Orvosi Hetilap, 1972. október (113. évfolyam, 40-44. szám)

1972-10-29 / 44. szám - HORUS : ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS SZOLGÁLAT - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

A tudományos fogalmak haszná­latának pontosságáról. T. Szerkesztőség! Az Orv. Hetil.­et évi június 11-i számában „A mg% és a többiek ...” címmel Pe­­rényi László dr. megszívlelendő gondolatokat közöl a matematikai, fizikai és kémiai fogalmak, illetve kifejezések orvosi közleményekben előforduló használatáról. (Horus, 1972. 12. szám). Cikkének néhány megállapítása azonban vitatható. Mindenekelőtt az „akciós poten­ciál”­­ kifejezés alkalmazásáról mondottak. Budó Ágoston Kísérleti fizika c. egyetemi tankönyvének II. kötetében (Tankönyvkiadó, 1971.) a 28. oldalon olvashatjuk: „...igen lényeges, hogy az elektromos tér... jellemezhető, ... egyetlen skaláris függvény, az elektromos potenciál segítségével”. Majd hozzáfűzi: „A potenciális energiához hasonlóan magának a potenciálnak az értékét a tér egy P pontjában csak akkor adhatjuk meg, ha egy megállapodás szerinti 0 „nullpontban” a poten­ciál értéket zérusnak választjuk.” „Nullpont vagy nullnívó gyanánt sok esetben a végtelen távoli pon­tot, más esetekben, gyakorlati prob­lémáknál pedig a földterületet cél­szerű választani.” A Nobel-díjas R. P. Feynman a nagy emberek kön­nyedségével fogalmaz: „Kényelmi okokból a vonatkoztatási pontot gyakran a végtelenben választjuk”. (Kiemelés tőlem) (Mai fizika, Mű­szaki, 1970, 5. kötet 54. o. — A ma­gyar fordítást Simonyi Károly dr. ellenőrizte). Későbbi szóhasználatá­ban sem tartja tiszteletben a poten­ciál „abszolút fogalom” jellegét: „Sík, puszta szárazföldön vagy ten­geren, a felszíntől felfelé kiindulva az elektromos potenciál közönséges napokon méterenként mintegy 100 V-tal nő”. „Ez annyit jelent, hogy a szabadban az ember orra magassá­gában a potenciál 200 V-tal több, mint a talpánál!” (i. m. 120. o.). A vitatott cikkrészlet szerint „ ... po­tenciált nem tudunk közvetlenül mérni,...” — Feynman szerint igen. „A kanna potenciálját elek­­trométerrel mérhetjük.” (uott.) Bu­dó szerint viszont „ ... az elektro­­méterek... a feszültség mérésére használatosak.” (i. m. 43. o.) No már most potenciál vagy feszültség? „Az áramlási potenciál... az a feszültség,...” „Az ülepedési po­tenciál (elektroforetikus potenciál) az elektroforézis megfordítása­kor ... jelentkező feszültség.”. „Az említett feszültség az elektrokineti­­kai potenciál...” (Buda i. m. 178. és 179. o.) Nem sorolom tovább az idézeteket; úgy gondolom az eddi­giekből is világos, hogy a potenciál­nak gyakorlati, relatív értelmezése is használatos a fizikában olyan esetekben, amikor mód van a „null­pont” rögzítésére, illetve reprodu­kálására. Ennek szigorúan vett el­méleti alapja az a tény, hogy.......a skaláris potenciálhoz konstanst ad­hatunk hozzá anélkül, hogy a tér megváltozna, a vektorpotenciálhoz pedig gradiensfüggvényt adhatunk hozzá a tér megváltoztatása nél­kül.” (Gombás—Kisdi: Bevezetés az elméleti fizikába. Akadémiai, 1971, I. kötet 522. old.). Javasolom tehát, hogy az „akciós potenciál”-t ne soroljuk „a medici­nának az eredeti jelentésükből ki­fordított physikalisch” kifejezései közé. Már csak azért se, mert a po­tenciál az elektrosztatikus kölcsön­hatás jellemző intenzív mennyisé­ge, s mint ilyen a legszabatosabb helyi (lokális) jellemzője. (Fényes: Fizika és világnézet; Kossuth, 1966. 165. o.). (Szűcs: Dialógusok a műszaki tudományokról; Műszaki, 1971. 18. o.). Ilyen értelemben hang­súlyozott a potenciál-fogalom „em­pirikus” jellege a Modern fizikai kisenciklopédia (Gondolat, 1971.) 333. oldalán is. Érdemes fellapozni ezt az oldalt, mert az itt közölt 28. táblázatból kiderül az is, hogy a mechanikai kölcsönhatásokat hasonló értelem­ben jellemzi a „feszültség (negatív nyomás)”. (Ezúttal természetesen nem elektromos, hanem mechanikai feszültségről van szó.) „A mg% és a többiek ...” c. cikk bevezető tör­ténete, azt hiszem, így már kevésbé mulatságos. A történetben szereplő tanulók harsány derültsége szá­momra csak egyet bizonyított: van még mit tanítani abban a matema­tika-fizika tagozatos osztályban... Többek között azt is, hogy „... be­­légzés alatt a mellkasban 2 Hgmm negatív nyomás van”. Legfeljebb a Hgmm mint nyomás (és mecha­nikai feszültség!­s) egység haszná­lata ellen tiltakozhatnánk. Ugyanis a nemzetközi szabványrendszer ha­zai elterjesztését, illetve megerősí­tését célzó Mértékegység Kislexi­kon (Szerzője Fodor György dr.; Műszaki, 1971.) 91. oldalán a „hi­­ganyoszlop-milliméter” címszó alat­ti szakasz utolsó mondataként ez olvasható: „Az egység használata kerülendő!” (Gyakorlatilag vele azonosnak vehető a torz egység, használjuk ezt.) A félreértést ezút­tal a skaláris jellegű nyomás és a feszültségvektor fogalmainak tisz­tázatlansága okozta, nyilván azért, mert dimenzióik azonosak. (V. ö. Budó: Kísérleti fizika. I. kötet 210. és 216. o. — Tankönyvkiadó, 1970.) Megjegyzéseimmel szoros össz­hangban — ez csak első pillanatra tűnik paradoxnak — szeretném hangsúlyozni, hogy Perényi László dr. cikkének lényegét abban az igényben látom, hogy a „Nil no­cere!” nemes elvét érvényesítsük az orvosi szakírásban is: ne ártsunk félreérthető szavakkal — szóhasz­nálattal, megtévesztő közlemények­kel —, egymásnak se! Különösen örvendetes, hogy ez az igény éppen „Horus-körökben” vetődött fel, hi­szen a HORUS 1969. évi 15. számá­ban (Orv. Hetil. 30. szám, 1757. o.) még ez a képtelenség olvasható: „Azt is megállapították, hogy az idegrost belseje kb. 100 mV áram­mal telített.” (kiemelés tőlem). S mindez „Hodgkin kísérleteinek... legfőbb elvi eredményei” között.. „ Végül szeretném felhívni a T. Szerkesztőség figyelmét arra a tényre, hogy az Orv. Hetil. hasáb­jain következetesen „exakt”-nak ír­ják az egzakt jelzőt. (A mg% és a többiek... c. cikkben is.) Talán if­júkori emlékeket sejthetünk a szó­­használat mögött (ex-akt)? Keresztúri Endre dr. T. Szerkesztőség! 1. Attól tartok, Keresztúri dr. félreértette cikkem egyes megállapításait, ha úgy gon­dolta, hogy a potenciál fogalmának üzentem hadat. Senki sem vitatta, hogy a fizikában sokféle potenciál van (áramlási, elektrokinetikai, hártya-, termodinamikai stb.). Amit kifogásoltam, az a potenciál fogal­mának helytelen alkalmazása, az elektromos feszültség helyettesíté­se potenciállal. Feszültség­i poten­ciálkülönbség. Egy kanna poten­ciálját még egy Nobel-díjas sem tudja megmérni, csupán azt a fe­szültséget, ami a kanna és egy vá­lasztott nullnívó között fennáll. A gyakorlatban ez a választott nullní­vó legtöbbször a Föld. Az ideális feszültségmérő belső ellenállása végtelen. Az elektrométer ezt az igényt megközelítően kielégíti, de az sem potenciált, hanem potenciálkü­lönbséget, azaz feszültséget mér. De mi a nullnívó az ideg vagy az izom esetében? Az EKG, EEG, EMG nem potenciálokat mér, ha­nem két vagy több mérési pont kö­zött fellépő potenciál különbségek, azaz feszültségek időbeli változását. Ettől eltekintve, az élőlényekben fellépő villamos jelenségeket tisztán elektrosztatikus jelenségnek tekin­teni a valóságos viszonyok túlságos leegyszerűsítése lenne. A dolog lényegére éppen Keresz­túri dr. által a Feynman-idézetből kiemelt kifejezés és az említett könnyedség világít rá: „Kényelmi okokból...” A tudományos definí­ciókban éppen ez a kényelem és könnyedség — nevezzük nevén: pongyolaság — jelenti a legnagyobb veszedelmet. Alig van olyan terület, ahol ezzel a kényelemmel olyan messzemenően élnének, mint a me­dicina. Ebből a könnyed kényelem­ből született a mg%, meg a térf.% is; ez a könnyed kényelem az oka, hogy a medicinában ketontestek­nek neveznek olyan vegyületeket is, amelyek nem tartalmaznak ke­ton-csoportot, ezért jelölik — a né­met irodalom kivételével — a szén­hidrátokat CH-nak, összekeverve a rövidítést a kémiai képlettel stb. Rotterdami Erasmus nyomán, A balgaság dicséretének mintájára % 2681

Next