Orvosi Hetilap, 1969. szeptember (110. évfolyam, 36-39. szám)
1969-09-14 / 37. szám - Homoszexualitás
2142 ORVOSI HETILAP adat támasztja alá, hogy szinte bizonyítottnak vehető. Hasonló ehhez Adler felfogása (1), szerinte a homoszexualitás lényege a másik nemtől való gyermeki, irracionális félelem, és a heteroszexuális kapcsolat érzelmi vállalásának képtelensége vagy nem akarása. A homoszexualitás szociálpszichológiai és egzisztencialista-fenomenológiai kutatásai is aláhúzták a pszichoanalízis által hangsúlyozott tényezők és hatások jelentőségét. Szociálpszichológiai vizsgálatok rámutattak pl. arra a tényre, hogy a homoszexuálisok tekintélyes része számára az ellentétes nemi szervek és funkciók nagyfokú szorongást kiváltó objektumok, erős undor tárgyai, ami elég feltűnő körülmény, ha meggondoljuk, hogy a homoszexuálisokban egyébként mennyire hiányzik az idegenkedés az excretorikus működések és testnyílások iránt (5, 41). A pszichológiai vizsgálók szinte egyhangúan felfigyeltek a homoszexuálisok gyermekkori szülőkapcsolatainak sajátosságaira. A férfi homoszexuálisoknál az anyával való kapcsolat különösen mély, a homoszexuálisok között gyakori az egyedüli gyerek és az apa nélkül felnőtt gyerek (20, 59). A homoszexuális fiú rendszerint az anya kedvence, az anya bizalmasa, vele az anya bensőséges kapcsolatot épít ki. Az anya többnyire elégedetlen férjével, rossz viszonyban van vele, különösen szexuális téren. Az anyában megvetés van a szexualitás iránt, a nemi dolgokat szennyesnek, bűnösnek tartja, ezt sokszor ki is fejezi. A gyermek szexuális viselkedését szóban és gesztusban akaratlanul súlyosan (a gyermek számára súlyosan, az anya számára észrevétlenül) bünteti. Ugyanakkor a szoros kapcsolat révén sok olyan helyzetet teremt, amely a gyermek számára erotikusan izgató, pl. hiányos ruházatban mutatkozik előtte, a már növekvő fiút mosdatja, beöntést ad neki, esetleg saját házassági problémáit beszéli meg vele. A sajátos kapcsolatban — amelynek sokéves történés- és összefüggésanyagát nehéz röviden leírni és tényezőkre bontani — a serdülőkorra masszív gátlás alakulhat ki az egész heteroszexualitással kapcsolatban. Ez azután sokféle szimbolikus átélési formában jelentkezhet. Homoszexualitással foglalkozók ezt a sajátos gátoltságot, amelyet az incesztuózus kapcsolat és a traumatikus gyermekkori hatások hoznak létre, rendszerint tapasztalják a férfi homoszexuálisoknál. Egyes szerzők ezt a jelenséget a tanuláselméletek terminusaiban is leírják, szerintük az anya és a gyermek kapcsolatában a gyermek a heteroszexuális késztetésekre sorozatosan büntetést kap, és ez a büntetéssorozat a flexibilis ösztönt eredeti céljától eltéríti (37, 38 41). Ismeretesek olyan vizsgálatok, amelyek laboratóriumi állatokon homoszexualitáshoz hasonló viselkedést hoztak létre úgy, hogy az állatot fiatal korától kezdve minden heteroszexuális megnyilvánulásért, és a másik nemhez való közeledésért elektromos ütéssel büntették (ct. 10, 41). A női homoszexuálisok pszichológiai és szociálpszichológiai vizsgálatai is hasonló etiológiai képet tesznek jogosulttá (pl. 34). A női homoszexuálisok gyermekkorukban szintén az anya nemiséggel kapcsolatos punitív hatása alatt állnak, emellett mélyen azonosítják is magukat a másik nemmel való kapcsolattól irtózó, azt „szennyesnek” tartó anyával. Igen érdekes, hogy mind a férfi, mind a női homoszexuálisok gyermekkori környezetében megvan, és a későbbi homoszexuálisba még gyermekkorában mélyen beivódik az a nézet, hogy a nemiség undorító, bűnös, megvetendő (5, 6, 50, 58). A női homoszexuálisoknál néha előfordul az apával kialakuló — a férfi homoszexuálisok anyakapcsolatához hasonló — incesztuózus jellegű érzelmi kapcsolat. A homoszexuális nők gyermekkorában sok a szexualitással kapcsolatos büntetés, és környezeti elfojtás. A legtöbb női homoszexuális anyakapcsolata rossz, az anyával szemben nagy a hostilitás. A férfi homoszexuálisok anyját az irodalom egy része „homosexually inducive mother”-nek nevezi, az inverzióban neki tulajdonított aki szerepet akarván kifejezni. Az anya szerepére szoktak következtetni abból is, hogy a homoszexuális férfiak esetleges nőkkel való kapcsolatai főleg jóval idősebb, anyjuk korosztályába tartozó nőkkel jönnek létre (pl. Giese anyagában: 41,8%-ban 1 — 20). Azt a tételt, hogy a homoszexualitás a másik nemmel való kapcsolat mély gátoltságának, képtelenségének következménye, amely még gyermekkorban kezdődik el, bizonyítani látszik a kutatók ama megfigyelése, hogy a homoszexuálisok nagy hányadában vannak heteroszexuális késztetések, amelyeket a személyiség elfojt, mert tiltottnak, rossznak érez. E késztetések gyakran álomban jelennek meg, sokszor tudati szintre is jutnak. A homoszexuális nőkben pl. gyakori a terhesség utáni vágy. A másik nem felé irányuló késztetések belső tilalma nem engedi, hogy a személyiség fejlődése során kialakítsa, átvegye a nemének megfelelő pszichoszexuális beállítódás- és magatartásmódot (az ún. „gender role”-t). A szociálpszichológiai vizsgálatok ezt a momentumot tartják a legjelentősebbnek, szerintük a homoszexuális ember serdülőkorban a nemi azonosulás zavarával küzd (4, 12, 22, 55, 56), nem alakul ki megfelelő Én-képe, identitásérzése. Ez az érzés a pszichés biztonság és egyensúly szempontjából rendkívül fontos, és ha ez a megfelelő nemi identitás körül nem tud kialakulni, a homoszexuális viselkedés és késztetés körül kristályosodik ki (12, 22, 23, 56). A személyiségben kialakul a homoszexuális identitás. Bizonyított ténynek számít, hogy az azonosulás zavarai esetében, ha azok nem a szexuális késztetés tárgyával, céljával kapcsolatosak, hanem általában a szexualitással függenek össze, az ember nem képes normális nemi működésre, sőt, nem képes a magasabbrendű állat sem. Harlow szellemes vizsgálatai igazolták, hogy felnőtt modellek nélkül nevelkedő majom nemi kapcsolatra nem alkalmas, sem libidója nincs, sem a nemi érintkezéshez szükséges viselkedésformákat nem tudja kivitelezni (24, 25, 26). Az anyakapcsolat megzavarásával vagy kikapcsolásával a majomban még mélyebb magatartászavart lehet előidézni, ha az a majom „személyiségfejlődésének” elég korai fázisában, közvetlenül