Orvosi Hetilap, 1974. május (115. évfolyam, 18-21. szám)

1974-05-05 / 18. szám - HORUS : ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS SZOLGÁLAT - Buzinkay Géza: Fenyvessy Béla, a komplex egészségvizsgálat egyik hazai úttörője

ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS SZOLGÁLAT Szerkeszti az Országos Orvostudományi Könyvtár igazgatója 9. szám Fenyvessy Béla, a komplex egészségvizsgálat egyik hazai úttörője Tavaly volt születésének 100. évfordulója, ez év ja­nuárjában pedig 20 éve múlt halálának. Emléke él még orvostársadalmunkban, és az 1960-ban, az Or­vos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete által alapított „Fenyvessy Béla-emlékérem” is őrzi ne­vét. A közegészségügy és járványügy területén ki­emelkedő eredményt elért szakemberek között oszt­ják ki évente. Mégis, ha munkásságát, jelentőségét csak nagy vonásokban is szeretnénk megismerni, alig jutunk tovább egy-egy lexikon-címszónál. A Fenyvessy név különböző szakembereknek is ismerősen csenghet. A mérnöknek indult Fenyvessy (Grünbaum) Adolf a magyar gyorsírás megalapí­tója lett a múlt század közepén. 1868-tól az ország­­gyűlési gyorsíró iroda főnöke volt. Kiemelkedő ér­demeiért a kor magas kitüntetéseiben részesült, 1899-ben nemességet, 1910-ben udvari tanácsosi cí­met kapott. József fia közgazdasági íróként szer­zett nevet magának. Fiatalabb fiaként született meg 1873. augusztus 15-én Budapesten Fenyvessy Béla. Gimnáziumi tanulmányait az egyik legszín­vonalasabb, liberális szellemű iskolában, a pesti piaristáknál végezte. Ennek a szellemi indításnak is része lehetett abban, hogy kitűnő tanulmányok után „sub auspiciis Regis” avatták doktorrá a pesti egyetem orvosi karán 1897-ben. Sokrétű műveltsé­ge, jártassága a társadalomtudományokban is épp­úgy mint a természettudományokban eredményez­hette, hogy a modern komplex egészségvizsgáló módszer egyik megteremtője lett. Már orvostanhallgató korában megjelent első közleménye a Magyar Orvosi Archívumban (1896), ez a publikáció az igen termékeny irodalmi tevé­kenység kezdetét jelentette. 1907-ig a pesti egyetem gyógyszertani intézetében Bókay Árpád tanársegé­de volt, közben Bécsben és Berlinben is járt ösz­töndíjasként. Tanársegédi ideje alatt, 1905-ben a kísérleti gyógyszertan köréből képesítették magán­tanárrá. Két év múlva mégis az egyetemi közegész­ségtani intézetben folytatta működését. Itt néhány hónap múlva adjunktus, a következő évben magán­tanár, 1909-től címzetes rendkívüli tanár lett. 1913- tól adott elő közegészségtant a gyógyszerészhallga­tóknak, az 1916. évi reform idején a vizsgáztatással is megbízták. Az első világháború idején a Honvédség Köz­ponti Egészségügyi Intézetének vezetője, a Hon­védelmi Minisztérium higiénikusaként a magyar hadsereg járvány elleni védelmének megszervezője és irányítója volt. Ő vezette be a polivalens vakci­nákat. Az 1917 októberében Budapesten megrende­zett Népegészségügyi Országos Nagygyűlés főtitkári tisztét töltötte be Madzsar Józseffel együtt; a kong­resszus anyagát is ők rendezték sajtó alá. Bár maga nem szólalt fel a kongresszuson, az Orvosi Hetilap­ban közölt beszámolója egyértelműen vallott arról, hogy a legradikálisabbak, mint Jászi Oszkár vagy Szabó Ervin nézeteiben osztozott. Így írt: „...Azt hisszük, hogy a hallgatóság azt a meggyőződést vi­hette magával, hogy az ország egészségügye nagy krízis előtt áll; hogy a bajok, amelyeket a háború mérhetetlenül megnövelt, alapjában mégis régi mu­lasztásoknak következményei; hogy az országról az elnéptelenedésnek és a nemzet elsatnyulásának ve­szélyét kicsinyes eszközökkel elhárítani nem lehet, hanem ehhez bátor reformok, hatalmas alkotások és nagy pénzáldozatok szükségesek; hogy ezeknek a követelményeknek a megvalósítása elsősorban az államnak a feladata; hogy a közegészségügy álla­m 1053

Next