Orvosi Hetilap, 1972. október (113. évfolyam, 40-44. szám)
1972-10-29 / 44. szám - HORUS : ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS SZOLGÁLAT - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
A tudományos fogalmak használatának pontosságáról. T. Szerkesztőség! Az Orv. Hetil.et évi június 11-i számában „A mg% és a többiek ...” címmel Perényi László dr. megszívlelendő gondolatokat közöl a matematikai, fizikai és kémiai fogalmak, illetve kifejezések orvosi közleményekben előforduló használatáról. (Horus, 1972. 12. szám). Cikkének néhány megállapítása azonban vitatható. Mindenekelőtt az „akciós potenciál” kifejezés alkalmazásáról mondottak. Budó Ágoston Kísérleti fizika c. egyetemi tankönyvének II. kötetében (Tankönyvkiadó, 1971.) a 28. oldalon olvashatjuk: „...igen lényeges, hogy az elektromos tér... jellemezhető, ... egyetlen skaláris függvény, az elektromos potenciál segítségével”. Majd hozzáfűzi: „A potenciális energiához hasonlóan magának a potenciálnak az értékét a tér egy P pontjában csak akkor adhatjuk meg, ha egy megállapodás szerinti 0 „nullpontban” a potenciál értéket zérusnak választjuk.” „Nullpont vagy nullnívó gyanánt sok esetben a végtelen távoli pontot, más esetekben, gyakorlati problémáknál pedig a földterületet célszerű választani.” A Nobel-díjas R. P. Feynman a nagy emberek könnyedségével fogalmaz: „Kényelmi okokból a vonatkoztatási pontot gyakran a végtelenben választjuk”. (Kiemelés tőlem) (Mai fizika, Műszaki, 1970, 5. kötet 54. o. — A magyar fordítást Simonyi Károly dr. ellenőrizte). Későbbi szóhasználatában sem tartja tiszteletben a potenciál „abszolút fogalom” jellegét: „Sík, puszta szárazföldön vagy tengeren, a felszíntől felfelé kiindulva az elektromos potenciál közönséges napokon méterenként mintegy 100 V-tal nő”. „Ez annyit jelent, hogy a szabadban az ember orra magasságában a potenciál 200 V-tal több, mint a talpánál!” (i. m. 120. o.). A vitatott cikkrészlet szerint „ ... potenciált nem tudunk közvetlenül mérni,...” — Feynman szerint igen. „A kanna potenciálját elektrométerrel mérhetjük.” (uott.) Budó szerint viszont „ ... az elektrométerek... a feszültség mérésére használatosak.” (i. m. 43. o.) No már most potenciál vagy feszültség? „Az áramlási potenciál... az a feszültség,...” „Az ülepedési potenciál (elektroforetikus potenciál) az elektroforézis megfordításakor ... jelentkező feszültség.”. „Az említett feszültség az elektrokinetikai potenciál...” (Buda i. m. 178. és 179. o.) Nem sorolom tovább az idézeteket; úgy gondolom az eddigiekből is világos, hogy a potenciálnak gyakorlati, relatív értelmezése is használatos a fizikában olyan esetekben, amikor mód van a „nullpont” rögzítésére, illetve reprodukálására. Ennek szigorúan vett elméleti alapja az a tény, hogy.......a skaláris potenciálhoz konstanst adhatunk hozzá anélkül, hogy a tér megváltozna, a vektorpotenciálhoz pedig gradiensfüggvényt adhatunk hozzá a tér megváltoztatása nélkül.” (Gombás—Kisdi: Bevezetés az elméleti fizikába. Akadémiai, 1971, I. kötet 522. old.). Javasolom tehát, hogy az „akciós potenciál”-t ne soroljuk „a medicinának az eredeti jelentésükből kifordított physikalisch” kifejezései közé. Már csak azért se, mert a potenciál az elektrosztatikus kölcsönhatás jellemző intenzív mennyisége, s mint ilyen a legszabatosabb helyi (lokális) jellemzője. (Fényes: Fizika és világnézet; Kossuth, 1966. 165. o.). (Szűcs: Dialógusok a műszaki tudományokról; Műszaki, 1971. 18. o.). Ilyen értelemben hangsúlyozott a potenciál-fogalom „empirikus” jellege a Modern fizikai kisenciklopédia (Gondolat, 1971.) 333. oldalán is. Érdemes fellapozni ezt az oldalt, mert az itt közölt 28. táblázatból kiderül az is, hogy a mechanikai kölcsönhatásokat hasonló értelemben jellemzi a „feszültség (negatív nyomás)”. (Ezúttal természetesen nem elektromos, hanem mechanikai feszültségről van szó.) „A mg% és a többiek ...” c. cikk bevezető története, azt hiszem, így már kevésbé mulatságos. A történetben szereplő tanulók harsány derültsége számomra csak egyet bizonyított: van még mit tanítani abban a matematika-fizika tagozatos osztályban... Többek között azt is, hogy „... belégzés alatt a mellkasban 2 Hgmm negatív nyomás van”. Legfeljebb a Hgmm mint nyomás (és mechanikai feszültség!s) egység használata ellen tiltakozhatnánk. Ugyanis a nemzetközi szabványrendszer hazai elterjesztését, illetve megerősítését célzó Mértékegység Kislexikon (Szerzője Fodor György dr.; Műszaki, 1971.) 91. oldalán a „higanyoszlop-milliméter” címszó alatti szakasz utolsó mondataként ez olvasható: „Az egység használata kerülendő!” (Gyakorlatilag vele azonosnak vehető a torz egység, használjuk ezt.) A félreértést ezúttal a skaláris jellegű nyomás és a feszültségvektor fogalmainak tisztázatlansága okozta, nyilván azért, mert dimenzióik azonosak. (V. ö. Budó: Kísérleti fizika. I. kötet 210. és 216. o. — Tankönyvkiadó, 1970.) Megjegyzéseimmel szoros összhangban — ez csak első pillanatra tűnik paradoxnak — szeretném hangsúlyozni, hogy Perényi László dr. cikkének lényegét abban az igényben látom, hogy a „Nil nocere!” nemes elvét érvényesítsük az orvosi szakírásban is: ne ártsunk félreérthető szavakkal — szóhasználattal, megtévesztő közleményekkel —, egymásnak se! Különösen örvendetes, hogy ez az igény éppen „Horus-körökben” vetődött fel, hiszen a HORUS 1969. évi 15. számában (Orv. Hetil. 30. szám, 1757. o.) még ez a képtelenség olvasható: „Azt is megállapították, hogy az idegrost belseje kb. 100 mV árammal telített.” (kiemelés tőlem). S mindez „Hodgkin kísérleteinek... legfőbb elvi eredményei” között.. „ Végül szeretném felhívni a T. Szerkesztőség figyelmét arra a tényre, hogy az Orv. Hetil. hasábjain következetesen „exakt”-nak írják az egzakt jelzőt. (A mg% és a többiek... c. cikkben is.) Talán ifjúkori emlékeket sejthetünk a szóhasználat mögött (ex-akt)? Keresztúri Endre dr. T. Szerkesztőség! 1. Attól tartok, Keresztúri dr. félreértette cikkem egyes megállapításait, ha úgy gondolta, hogy a potenciál fogalmának üzentem hadat. Senki sem vitatta, hogy a fizikában sokféle potenciál van (áramlási, elektrokinetikai, hártya-, termodinamikai stb.). Amit kifogásoltam, az a potenciál fogalmának helytelen alkalmazása, az elektromos feszültség helyettesítése potenciállal. Feszültségi potenciálkülönbség. Egy kanna potenciálját még egy Nobel-díjas sem tudja megmérni, csupán azt a feszültséget, ami a kanna és egy választott nullnívó között fennáll. A gyakorlatban ez a választott nullnívó legtöbbször a Föld. Az ideális feszültségmérő belső ellenállása végtelen. Az elektrométer ezt az igényt megközelítően kielégíti, de az sem potenciált, hanem potenciálkülönbséget, azaz feszültséget mér. De mi a nullnívó az ideg vagy az izom esetében? Az EKG, EEG, EMG nem potenciálokat mér, hanem két vagy több mérési pont között fellépő potenciál különbségek, azaz feszültségek időbeli változását. Ettől eltekintve, az élőlényekben fellépő villamos jelenségeket tisztán elektrosztatikus jelenségnek tekinteni a valóságos viszonyok túlságos leegyszerűsítése lenne. A dolog lényegére éppen Keresztúri dr. által a Feynman-idézetből kiemelt kifejezés és az említett könnyedség világít rá: „Kényelmi okokból...” A tudományos definíciókban éppen ez a kényelem és könnyedség — nevezzük nevén: pongyolaság — jelenti a legnagyobb veszedelmet. Alig van olyan terület, ahol ezzel a kényelemmel olyan messzemenően élnének, mint a medicina. Ebből a könnyed kényelemből született a mg%, meg a térf.% is; ez a könnyed kényelem az oka, hogy a medicinában ketontesteknek neveznek olyan vegyületeket is, amelyek nem tartalmaznak keton-csoportot, ezért jelölik — a német irodalom kivételével — a szénhidrátokat CH-nak, összekeverve a rövidítést a kémiai képlettel stb. Rotterdami Erasmus nyomán, A balgaság dicséretének mintájára % 2681