Orvosi Hetilap, 1974. szeptember (115. évfolyam, 35-39. szám)
1974-09-01 / 35. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Mózsik Gyula - Gaszner Péter - Ludány Andrea - Jávor Tibor: Az egyszeri intravénásan adott, nagy dózisú (30,0-600,0 mg) atropin hatása az emberi gyomorsecretióra
2052 ja, úgy az atropin intrinsic aktivitása a gyomorsecretión lehet kicsiny, amely viszont a dózis fokozásával nem növelhető (2). Az atropin iv. alkalmazása után 30 perc múlva minden vizsgált secretiós paraméter csökken, míg egy óra múlva egy viszonylagos emelkedést észleltünk. Ezen emelkedés matematikailag nem jelentős, azonban szinte minden vizsgált paraméterben észleltük. Ebből arra gondolunk, hogy a „viszonylagos” emelkedés reális gyógyszerhatás, és nem csupán az eredmények szórásából származó hiba alapján kapjuk. Az atropin adása után egy óra múlva érvényesülő, gyomor-secretiót reguláló, mechanizmus valószínűleg endocrin jellegű. Legkézenfekvőbb az adrenerg idegrendszer hatását feltételezni — a cholinerg idegrendszer teljes blokkolása mellett —, de nem zárható ki a gastrin rendszer szerepe sem. Előzetesen végzett moleculár-farmakológiai vizsgálatainkban kimutattuk, hogy az atropin, adrenalin, gastrin egyaránt gátolja az emberi gyomornyálkahártyából előállított transport (EC 3.6.1. 3.) ATP-ase rendszer aktivitását, s egy külső (extracelluláris) és belső (intracelluláris) feed-back mechanizmus alapján stimulálja az adenyl cyclase rendszer aktivitását (10, 11, 15, 17). Vizsgálataink alapján feltételezzük, hogy az emberi gyomor sósav-secretiójának fenntartásában a transport ATPase rendszer fontos szerepet tölt be (16, 17). A transport és az adenyl cyclase rendszerek antagonista rendszerek (10, 11, 16, 17). Logikai megfontolások, valamint vizsgálati eredmények alapján feltételezhető, hogy a nagy dózisú atropin iv. alkalmazása után 1 óra múlva jelentkező relatív secretió-emelkedés éppen a transport és az adenyl cyclase rendszerek között fennálló — atropinnal fenntartott — feed-back mechanizmus alapján jön létre. A gyomor-secretum electrolytjeinek mennyiségi változásai megegyeznek az irodalomban korábban észlelt változásokkal (18). Feltűnő, hogy a nagy dózisú atropin iv. alkalmazása után nemcsak a Hőmennyiség, hanem a H+-koncentráció is csökken. Kis dózisú atropin alkalmazása után a H+ mennyisége csökken, azonban a koncentráció gyakorlatilag nem változik. A gyomornedv parietalis és nem parietalis komponenseinek meghatározására az irodalomban több formulát ajánlottak. Mi — „megközelítés céljából” — csupán a neutrál (pufferező) és a H+-hoz kötött chlorid-mennyiségeket határoztuk meg. Az utóbbi pontosan jelzi a gyomor-secretum parietalis komponensét, míg az előbbi csupán megközelíti a nem parietalis komponens mennyiségét. A neutrál chlorid mellett a többi nem parietalis komponens mennyisége azonban gyakorlatilag elhanyagolható. Ezen megközelítésben a gyomornedv parietalis és nem parietalis komponenseinek mennyisége csökken a nagy dózisú atropin alkalmazása után, míg a koncentrációk szempontjából csupán a parietalis komponens csökken. Előzetesen elemeztük a histamin, pentagastrin, theophyllin, Trasicorn és az atropin (kis dózisban alkalmazva) hatásait az emberi gyomor-secretio parietalis és nem parietalis secretiós komponenseire (16). Megállapítottuk, hogy az atropin kis dózisban (1,0 mg per os, illetve parenteralisan) a gyomor-secretio parietalis és nem parietalis secretiós komponenseinek mennyiségét csökkenti, míg a koncentrációját nem változtatja meg. Vizsgálataink szerint — korábbani eredményeinkkel összehasonlítást végezve — a kis és a nagy dózisban alkalmazott atropin hatása, az emberi gyomor-secretióra, bizonyos vonatkozásban különbözik. összefoglalás. A szerzők 13, intézetben fekvő betegen vizsgálták az egyszeri, intravénásan alkalmazott, nagy dózisú (30,0—600,0 mg) atropin hatását az emberi gyomor basalsecretiós aktivitására. Megállapították, hogy a nagy dózisú atropin emberi gyomor-secretióra kifejtett gátló hatása nem nagyobb, mint az 1,0 mg per os vagy parenteralisan alkalmazott atropin hatása. Nagy dózisú atropin alkalmazása után csökken a H+ mennyisége, valamint a koncentrációja is. A szerzők — a gyomornedv electrolyt-összetételének analysise alapján — elemezték az atropinnak a gyomornedv parietalis és a nem parietalis secretiós komponenseire kifejtett hatását. IRODALOM: 1. Antal L., Mózsik Gy. és mtsai. in: Acta Tertii Conventus Medicinae Internae Hungarici. Gastroenterologia. ed. Magyar I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965, pp. 167. — 2. Ariens, E. J., Simonis, A. M. and von Rossum, J. M.: in: Molecular Pharmacology. Vol. I. ed. Aliens, E. J. Academic Press, New York— London, 1964, pp. 118. and 287. — 3. Donnadiel, M. H.: Ann. Med. Psychol. 1938, 96, 421. — 4. Forrer, G. R.: Amer. J. Psychiatr. 1951, 108, 107. — 5. Gaszner P.: Ideggyógyászati Szemle (nyomtatásban). — 6. Hamilton, R. H.: Clin. Chem. 1966, 12, 1. — 7. Mózsik Gy., Jávor T. and Dobi S.: in: Acta Tertii Conventus Medicinae Internae Hungarici. Gastroenterologia. ed. Magyar I. Akadémiai Kiadó, 1965, pp. 709. — 8. Mózsik Gy., Jávor T. és mtsai: European J. Pharmacol. 1967, I, 391. — 9. Mózsik Gy., Vizi I. és mtsai: in: Recent Advances in Gastroenterology, lllrd World Congress of Gastroenterology. Vol. I. Kenkyuchi Ltd., Co. Tokyo, 1967, pp. 668. — 10. Mózsik Gy.: European J. Pharmacol. 1969, 7, 319. — 11. Mózsik Gy.: Adatok az anticholinergiás gyógyszerek hatásmechanizmusához emberben és állatkísérletekben. Kandidátusi értekezés, Pécs, 1969. — 12. Mózsik Gy. and Jávor T.: European J. Pharmacol. 1969, 6, 169. — 13. Mózsik Gy. and Jávor T., in: Modern Gastroenterology, eds. Gregor, O. and Riedl, O. F. K. Schattauer Vers., Stuttgart—New York, 1969, pp. 292. — 14. Mózsik Gy., Tárnok F. and Jávor T., in: Advance Abstracts, IVth World Congress of Gastroenterology, eds. Riis, P., Anthonisen, P. and Daben, H. Copenhagen, 1970, p. 380. — 15. Mózsik Gy., Nagy L. és mtsai, in: Advances in Cyclic Nucleotide Research. Vol. I. eds. Greengard, P., Paoletti, R. and Robinson, G. A. Raven Press, New York, 1972, p. 520. — 16. Mózsik Gy., Kutas J. és mtsai. Magyar Élettani Társaság XXXVIII. vándorgyűlése, Budapest, 1972. május 31—június 3. MÉT Kivonatok, 146. old. — 17. Mózsik Gy., Nagy L. és mtsai, in: Gastrin and Its Antagonist. eds. Borsy J. and Mózsik Gy. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. p. 97. — 18. Semb, L. and Myren, and Myren, J.: The Physiology of Gastric Secretion. Univesitetsforlaget, Oslo — The Williams Wilkins Co., Baltimore, 1968. — 19. Zsadányi O.: Ideggyógyászati Szemle, 1972, 25, 312.