Orvosi Hetilap, 1974. május (115. évfolyam, 18-21. szám)
1974-05-05 / 18. szám - HORUS : ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS SZOLGÁLAT - Buzinkay Géza: Fenyvessy Béla, a komplex egészségvizsgálat egyik hazai úttörője
1054 mosítandó intézése külön, önálló kormányzati ágra, ministériumra kell, hogy ruháztassék, hogy a peripheries egészségügyi igazgatás is gyökeres reformra szorul, amelynek keretében az orvosnak mint szakértőnek vezető szerephez és végrehajtó hatalomhoz kell jutnia”. Nyilvános rendes tanári kinevezése folyamatban volt a pesti egyetemre is, amikor 1918 áprilisában Pozsonyban kapott tanszéket, és az 1919/20 tanévre őt választották meg rektornak. A minisztertanács 1920. február 24-i határozata kimondta a pozsonyi és kolozsvári egyetemek magyarországi elhelyezésének szükségességét és ideiglenes együttműködésüket. A bölcsészeti karok még ugyanabban a tanévben, az orvostudományi karok pedig a következő tanév elejétől folytatták működésüket Budapesten. Az 1921 :XXV. tc. végül Pécs városát biztosította a volt pozsonyi egyetem működési színteréül. Fenyvessy Béla Pécsett is a közegészségtani intézetet vezette 1943-ban történt nyugdíjazásáig, illetve még egy évig megbízással. Az átmeneti budapesti tartózkodás után — ott a Tűzoltó utcai Fehér Kereszt gyermekkórház laboratóriumában működött az intézet . 1924-ben a pécsi régi szegényház átalakított épületét kapta meg. Fenyvessy professzor energikus és gondos vezetésére elsősorban maga az intézet volt bizonyíték. 1940-ben a pécsi egyetemet és történetét bemutató monográfia egyedül az ő intézetéről írta, hogy „tudományos felszerelése teljesen modern”. Itt volt az orvosi kar intézetei közül a legnagyobb könyvtár, mintegy 30 rendszeresen járó folyóirattal és 600 művel. Az élénk tudományos munkára vallott az, hogy az intézet tagjai, akik mintegy iskolát alkottak, jelentős számú közegészségtani és bakteriológiai tárgyú közleményt jelentettek meg, tizenöt év alatt mintegy 80-at. Fenyvessy professzor saját és társszerzői közleményei már ekkor is meghaladták ezt a számot. Ezeken felül önálló kötet formában megjelent művei közül Vámossy Zoltánnal és Mansfeld Gézával írt Gyógyszertana 1908-tól több kiadásban jelent meg. Mindemellett szervező munkáját is teljes lendülettel folytatta. Ennek eredményeként 1924-ben előbb tanszékén belül, majd 1927-ben az OKI-hoz kapcsolva született meg az első vidéki közegészségügyi állomás, amely évenként átlag harmincezer vizsgálatot végzett megindulásától kezdve. De ezen felül is — Ángyán Jánossal és Heim Pállal együtt — minden lehetőséget megragadott a szociális viszonyok javítására. Tanárként türelmes, megértő volt, de igényes. Az orvostanhallgatóknak két féléves közegészségtani kollégiumot tartott. Az első félévben bakteriológiát és járványtant adott elő, s igen alapos bakteriológiai gyakorlatokat tartott. A második félév általános közegészségtani és szociálhigiéne előadásait szemináriumi megbeszélésekkel, kiszállásokkal és üzemlátogatásokkal kerekítette ki. Mint a pécsi Stefánia Szövetség alelnöke majd elnöke, a csecsemőgondozás területén is nagy munkát végzett. Kutatói és szakirodalmi működését előbb a gyógyszertan, gyógyszerhatástan és biokémia, majd az élelmiszerkémia területén végezte. A diphtheriatoxin hatására (1896-tól), a glycuron-savra (1903- tól), az epesavak haemolytikus hatására (1907-től) és a Haemophilus influenza aetiológiájára (1925-től) vonatkoztak legjelentősebb munkái. Ezek a vizsgálatai és eredményei legnagyobbrészt megjelentek német nyelven is, s így Európa-szerte ismertté tették nevét. Az 1910-es évektől kezdve irodalmi munkásságában is megjelentek — a két világháború közti időszakban pedig már túlnyomó többséget képeztek — a közegészségügyi, szociálhigiéniai témák. Először az Országos Közegészségi Egyesület folyóiratában, az Egészség 1912. évfolyamában írt hoszszabb cikket az akkor megrendezett veszprémi népegészségügyi kiállítás kapcsán. A Társadalmi Múzeum által készített kiállítás értékelésekor felvetette az ötletet, hogy anyagát részben vándorkiállításokon mutassák meg az egész országnak, sőt minden megyei törvényhatóságnak javasolta, hogy bármily szerény kezdeti formában is, de állítsa fel a maga egészségügyi múzeumát. „Ezek a múzeumok szolgáltathatnák majd az anyagot úgy az elemi ismereteket nélkülöző, mint a magasabb műveltségű közönségnek tartandó rendszeres vagy egyes egészségügyi előadások számára — írta mintegy programként. — Amennyiben pedig a helyi egészségügyi állapotok statisztikája, higiénikus intézményeik minősége, esetleges hiányai is bemutattatnának, az ilyen múzeumok a helyi hatóságoknak mintegy állandó egészségügyi lelkiismeretét fejeznék ki.” Későbbi tanulmányaiban, cikkeiben ő is az „állandó egészségügyi lelkiismeret” szerepét töltötte be. Az Orvosi Hetilapban, az Orvosképzésben, a Népegészségügyben, a Városok Lapjában, a Szociális Orvostudományban, az Egészségpolitikai Szemlében és előadásokban sorra foglalkozott a társadalomegészségügy különböző általános és részkérdéseivel, a falusi egészségügyi ismeretterjesztő munkától kezdve az orvostanhallgatók társadalomegészségtani képzésének kérdéséig. Mindebben intézeti munkatársaival együtt gyakorlatilag is részt vett. Baranya falvaiban és bányáiban előadássorozatokat tartott és szervezett. Amint Páter János professzor 1961-es emlékelőadásában rámutatott, Bókay Árpád két tanítványának iskolája, a „Fenyvessy-iskola” és a „Belákiskola” mutatott példát és taposta ki útját a magyarországi komplex egészségvizsgáló rendszernek. A két kutatóiskola kiegészítette egymást: Fenyvessyék elsősorban az emberi szervezet reakciókészségét vizsgálták, a „Belák-iskola” inkább a környezeti tényezőket és hatásokat vetette alá beható vizsgálatnak. Ugyancsak Páter János szavai szerint „Fenyvessy meglátásaival és megérzésével majdnem egy félszázaddal megelőzte korát. Nagy érdeme, hogy iskolát nevelt és ez az iskola ma is töretlenül folytatja az általa megjelölt irányban azokat a komplex egészségvizsgálatokat, amelyek a baranyai bányavidéken és a baranyai mezőgazdaság területén nemcsak az egyén és a nép egészségét, hanem a népgazdaságot is szolgálják. Fenyvessy Béla életművének nagy szerepe van abban a hídépítésben, amely összeköti a gyógyító és megelőző orvostudományt és megteremtette a gyógyító-megelőző orvosi ténykedést.” Munkásságában egyedül áll a doktoravatásra készített előadás témája, az orvostörténelem. Dél- f