Orvosi Hetilap, 1974. szeptember (115. évfolyam, 35-39. szám)
1974-09-01 / 35. szám - ORVOSTÖRTÉNELEM - Török Béla: Egy elfelejtett magyar tudós: Ullmann Imre dr. (1861-1937)
% 2070 Tehát Ullmann Imre az elemi iskola 4 osztálya után az akkori pécsi cisztercita rend főgimnáziumában végezte tanulmányait és kiemelkedő tanulóként 1877—78. tanévben érettségizett. Nyilván ez ösztökélte szüleit, hogy fiúkat a bécsi egyetemen továbbtaníttassák (az apa, Ullmann Mór dr. Pécsett orvos volt). A tárgyilagos igazság tehát az, hogy Ullmann Imre pécsi születésű, magyar volt, magyarul tanult és eszmélt, bár nem kétséges, hogy akkor Pécsett értelmiségi és munkáscsaládokban egyaránt beszélték a német nyelvet is. Ullmann Imre az 1878—79. tanévben került a bécsi egyetem orvosi karára. Olyan időszak ez, és főleg az ezt követő évek, melyekben az orvostudomány ontotta a „felfedezéseket”. A bécsi orvosi iskola ekkor világhírű és olyan nevek sora fémjelzi, melyek soha nem fognak eltűnni az orvostörténelemből. S így marad ez mintegy két évtizeden keresztül. Ullmann Imre, a fiatal tehetség könnyen válik a termékeny légkörben kutató szellemű jó orvossá. A bécsi egyetem orvosi karát 1884-ben végezte el. Több tényből nyilvánvaló kiválósága. Először is az, hogy még ugyanabban az évben meghívták a sebészeti klinikára. Ott akkor Billroth professzor mellett ismert sebészek sora tevékenykedik. Az is megemlítendő, hogy a bakteriológia ekkor válik új tudományággá, tömegével fedezik fel világszerte a különböző baktériumokat és ismerik meg a baktériumok által okozott betegségeket. Nem véletlen tehát, hogy Ullmann Imre olyan munkát választ téziseiül (a doktori cím elnyeréséhez egy témakörből önálló munkát kellett készíteni), mely sebészi és bakteriológiai problémákat egyaránt feszeget. A „Heveny csontvelőgyulladás” című tézise egyaránt bizonyítja tudását bakteriológiai és kísérletes területen. 1885-ben Párizsban van tanulmányúton, nem kisebb személyiség mellett tanul, mint Pasteur. Egy érdekesség is fűződik párizsi tartózkodásához: ugyanis feltűnést keltett Ullmann, mikor felajánlotta magát emberkísérletre, hogy Pasteur demonstrálhassa az eddig csak állatokon végzett, sikeres veszettség elleni kísérleteket. Ez bizonyítja kutató szellemét és hitét a kutatás igazságában, törvényszerűségeiben. 1886—89-ben mint sebész segédorvos Bécsben működik. 1891-ben lesz docens. 1892-ben a bécsi Irgalmas Nővérek hartmanngassei kórháza sebészi osztályának főnöke, és ott dolgozik 1912-ig. 1919- ben egyetemi magántanár, ekkor már híres sebész Ausztriában és külföldön. Úgy gondolom azonban, hogy mindezek elégtelenek lettek volna ahhoz, hogy Ullmann neve fennmaradjon, sőt napjainkban még nagyobb hangsúlyt kapjon. A szervpótlás, szervátültetés régen izgatta a tudósok képzeletét. A századforduló táján ismét sok próbálkozás történt ezen a téren. Bécsben is történtek 1899-ben veseátültetéses kísérletek, az elégtelen sterilizáció és a rossz érvarratok miatt sikertelenül. Ullmann kísérletes tevékenységét — akkor még nem volt főfoglalkozású kísérletes sebészeti intézet vagy kutató laboratórium — Sigmund von Exner professzor engedélyével az élettani intézetben végezte. Az első kísérletek, melyekben kutyákon a lágyékhajlatba próbált vesét átültetni, nem sikerültek, mert az átültetett veseerek megtörtek. Exner ajánlatára ezután a nyaki erekhez varrta a vese ereit, míg a húgyvezetéket kivezette a nyakra. A szenzáció, melyet Ullmann docens 1902. május 1-én a bécsi orvostársaságban demonstrált, az első sikeres kísérletes vesetransplantatio volt; ma már úgy mondanánk, hogy homolog vagy újabb elnevezéssel allogen vese-transplantatio. Tehát végeredményben az a műtét, mely a világon és hazánkban is fokozatosan rutinná válik, és megmenti sok vesebeteg ember életét. Igaz, Ullmann veséje „csak” 5 napig működött. Ez ma könnyen érthető, a szöveti összeférhetetlenség miatt a vese kilökődési reakció közben elpusztult. 72 évvel később az allogén vese-transplantatioproblémái már jól ismertek, sok tekintetben megoldottak ; ez ideig a világon kb. 20 000-re tehető az emberi veseátültetések száma. Ullmann aláírása 4. ábra. Ullmann vesetransplantatiós cikke 1902-ből