Orvosi Hetilap, 1976. január (117. évfolyam, 1-4. szám)
1976-01-04 / 1. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
hetőségekhez mérten a gyermekek olyan ellátása, mellyel a szövődmények megelőzhetők. Eredményeiket és a mai helyzetet talán a következő mortalitási adatok tükrözik a legjobban. 1955- ben 18 045 gyermek halt meg, ebből 34,9%-nál tudták a fertőző betegséget halálokként igazolni. (A közlemény hároméves bontásokban részletezi a fertőző kórképek haláloki részesedését.) Ezzel szemben az 1972-ben meghalt 5313 gyermekből csupán 11,5% szenvedett fertőző betegségben. Csecsemőhalandóságuk 46,51-ről 17,64%-ra csökkent, ezen belül a fertőző betegségek által létrehozott mortalitás 40,7%-ról 18,4%-ra esett vissza. Nyomatékosan felhívják a figyelmet — a növekvő turizmus miatt — a trópusi betegségekre, valamint a tuberculosis, diphteria, pertussis behurcolási lehetőségére. Pontos áttekintést adnak a typhus abd., paratyphus, tuberculosis felszámolási módjáról. Nagy jelentőségű profilaxisukat legkifejezőbben a morbillis morbiditás tükrözi. 1964-ben a morbilliben szenvedő gyermekek száma 84 000 volt, addig napjainkban a morbiditás 1500 körül mozog. Jelenleg olyan védőoltáson dolgoznak, mely a bélinfectiók kórokozóival szemben és az acut respiratorikus megbetegedések ellen fog védelmet nyújtani. Megfogható közelségben van a mumps elleni oltóanyag. A bacterialis (Staphylococcus, Streptococcus) fertőzésekkel kapcsolatban kiemelik a nagyfokú resistentiát az antibioticumok egész sorával szemben. Felhívják a figyelmet a kórokozók aetiológiai fontosságának megváltozására, pl. szaporodnak a Staphylococcus aur. által okozott endocarditisek; a pathogén kórokozók (Pseudomonas, Aeromonas) pathogenekké válhatnak. Említést tesznek az ún. primer amoeba-meningoencephialitisről, mely egy nagyon ritka — 1965 óta ismert — gyakran halálos kimenetelű fertőző betegség. Kórokozói a Naegleria és Hartmanella fajták lehetnek. A napjainkban jelentős infectiosus kórképek közül kiemelik a hasmenéses megbetegedések számának mintegy hétszeres emelkedését a specifikus infectiókkal (shigellosis, salmonellosis, coli dyspepsia) szemben. A gyermekkori hasmenések 2/3% része aetiológiailag tisztázatlan. A scarlatinos megbetegedések száma emelkedik, de a betegség lefolyása könnyű, therápiásan jól befolyásolható. Sokkal nagyobb gondot okoznak a mycosisok és a vírusfertőzések. Az újszülöttek IgM szintjének emelkedése — syphilis, cytomegalia, rubeola, toxoplasmosis, herpes simplex fertőzöttség — egyértelműen bizonyítja az intrauterin vírusfertőzést. Sajnos, ezen infektiók ellen nem tudjuk még eredményesen felvenni a harcot, sőt a manifest megbetegedés kezelése sem egységes. A vírusfertőzések eddig alig sejtett szerepet játszhatnak más betegségek aetiológiájában is. Pl. a Coxsackie B4 vírus a kisgyermekkori pancreatitis mellett hirtelen fellépő juvenilis diabetes mellitust okozhat. A gyermekkori fertőző betegségek számának további csökkenését a hygiénés rendelkezések szigorú betartásával, speciális profilaxissal lehet elérni. Szabó Klára dr_ Netrophil leukocyták dysfunctiója felnőttben. Tan, S. T. és mtsai. (Infectiosus Diseases Division, Department of Internal Medicine, Cincinnati General Hospital, К—4, Cincinnati, Ohio 45229): The American Journal of Medicine 1974, 57, 251—258. A neutrophil leukocyták phagocyta tevékenységének időszakos zavara súlyos bacterialis infectiókkal, vírusfertőzésekkel, kevert typusú cryoglobusinaemiával, égési sérülésekkel és toxikus granulatióval szövődhet. Tartós neutrophildysfunctio chronikus granulomás betegség különböző typusaiban és a leukotaxis elégtelenségében fordul elő, amely utóbbi a hemotactikus factor termelésének hiányából, annak hatását gátló factor jelenlétéből vagy a fehérvérsejtek rendellenességéből eredhet. A szerzők felnőttben észlelt, a klinikai kép és a dysfunctio természetében ■ egyaránt egyedülálló, ez ideig ismeretlen, kombinált neutrophil dysfunctióról számolnak be. 65 éves, chronikus alkoholizmusban, alkoholos májbetegségben és diabetes mellhúsban szenvedő férfiban 3 éven belül 2 alkalommal, először a bal vállízületben, majd a jobb láb III. ujjának interphalangealis ízületében purulens arthritist észleltek. A vállízületből nyert gennyben sok neutrophil leukocytát találtak és staphylococcus aureust tenyésztettek ki. Infectio iránti fogékonyság a beteg anamnesisében nem szerepelt. A quantitativ és qualitativ vérkép normális, a se. immunglobulin szint kissé emelkedett volt. A labor leletek közül még a pozitív latex fixatiós teszt, sensitisált birka vos agglutinatiós teszt és a direkt Coombs teszt említhetők. A neutrophil leukocyta functio vizsgálatok súlyos dysfunctiót derítettek ki. A sejtek staphylococcus-phagocyta capacitása a kontrollhoz képest csökkent és elhúzódó volt; a bekebelezett bacteriumoknak csak kis hányadát tudták elpusztítani. Friss autológ vagy homolog serum a dysfunctiót nem befolyásolta és a beteg serumával kezelt heterolog leukocyták phagocyta képessége normális volt, ami a serum-factorok esetleges pathogenetikus szerepét kizárta. A sejtekchemotaxinra in vivo nem reagáltak és a beteg serumában a neutrophil leukocytákhoz irreversibilisen kötődő és azok vándorlását gátló factort mutattak ki. Más functio-vizsgálatok — candidacidhatás, Nitro BT reducáló képesség, i/1C02 termelés, a glucose—6—phosphat dehydrogenase és a myeloperoxidase concentratio — normálisak voltak. A cellularis immunitásban eltérés nem volt; ezt a tuberculin-teszt pozitítása és a lymphocyták phytohaemagglutin stimulatiós teszt vizsgálata bizonyította. A vizsgálatokat két és fél év alatt — tartós alkohol-abstinentiában is — többször megismételték és positívnak találták. A szerzők esetükben a persistens leukocyta dysfunctio szerzett formáját feltételezik. Létrejöttében a diabetes mellitus, az alkoholos májbetegség és az antiglobulinok pathogenetikus szerepét gyanítják. Megelőző vizsgálataik során 31 diabeteses beteg közül 17-ben tudtak leukocyta dysfunctiót kimutatni, míg 3 alkoholista közül egyben sem találtak. Úgy gondolják, hogy systemás infectio azért nem jött létre, mert streptococcussal és grammnegatív kórokozókkal szemben a leukocyták defenzív képességüket megőrizték és a monocyta-functio is normális maradt. Dömötör László dr. Coronavirus fertőzés újoncokban. Wenzel, R. P. és mtsai. (Departments of Internal Medicine and Pediatrics, University of Virginia School of Medicine, Charlottesville, Virginia). American Review of Respiratory Disease, 1974, 109, 621—624. 1965 óta ismert, hogy a coronavirus emberben felsőlégútbetegség okozója lehet. Epidemiológiájáról keveset tudunk, mert a vírus csak szervkultúrán tenyészik. Kimutatása újabban serológiai próbákkal történik. A szerzők 1972-ben közölték, hogy a polgári lakosok hűléses megbetegedéseinek 4%-a a coronavírus fertőzéssel volt kapcsolatos. 1970—1972 években matrózújoncokon végeztek hasonló vizsgálatot. Légúti fertőzést ez a vírus az első 2 évben csak 0—5%-ban okozott, a harmadik évben azonban egy hűléses járvány kapcsán a matrózok 52%-ának a vérsavója lett koronavírus-pozitív, a heveny légútbetegséggel kórházban ápoltaknak pedig csaknem 100%-ában volt kórokozó a coronavirus. Pongor Ferenc dr. Hosszú incubatiós idejű posttransfusiós hepatitis a hepatitis C vírussal való expozíció serologiai bizonyítéka nélkül. A. M. Prince és mtsai. (Lab. of Virology, N. Y. Blood Center), The Lancet, 1974, 2, No. 7875, 241. A hosszú incubatiós idejű posttransfusiós hepatitis gyakoriságát, megjelenését, lefolyását a HbsAg (hepatitis surface antigen), ill. anti-HBs antitestek jelenlétével való összefüggésben vizsgálták 204 .