Orvosi Hetilap, 1974. szeptember (115. évfolyam, 35-39. szám)

1974-09-01 / 35. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Mózsik Gyula - Gaszner Péter - Ludány Andrea - Jávor Tibor: Az egyszeri intravénásan adott, nagy dózisú (30,0-600,0 mg) atropin hatása az emberi gyomorsecretióra

2052 ja, úgy az atropin intrinsic aktivitása a gyomor­­secretión lehet kicsiny, amely viszont a dózis foko­zásával nem növelhető (2). Az atropin iv. alkalmazása után 30 perc múlva minden vizsgált secretiós paraméter csökken, míg egy óra múlva egy viszonylagos emelkedést észlel­tünk. Ezen emelkedés matematikailag nem jelen­tős, azonban szinte minden vizsgált paraméterben észleltük. Ebből arra gondolunk, hogy a „viszony­lagos” emelkedés reális gyógyszerhatás, és nem csupán az eredmények szórásából származó hiba alapján kapjuk. Az atropin adása után egy óra múlva érvényesülő, gyomor-secretiót reguláló, me­chanizmus valószínűleg endocrin jellegű. Legkézen­fekvőbb az adrenerg idegrendszer hatását feltéte­lezni — a cholinerg idegrendszer teljes blokkolása mellett —, de nem zárható ki a gastrin rendszer szerepe sem. Előzetesen végzett moleculár-farmakológiai vizsgálatainkban kimutattuk, hogy az atropin, ad­renalin, gastrin egyaránt gátolja az emberi gyo­mornyálkahártyából előállított transport (EC 3.6.1. 3.) ATP-ase rendszer aktivitását, s egy külső (extra­­celluláris) és belső (intracelluláris) feed-back me­chanizmus alapján stimulálja az adenyl cyclase rendszer aktivitását (10, 11, 15, 17). Vizsgálataink alapján feltételezzük, hogy az emberi gyomor só­­sav-secretiójának fenntartásában a transport ATP­ase rendszer fontos szerepet tölt be (16, 17). A transport és az adenyl cyclase rendszerek antago­­nista rendszerek (10, 11, 16, 17). Logikai megfon­tolások, valamint vizsgálati eredmények alapján feltételezhető, hogy a nagy dózisú atropin iv. al­kalmazása után 1 óra múlva jelentkező relatív secretió-emelkedés éppen a transport és az adenyl cyclase rendszerek között fennálló — atropinnal fenntartott — feed-back mechanizmus alapján jön létre. A gyomor-secretum electrolytjeinek mennyi­ségi változásai megegyeznek az irodalomban ko­rábban észlelt változásokkal (18). Feltűnő, hogy a nagy dózisú atropin iv. alkalmazása után nemcsak a Hőmennyiség, hanem a H+-koncentráció is csökken. Kis dózisú atropin alkalmazása után a H+ mennyisége csökken, azonban a koncentráció gya­korlatilag nem változik. A gyomornedv parietalis és nem parietalis komponenseinek meghatározására az irodalomban több formulát ajánlottak. Mi — „megközelítés cél­jából” — csupán a neutrál (pufferező) és a H+-hoz kötött chlorid-mennyiségeket határoztuk meg. Az utóbbi pontosan jelzi a gyomor-secretum parietalis komponensét, míg az előbbi csupán megközelíti a nem parietalis komponens mennyiségét. A neutrál chlorid mellett a többi nem parietalis komponens mennyisége azonban gyakorlatilag elhanyagolható. Ezen megközelítésben a gyomornedv parietalis és nem parietalis komponenseinek mennyisége csök­ken a nagy dózisú atropin alkalmazása után, míg a koncentrációk szempontjából csupán a parietalis komponens csökken. Előzetesen elemeztük a hista­­min, pentagastrin, theophyllin, Trasicorn és az atro­pin (kis dózisban alkalmazva) hatásait az emberi gyomor-secretio parietalis és nem parietalis secre­tiós komponenseire (16). Megállapítottuk, hogy az atropin kis dózisban (1,0 mg per os, illetve paren­­teralisan) a gyomor-secretio parietalis és nem pari­etalis secretiós komponenseinek mennyiségét csök­kenti, míg a koncentrációját nem változtatja meg. Vizsgálataink szerint — korábbani eredményeink­kel összehasonlítást végezve — a kis és a nagy dózisban alkalmazott atropin hatása, az emberi gyomor-secretióra, bizonyos vonatkozásban külön­bözik. összefoglalás. A szerzők 13, intézetben fekvő betegen vizsgálták az egyszeri, intravénásan alkal­mazott, nagy dózisú (30,0—600,0 mg) atropin hatá­sát az emberi gyomor basalsecretiós aktivitására. Megállapították, hogy a nagy dózisú atropin em­beri gyomor-secretióra kifejtett gátló hatása nem nagyobb, mint az 1,0 mg per os vagy parenteralisan alkalmazott atropin hatása. Nagy dózisú atropin alkalmazása után csökken a H+ mennyisége, vala­mint a koncentrációja is. A szerzők — a gyomor­nedv electrolyt-összetételének analysise alapján — elemezték az atropinnak a gyomornedv parietalis és a nem parietalis secretiós komponenseire kifej­tett hatását. IRODALOM: 1. Antal L., Mózsik Gy. és mtsai. in: Acta Tertii Conventus Medicinae Internae Hungarici. Gastroenterologia. ed. Magyar I. Akadémiai Kiadó, Bu­dapest, 1965, pp. 167. — 2. Ariens, E. J., Simonis, A. M. and von Rossum, J. M.: in: Molecular Pharmacology. Vol. I. ed. Aliens, E. J. Academic Press, New York— London, 1964, pp. 118. and 287. — 3. Donnadiel, M. H.: Ann. Med. Psychol. 1938, 96, 421. — 4. Forrer, G. R.: Amer. J. Psychiatr. 1951, 108, 107. — 5. Gaszner P.: Ideggyógyászati Szemle (nyomtatásban). — 6. Hamil­ton, R. H.: Clin. Chem. 1966, 12, 1. — 7. Mózsik Gy., Jávor T. and Dobi S.: in: Acta Tertii Conventus Me­dicinae Internae Hungarici. Gastroenterologia. ed. Ma­gyar I. Akadémiai Kiadó, 1965, pp. 709. — 8. Mózsik Gy., Jávor T. és mtsai: European J. Pharmacol. 1967, I, 391. — 9. Mózsik Gy., Vizi I. és mtsai: in: Recent Advances in Gastroenterology, lllrd World Congress of Gastroenterology. Vol. I. Kenkyuchi Ltd., Co. Tokyo, 1967, pp. 668. — 10. Mózsik Gy.: European J. Pharma­col. 1969, 7, 319. — 11. Mózsik Gy.: Adatok az anti­­cholinergiás gyógyszerek hatásmechanizmusához em­berben és állatkísérletekben. Kandidátusi értekezés, Pécs, 1969. — 12. Mózsik Gy. and Jávor T.: European J. Pharmacol. 1969, 6, 169. — 13. Mózsik Gy. and Jávor T., in: Modern Gastroenterology, eds. Gregor, O. and Riedl, O. F. K. Schattauer Vers., Stuttgart—New York, 1969, pp. 292. — 14. Mózsik Gy., Tárnok F. and Jávor T., in: Advance Abstracts, IVth World Congress of Gastroenterology, eds. Riis, P., Anthonisen, P. and Da­­ben, H. Copenhagen, 1970, p. 380. — 15. Mózsik Gy., Nagy L. és mtsai, in: Advances in Cyclic Nucleotide Research. Vol. I. eds. Greengard, P., Paoletti, R. and Robinson, G. A. Raven Press, New York, 1972, p. 520. — 16. Mózsik Gy., Kutas J. és mtsai. Magyar Élettani Társaság XXXVIII. vándorgyűlése, Budapest, 1972. május 31—június 3. MÉT Kivonatok, 146. old. — 17. Mózsik Gy., Nagy L. és mtsai, in: Gastrin and Its An­tagonist. eds. Borsy J. and Mózsik Gy. Akadémiai Ki­adó, Budapest, 1973. p. 97. — 18. Semb, L. and Myren, and Myren, J.: The Physiology of Gastric Secretion. Univesitetsforlaget, Oslo — The Williams Wilkins Co., Baltimore, 1968. — 19. Zsadányi O.: Ideggyógyászati Szemle, 1972, 25, 312.

Next