Orvosi Hetilap, 1969. november (110. évfolyam, 44-48. szám)
1969-11-02 / 44. szám - 1969. november 7.
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő : BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. * FORRAI JENŐ DR. * HÍDVÉGI JENŐ no. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM, 1969. NOVEMBER 2. 1969. November 7. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulójának megünneplésére olyan időszakban kerül sor, amikor alig több mint egy év leforgása alatt hazánk történelmének két olyan jelentős fordulópontjának 50., illetve 25. évfordulóját ünnepeljük, mint a Tanácsköztársaság kikiáltása, illetve hazánk felszabadulása. E három történelmi esemény a legszorosabb összefüggésben áll egymással, illetve mindkét évforduló végső soron az októberi forradalom következménye. Ezért talán minden eddiginél időszerűbb számunkra és a magyar történelem számára az ez évi megemlékezés november 7-éről. A Magyar Tanácsköztársaság — mint az oroszországi forradalom első követője — a maga politikai, társadalmi eredményeivel és jelentőségével nemcsak a forradalmi munkásmozgalom jelentős eseménye volt, hanem — rövid fennállása ellenére — egyben annak bizonyítéka is, mire képes a dolgozó nép, ha kezébe veszi sorsának intézését. A Horthy-uralom 25 éve alatt nagyon keveset hallottunk a Tanácsköztársaság szociális és egészségügyi intézkedéseiről, eredményeiről, de a felszabadulás óta eltelt időszak folyamán és különösen a 25 éves évforduló kapcsán sokat törlesztettünk ebből az adósságból. A Magyar Tanácsköztársaság szociális és egészségügyi vívmányai széles körben ismertek és széles körű a felismerés is, hogy a Tanácsköztársaság egészségpolitikája, annak alapvető tendenciája aligha igényel átértékelést. Talán külön is figyelemre méltó, hogy a Tanácsköztársaság egészségügyi és szociálpolitikája részleteiben aligha támaszkodhatott az oroszországi forradalom ilyen jellegű dokumentumaira, hiszen ezen dokumentumok részletes megszerzésére, megismerésére és alkalmazására nem igen volt gyakorlati lehetőség. Hogy a Magyar Tanácsköztársaság ezen alapvető politikai állásfoglalása mégis — ma már közismerten — ennyire összhangban állt a Bolsevik Párt állásfoglalásával, az pontosan arra a tényre mutat, hogy a proletár állam egészségügyi és szociálpolitikája magától értetődően következik és levezethető a proletár állam alapvető politikai állásfoglalásából. Ugyanebből a tényből következik az is, hogy 25 évvel hazánk felszabadulása után, aktuális egészségpolitikai problémáink éppen úgy szocializmust építő országunk és társadalmunk politikai hitvallásából adódnak, mint ahogy a kommunizmust építő Szovjetunió egészségpolitikája is töretlenül halad több mint 50 évvel ezelőtt leszögezett elvei megvalósításának irányába. Az elmúlt 50 év folyamán az egész világon bekövetkezett politikai, társadalmi mozgás, tudományos és technikai fejlődés azonban figyelemre méltó változást vont maga után az egészségügyi ellátás megítélésében, helyének, szerepének megfogalmazásában a tőkés világban is. A korábbi évtizedekben az egészségügyi ellátásnak jellegzetesen szocialista vonásait (a megelőzés jelentősége, szervezett egészségügyi ellátás, tervszerű hálózatfejlesztés, stb.) egyre több kapitalista ország egészségtudományi kutatói, szervezői tekintik a modern egészségügyi ellátás nélkülözhetetlen feltételeinek. Az egyes országok dolgozói politikai és gazdasági helyzetüktől függően értek el kisebb vagy nagyobb eredményeket a társadalombiztosítási jog mennyiségének és minőségének kiterjesztésében. Arra lehet-e mindebből következtetni, hogy vajon a szocialista és a kapitalista országok egészségügyi ellátásának rendszere, egészségpolitikai alapállása közelít egymáshoz? Erre a kérdésre feltétlenül nemmel kell válaszolni. A szocialista egészségügy egyes alapelveinek a tőkés egészségügyi ellátási rendszerben történő bizonyos fokú alkalmazása csupán azt bizonyítja, hogy hovatovább a korszerű egészségügyi ellátás elveit csak úgy lehet értelmezni és alkalmazni, ahogyan azt a szocialista társadalom megfogalmazza és gyakorlatában megvalósítani igyekszik. De amíg a kapitalista egészségtudomány képviselői elveikben hirdethetik a szocialista egészségügy bizonyos elveit, azoknak széles körű általános gyakorlati megvalósítása csupán !