Orvosi Hetilap, 1974. május (115. évfolyam, 18-21. szám)

1974-05-05 / 18. szám - HORUS : ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS SZOLGÁLAT - Buzinkay Géza: Fenyvessy Béla, a komplex egészségvizsgálat egyik hazai úttörője

1054 mosítandó intézése külön, önálló kormányzati ágra, ministériumra kell, hogy ruháztassék, hogy a peri­pheries egészségügyi igazgatás is gyökeres reformra szorul, amelynek keretében az orvosnak mint szak­értőnek vezető szerephez és végrehajtó hatalomhoz kell jutnia”. Nyilvános rendes tanári kinevezése folyamat­ban volt a pesti egyetemre is, amikor 1918 áprili­sában Pozsonyban kapott tanszéket, és az 1919/20 tanévre őt választották meg rektornak. A minisztertanács 1920. február 24-i határozata kimondta a pozsonyi és kolozsvári egyetemek ma­gyarországi elhelyezésének szükségességét és ideig­lenes együttműködésüket. A bölcsészeti karok még ugyanabban a tanévben, az orvostudományi karok pedig a következő tanév elejétől folytatták műkö­désüket Budapesten. Az 1921 :XXV. tc. végül Pécs városát biztosította a volt pozsonyi egyetem műkö­dési színteréül. Fenyvessy Béla Pécsett is a köz­egészségtani intézetet vezette 1943-ban történt nyugdíjazásáig, illetve még egy évig megbízással. Az átmeneti budapesti tartózkodás után — ott a Tűzoltó utcai Fehér Kereszt gyermekkórház labo­ratóriumában működött az intézet . 1924-ben a pécsi régi szegényház átalakított épületét kapta meg. Fenyvessy professzor energikus és gondos ve­zetésére elsősorban maga az intézet volt bizonyíték. 1940-ben a pécsi egyetemet és történetét bemutató monográfia egyedül az ő intézetéről írta, hogy „tu­dományos felszerelése teljesen modern”. Itt volt az orvosi kar intézetei közül a legnagyobb könyvtár, mintegy 30 rendszeresen járó folyóirattal és 600 művel. Az élénk tudományos munkára vallott az, hogy az intézet tagjai, akik mintegy iskolát alkot­tak, jelentős számú közegészségtani és bakterioló­giai tárgyú közleményt jelentettek meg, tizenöt év alatt mintegy 80-at. Fenyvessy professzor saját és társszerzői közleményei már ekkor is meghaladták ezt a számot. Ezeken felül önálló kötet formában megjelent művei közül Vámossy Zoltánnal és Mans­feld Gézával írt Gyógyszertana 1908-tól több ki­adásban jelent meg. Mindemellett szervező mun­káját is teljes lendülettel folytatta. Ennek ered­ményeként 1924-ben előbb tanszékén belül, majd 1927-ben az OKI-hoz kapcsolva született meg az első vidéki közegészségügyi állomás, amely éven­ként átlag harmincezer vizsgálatot végzett megin­dulásától kezdve. De ezen felül is — Ángyán Já­nossal és Heim Pállal együtt — minden lehetősé­get megragadott a szociális viszonyok javítására. Tanárként türelmes, megértő volt, de igényes. Az orvostanhallgatóknak két féléves közegészség­tani kollégiumot tartott. Az első félévben bakterio­lógiát és járványtant adott elő, s igen alapos bakte­riológiai gyakorlatokat tartott. A második félév általános közegészségtani és szociálhigiéne előadá­sait szemináriumi megbeszélésekkel, kiszállásokkal és üzemlátogatásokkal kerekítette ki. Mint a pécsi Stefánia Szövetség alelnöke majd elnöke, a csecse­mőgondozás területén is nagy munkát végzett. Kutatói és szakirodalmi működését előbb a gyógyszertan, gyógyszerhatástan és biokémia, majd az élelmiszerkémia területén végezte. A diphtheria­­toxin hatására (1896-tól), a glycuron-savra (1903- tól), az epesavak haemolytikus hatására (1907-től) és a Haemophilus influenza aetiológiájára (1925-től) vonatkoztak legjelentősebb munkái. Ezek a vizsgá­latai és eredményei legnagyobbrészt megjelentek német nyelven is, s így Európa-szerte ismertté tet­ték nevét. Az 1910-es évektől kezdve irodalmi munkássá­gában is megjelentek — a két világháború közti időszakban pedig már túlnyomó többséget képez­tek — a közegészségügyi, szociálhigiéniai témák. Először az Országos Közegészségi Egyesület folyó­iratában, az Egészség 1912. évfolyamában írt hosz­­szabb cikket az akkor megrendezett veszprémi nép­egészségügyi kiállítás kapcsán. A Társadalmi Mú­zeum által készített kiállítás értékelésekor felve­tette az ötletet, hogy anyagát részben vándorkiállí­tásokon mutassák meg az egész országnak, sőt min­den megyei törvényhatóságnak javasolta, hogy bár­mily szerény kezdeti formában is, de állítsa fel a maga egészségügyi múzeumát. „Ezek a múzeumok szolgáltathatnák majd az anyagot úgy az elemi is­mereteket nélkülöző, mint a magasabb műveltségű közönségnek tartandó rendszeres vagy egyes egész­ségügyi előadások számára — írta mintegy prog­ramként. — Amennyiben pedig a helyi egészség­­ügyi állapotok statisztikája, higiénikus intézmé­nyeik minősége, esetleges hiányai is bemutattatná­­nak, az ilyen múzeumok a helyi hatóságoknak mint­egy állandó egészségügyi lelkiismeretét fejeznék ki.” Későbbi tanulmányaiban, cikkeiben ő is az „állandó egészségügyi lelkiismeret” szerepét töltötte be. Az Orvosi Hetilapban, az Orvosképzésben, a Nép­­egészségügyben, a Városok Lapjában, a Szociális Orvostudományban, az Egészségpolitikai Szemlé­ben és előadásokban sorra foglalkozott a társada­lomegészségügy különböző általános és részkérdé­seivel, a falusi egészségügyi ismeretterjesztő mun­kától kezdve az orvostanhallgatók társadalomegész­ségtani képzésének kérdéséig. Mindebben intézeti munkatársaival együtt gyakorlatilag is részt vett. Baranya falvaiban és bányáiban előadássorozatokat tartott és szervezett. Amint Páter János professzor 1961-es emlék­­előadásában rámutatott, Bókay Árpád két tanítvá­nyának iskolája, a „Fenyvessy-iskola” és a „Belák­­iskola” mutatott példát és taposta ki útját a ma­gyarországi komplex egészségvizsgáló rendszernek. A két kutatóiskola kiegészítette egymást: Feny­­vessyék elsősorban az emberi szervezet reakció­­készségét vizsgálták, a „Belák-iskola” inkább a kör­nyezeti tényezőket és hatásokat vetette alá beható vizsgálatnak. Ugyancsak Páter János szavai szerint „Fenyvessy meglátásaival és megérzésével majd­nem egy félszázaddal megelőzte korát. Nagy érde­me, hogy iskolát nevelt és ez az iskola ma is töret­lenül folytatja az általa megjelölt irányban azokat a komplex egészségvizsgálatokat, amelyek a bara­nyai bányavidéken és a baranyai mezőgazdaság te­rületén nemcsak az egyén és a nép egészségét, ha­nem a népgazdaságot is szolgálják. Fenyvessy Béla életművének nagy szerepe van abban a hídépítésben, amely összeköti a gyógyító és megelőző orvostudományt és megteremtette a gyógyító-megelőző orvosi ténykedést.” Munkásságában egyedül áll a doktoravatásra készített előadás témája, az orvostörténelem. Dél- f

Next