbolikus átélési formában jelentkezhet. Homoszexualitással foglalkozók ezt a sajátos gátolt­­ságot, amelyet az incesztuózus kapcsolat és a trau­­matikus gyermekkori hatások hoznak létre, rend­szerint tapasztalják a férfi homoszexuálisoknál. Egyes szerzők ezt a jelenséget a tanuláselméletek terminusaiban is leírják, szerintük az anya és a gyermek kapcsolatában a gyermek a heteroszexuá­lis késztetésekre sorozatosan büntetést kap, és ez a büntetéssorozat a flexibilis ösztönt eredeti céljá­tól eltéríti (37, 38 41). Ismeretesek olyan vizsgá­latok, amelyek laboratóriumi állatokon homosze­xualitáshoz hasonló viselkedést hoztak létre úgy, hogy az állatot fiatal korától kezdve minden hete­roszexuális megnyilvánulásért, és a másik nemhez való közeledésért elektromos ütéssel büntették (c­t. 10, 41). A női homoszexuálisok pszichológiai és szociál­pszichológiai vizsgálatai is hasonló etiológiai képet tesznek jogosulttá (pl. 34). A női homoszexuálisok gyermekkorukban szintén az anya nemiséggel kap­csolatos punitív hatása alatt állnak, emellett mé­lyen azonosítják is magukat a másik nemmel való kapcsolattól irtózó, azt „szennyesnek” tartó anyá­val. Igen érdekes, hogy mind a férfi, mind a női homoszexuálisok gyermekkori környezetében meg­van, és a későbbi homoszexuálisba még gyermek­korában mélyen beivódik az a nézet, hogy a nemi­ség undorító, bűnös, megvetendő (5, 6, 50, 58). A női homoszexuálisoknál néha előfordul az apával ki­alakuló — a férfi homoszexuálisok anyakapcsolatá­hoz hasonló — incesztuózus jellegű érzelmi kapcso­lat. A homoszexuális nők gyermekkorában sok a szexualitással kapcsolatos büntetés, és környezeti elfojtás. A legtöbb női homoszexuális anyakapcso­lata rossz, az anyával szemben nagy a hostilitás. A férfi homoszexuálisok anyját az irodalom egy része „homosexually inducive mother”-nek nevezi, az inverzióban neki tulajdonított aki szerepet akarván kifejezni. Az anya szerepére szoktak következtetni abból is, hogy a homoszexuális férfiak esetleges nőkkel való kapcsolatai főleg jóval idősebb, anyjuk korosztályába tartozó nőkkel jönnek létre (pl. Giese anyagában: 41,8%-ban 1 — 20). Azt a tételt, hogy a homoszexualitás a másik nemmel való kapcsolat mély gátoltságának, képte­lenségének következménye, amely még gyermek­korban kezdődik el, bizonyítani látszik a kutatók ama megfigyelése, hogy a homoszexuálisok nagy hányadában vannak heteroszexuális késztetések, amelyeket a személyiség elfojt, mert tiltottnak, rossznak érez. E késztetések gyakran álomban je­lennek meg, sokszor tudati szintre is jutnak. A ho­moszexuális nőkben pl. gyakori a terhesség utáni vágy. A másik nem felé irányuló késztetések belső tilalma nem engedi, hogy a személyiség fejlődése során kialakítsa, átvegye a nemének megfelelő pszichoszexuális beállítódás- és magatartásmódot (az ún. „gender role”-t). A szociálpszichológiai vizs­gálatok ezt a momentumot tartják a legjelentősebb­nek, szerintük a homoszexuális ember serdülőkor­ban a nemi azonosulás zavarával küzd (4, 12, 22, 55, 56), nem alakul ki megfelelő Én-képe, identitás­érzése. Ez az érzés a pszichés biztonság és egyen­súly szempontjából rendkívül fontos, és ha ez a megfelelő nemi identitás körül nem tud kialakulni, a homoszexuális viselkedés és késztetés körül kris­tályosodik ki (12, 22, 23, 56). A személyiségben ki­alakul a homoszexuális­ identitás. Bizonyított ténynek számít, hogy az azonosulás zavarai esetében, ha azok nem a szexuális késztetés tárgyával, céljával kapcsolatosak, hanem általában a szexualitással függenek össze, az ember nem ké­pes normális nemi működésre, sőt, nem képes a magasabbrendű állat sem. Harlow szellemes vizs­gálatai igazolták, hogy felnőtt modellek nélkül ne­velkedő majom nemi kapcsolatra nem alkalmas, sem libidója nincs, sem a nemi érintkezéshez szük­séges viselkedésformákat nem tudja kivitelezni (24, 25, 26). Az anyakapcsolat megzavarásával vagy ki­kapcsolásával a majomban még mélyebb magatar­tászavart lehet előidézni, ha az a majom „személyi­ségfejlődésének” elég korai fázisában, közvetlenül

Next