Orvosi Hetilap, 1974. április (115. évfolyam, 14-17. szám)
1974-04-21 / 16. szám - HORUS : ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS SZOLGÁLAT - A TMB hírei
942 folyamatokat. A másik az, hogy olyan kézikönyvvel rendelkezzék az orvostörténeti kutatók tábora, amelyben a kutató szintetizálva találja meg az orvostörténet nagy folyamatait az ókortól a legújabb időkig. Könyvében — mint előadásaiban is — a történeti tények vizsgálata mellett részletesen foglalkozott az orvosi gondolkodás és a filozófia fejlődésével. Nem tévesztette szem elől az etika problémáját sem, amelynek fontos és központi szerepet szánt. Szumowski könyve Lengyelországban több kötetben jelent meg: az ókori orvoslással foglalkozó rész 1930-ban, a középkori 1932-ben és a legújabb idők orvostörténete 1935-ben. „Az orvostudomány története” érdekességei közé tartozik, hogy a három kötet először egy könyvbe foglalva Magyarországon jelent meg 1939 őszén Herczeg Árpád fordításában, a lábjegyzetekben a lengyel—magyar orvostörténeti kapcsolatokkal kiegészítve. Herczeg Árpád és Szumowski még az első világháború alatt ismerkedtek meg és kapcsolatuk később is megmaradt, annál is inkább, mivel Herczeg Árpád kitűnően beszélt lengyelül. Az orvostudomány történetének megjelenése után Herczeg felajánlotta Szumowskinak, hogy könyvét lefordítja magyarra és elősegíti magyarországi megjelenését. Szumowski az elkészült kéziratot folyamatosan küldte Budapestre, aminek fordítása közben Herczeg Árpád az észrevételeit azonnal továbbította Krakkóba. Így a lengyel kötetek megjelenésében Herczeg Árpád is lektori szerepet játszott. A magyar kiadás élére Szumowski írt előszót, amelyben megható hangon írt a tudomány egyetemleges voltáról és a különböző népek — így a lengyel és a magyar — szellemi együttműködéséről abban az időben, amikor a gyűlölködés és a fajgyűlölet eszméje lett úrrá Európában. „Végtelenül boldog leszek, ha szerény orvostörténeti fejtegetéseim hozzá fognak járulni a Magyarország és Lengyelország között fennálló szellemi együttműködésnek, ennek az évszázados múltba visszanyúló együttműködésnek és barátságnak megszilárdulásához és állandósulásához” — írta. A magyar kiadás azokban a napokban jelent meg, amikor a német csapatok megkezdték Lengyelország függetlenségének felszámolását és a lengyel értelmiség legjobbjai vagy a koncentrációs táborokba kerültek vagy külföldre menekültek. Így sokan magyar földön kerestek menedéket vagy innen mentek tovább harcolni a fasiszta Németország ellen. Herczeg Árpád jelentős szerepet játszott azon a téren, hogy a Magyarországra menekült lengyel medikusok tanulmányaikat a magyar egyetemeken folytathassák, majd a részükre szervezett nyelvtanfolyamokon és tananyag-magyarázatokon maga is előadott. Ugyancsak részt vettek abban a mozgalomban és gyűjtésben, amely a Nemzetközi Vöröskereszten keresztül segítette az üldözött krakkói egyetemi tanárokat. Az orvostudomány története című könyv 1961. évi második kiadása több szempontból újabb az elsőnél. Magyar szempontból lényeges, hogy ebben a kiadásban szerves részként jelentkezik a lengyel —magyar orvostörténeti kapcsolatok tárgyalása az egyes korszakokat leíró szövegben, több olyan képet is átvett, ami addig csak a magyar kiadásban szerepelt. Így az 1961. évi kiadás teljesebb képet ad Semmelweis Ignácról, részletesen tárgyalja pesti tanárságának éveit és a kialakuló pesti orvosi iskolával való kapcsolatát. Majdnem minden fejezetet kiegészített az orvostörténeti kutatás újabb eredményeivel, s a 20. századi anyagot teljes egészében átdolgozta. Az egyetemes és egységes szemlélet érdekében csökkentette a lengyel orvostörténeti anyagot, hogy helyet adjon az európai orvosi iskolák kapcsolatainak, egymásra való hatásuknak. Az orvosi gondolkodás fejlődése és az orvosi filozófia szempontjából számos új vonatkozást tárt fel, szemlélete is korszerűbb az első kiadásénál. A második kiadás előszavát és bevezetőjét tanítványai írták, amelyben részletesen tárgyalták Szumowski és Herczeg kapcsolatát, a magyar kiadás erényeit és hatását a második lengyel kiadásra. Kapronczay Károly dr. A TMB hírei A Tudományos Minősítő Bizottság Ambrózy Györgyöt „Idegrendszeri szövődmények Hodgkin-betegségben” című disszertációja alapján az orvostudományok kandidátusává; Berek Lászlót „A rhythmus funkció és a skeletális növekedés kapcsolatának kísérletes vizsgálata” című disszertációja alapján az orvostudományok kandidátusává; Csató Zsuzsát „A csontdaganatok korszerű osztályozásának klinikai alapjai” című disszertációja alapján az orvostudományok kandidátusává; Fürst Zsuzsannát „Különböző típusú fájdalomcsillapítók hatásmódjának a toleranciát kiváltó hatásának elemzése” című disszertációja alapján az orvostudományok kandidátusává; Hadházy Pált „Cholinerg—adrenerg kölcsönhatás mechanizmusa a szív ingerképzésében” című disszertációja alapján az orvostudományok kandidátusává; Harsányi Ernőnét „A 3—6 éves gyermek fogalmainak alakulása” című disszertációja alapján a pszichológiai tudományok kandidátusává; Kárpáti Pált „Sav-bázis és vérgáz vizsgálatok myocardialis infarctusban” című disszertációja alapjául az orvostudományok kandidátusává; Kiss Sándort „Gyermekkori akut leukémiás fehérvérsejtek biokémiai és cytogenetikai vizsgálata” című disszertációja alapján az orvostudományok kandidátusává ; Marosvári Istvánt „Gyermekkori glomerulonephritisek morfológiai, immunológiai és biokémiai alapjairól” című disszertációja alapján az orvostudományok kandidátusává; Mihók Györgyöt „Az oesophagoscopia jelentősége a nyelőcsőbetegségek diagnosztikájában és therápiájában” című disszertációja alapján az orvostudományok kandidátusává; Simonyi Erzsébetet „Egyes oltóanyagok termelésének és ellenőrzésének korszerűsítése” című disszertációja alapján az orvostudományok kandidátusává és Völgyessy Pált „A személyiség szerepe a pályaválasztásban, különös tekintettel a munkára nevelésre, társadalmi hatásokra, kollégiumban nevelkedő fiataloknál” című disszertációja alapján a pszichológiai tudományok kandidátusává nyilvánította.