Orvosi Hetilap, 1972. december (113. évfolyam, 49-53. szám)

1972-12-17 / 51. szám - RITKA KÓRKÉPEK - Gerlóczy Ferenc: Steiner Béla

Steiner Béla (1893-1972) A magyar gyermekgyógyász társadalmat, de ezen túlmenően az egész magyar orvosi kart érzékeny veszteség érte a kitűnő gyermekgyógyásznak, a legrégibb Bókay-tanítványnak, Steiner Béla dr. ny. egyetemi tanárnak elhunytával. Steiner Béla 1893-ban az Arad megyei Borossebesen született. Középisko­láit Aradon, egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte, itt sze­rezte meg orvosi diplomáját 1918-ban, 54 évvel ezelőtt. 1919 és 1930 között a Bókay professzor által vezetett budapesti Gyermekklinikán (mai I. sz. Gyermek­­klinika) dolgozott, kezdetben mint gyakornok, később mint tanársegéd. Közben (1923-ban) 6 hónapot a Berlini Egyetem Charité Gyermekklinikáján töltött Czerny professzor mellett. Ezt követően négy évtizeden át működött későbbi munkahelyén, az akkori Bródi-kórházban („Zsidókórház”), a későbbi (1951-től) Szabolcs utcai Állami Kórházban, illetve mai (1956-tól) Orvostovábbképző Inté­zetben kezdetben mint rendelő orvos, 1932-től mint a gyermekrendelés, 1941-től a fertőzőosztály, 1951-től a gyermek- és fertőzőosztály főorvosa, 1960-tól pedig egyetemi docens. Steiner Béla pályafutása nem volt mentes küzdelmekkel ter­hes nehéz korszakoktól. Tanszékvezető egyetemi tanárrá történt kinevezése 1964-ben egy hosszú, érdemes munkásság elismerését jelentette. Már fiatal korában kezdte meg tudományos működését. Érdekes, hogy már legelső, 1922-ben megjelent dolgozata figyelemre méltó, amennyiben a corpus pineale tumor klinikai tüneteit írja le elsőként Magyarországon és másodikként a világon. Sokkal jelentősebb azonban második közleménye, mely a Jahrbuch f. Kinderheilkunde 1923. évfolyamában jelent meg („Über den Zuckergehalt des liquor Cerebrospinalis”). Ebben és következő munkáiban a liquor cerebrospina­lis cukor- és chlortartalmának fontosságát a kórismézésben, a vér- és szövetcu­kor közötti összefüggéseket, valamint a liquor cerebrospinalis chemiáját tag­lalja. Vizsgálatai feltűnést keltettek és azok eredményeit nemcsak az irodalom, de a gyakorlat is átvette. A liquordiagnosztika kérdéseinek vizsgálata vezetett át Steinernek az akkor oly gyakori meningitis tuberculosával, illetve a gyer­mekkori tuberculosis ritkább megnyilvánulási formáival (connatalis tbc) foglal­kozó kutatásaihoz. Később tudományos érdeklődése mindikább az essentialis pulmonalis haemosiderosis felé fordult. E kórkép keletkezésével, pathomecha­nizmusával és therapiás lehetőségeivel foglalkozó tanulmányait a nemzetközi irodalom elismeréssel fogadta. Ennek — az általa immuno­allergiás tüdővérzés­nek elnevezett — kórképnek vizsgálata vezette el azután egyes immunoaller­giás kórformák kutatásához. Az utóbbi években igen intenzíven foglalkozott a koraszülöttek korszerű ellátásával és fertőzéses eredetű megbetegedéseivel. Je­lentősek csecsemő- és gyermekkori tüdőgyulladások bakteriológiai és diagnosz­tikai kérdéseit elemző vizsgálatai, különösképpen azok, melyek a koraszülött­osztályokon előforduló Klebsiella fertőzések veszélyeire hívják fel a gyermek­­orvosok figyelmét. Steiner Béla kutatásainak eredményeiről közel 100 tudományos értekezés­ben számolt be s ezek nagy része előkelő külföldi orgánumokban is napvilágot

Next