Orvosi Hetilap, 1976. január (117. évfolyam, 1-4. szám)

1976-01-04 / 1. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

hetőségékhez mérten a gyermekek olyan ellátása, méllyel a szövődmé­nyek megelőzhetők. Eredményeiket és a mai helyze­tet talán a következő mortalitási adatok tükrözik a legjobban. 1955- ben 18 045 gyermek halt meg, ebből 34,9%-nál tudták a fertőző beteg­séget halálokként igazolni. (A köz­lemény hároméves bontásokban részletezi a fertőző kórképek ha­­lóloki részesedését.) Ezzel szemben az 1972-ben meghalt 5313 gyermek­ből csupán 11,5% szenvedett fertő­ző betegségben. Csecsemőhalandó­ságuk 46,51-ről 17,64%-ra csökkent, ezen belül a fertőző betegségek ál­tal létrehozott mortalitás 40,7%-ról 18,4%-ra esett vissza. Nyomatékosan felhívják a fi­gyelmet — a növekvő turizmus miatt — a trópusi betegségekre, va­lamint a tuberculosis, diphteria, pertussis behurcolási lehetőségére. Pontos áttekintést adnak a ty­phus abd., parátyphus, tuberculo­sis felszámolási módjáról. Nagy jelentőségű profilaxisukat legkife­jezőbben a morbillis morbiditás tükrözi. 1964-ben a morbilliben szenvedő gyermekek száma 84 000 volt, addig napjainkban a morbidi­tás 1500 körül mozog. Jelenleg olyan védőoltáson dolgoznak, mely a bélinfectiók kórokozóival szem­ben és az acut respiratorikus meg­betegedések ellen fog védelmet nyújtani. Megfogható közelségben van a mumps elleni oltóanyag. A bacterialis (Staphylococcus, Streptococcus) fertőzésekkel kap­csolatban kiemelik a nagyfokú re­­sistentiát az antibioticumok egész sorával szemben. Felhívják a fi­gyelmet a kórokozók aetiológiai fontosságának megváltozására; pl. szaporodnak a Staphylococcus aur. által okozott endocarditisek; apa­­thogén kórokozók (Pseudomonas, Aeromonas) pathogenekké válhat­nak. Említést tesznek az ún. pri­mer amoeba-meningoencephialitis­­ről, mely egy nagyon ritka — 1965 óta ismert — gyakran halálos ki­menetelű fertőző betegség. Kór­okozói a Naegleria és Hartmanella fajták lehetnek. A napjainkban jelentős infectio­sus kórképek közül kiemélik a hasmenéses megbetegedések szá­mának mintegy hétszeres emelke­dését a specifikus infectiókkal (shigellosis, salmonellosis, coli dyspepsia) szemben. A gyermek­kori hasmenések 2/3—% része aetio­­lógiailag tisztázatlan. A scarlatinas megbetegedések száma emelkedik, de a betegség lefolyása könnyű, therápiásan jól befolyásolható. Sokkal nagyobb gondot okoznak a mycosisok és a vírusfertőzések. Az újszülöttek IgM szintjének emelkedése — syphilis, cytomegalia, rubeola, toxoplasmo­sis, herpes simplex fertőzöttség — egyértelműen bizonyítja az intra­uterin vírusfertőzést. Sajnos, ezen infeotiók ellen nem tudjuk még eredményesen felvenni a harcot, sőt a manifest megbetegedés keze­lése sem egységes. A vírusfertő­zések eddig alig sejtett szerepet játszhatnak más betegségek aetio­­lógiájában is. Pl. a Coxsackie B4 vírus a kisgyermekkori pancreati­tis mellett hirtelen fellépő juve­nilis diabetes mellitust okozhat. A gyermekkori fertőző betegsé­gek számának további csökkenését a hygiénés rendelkezések szigorú betartásával, speciális profilaxissal lehet elérni. Szabó Klára dr_ Netrophil leukocyták dysfunctió­­ja felnőttben. Tan, S. T. és mtsai. (Infectiosus Diseases Division, De­partment of Internal Medicine, Cincinnati General Hospital, К—4, Cincinnati, Ohio 45229): The Ame­rican Journal of Medicine 1974, 57, 251—258. A neutrophil leukocyták phago­­cyta tevékenységének időszakos za­vara súlyos bacterialis infectiókkal, vírusfertőzésekkel, kevert typusu cryoglobüiinaemiával, égési sérülé­sekkel és toxikus granulatióval szö­vődhet. Tartós neutrophildysfunc­­tio chronikus granulomás betegség különböző typusaiban és a leukota­­xis elégtelenségében fordul elő, amely utóbbi a chemotactikus fac­tor termelésének hiányából, annak hatását gátló f actor jelenlétéből vagy a fehérvérsejtek rendellenes­ségéből eredhet. A szerzők felnőtt­ben észlelt, a klinikai kép és a dys­functio természetében ■ egyaránt egyedülálló, ez ideig ismeretlen, kombinált neutrophil dysfunctióról számolnak be. 65 éves, chronikus alkoholizmus­ban, alkoholos májbetegségben és diabetes mellhúsban szenvedő fér­fiban 3 éven belül 2 alkalommal, először a bal vállízületben, majd a jobb láb III. ujjának interphalan­gealis ízületében purulens arthri­tist észleltek. A vállízületből nyert gennyben sok neutrophil leukocy­­tát találtak és staphylococcus aureust tenyésztettek ki. Infectio iránti fogékonyság a beteg anam­­nesisében nem szerepelt. A quan­titativ és qualitativ vérkép normá­lis, a se. immunglobulin szint kissé emelkedett volt. A labor leletek közül még a pozitív latex fixatiós teszt, sensitisált birka vvs aggluti­­natiós teszt és a direkt Coombs teszt említhetők. A neutrophil leukocyta functio vizsgálatok súlyos dysfunctiót de­rítettek ki. A sejtek staphylococ­­cus-phagocyta capacitása a kont­rolihoz képest csökkent és elhúzódó volt; a bekebelezett bacteriumok­­nak csak kis hányadát tudták el­pusztítani. Friss autolog vagy ho­molog serum a dysfunctiót nem be­folyásolta és a beteg serumával ke­zelt heterolog leukocyták phagocyta képessége normális volt. ami a se­­rum-factorok esetleges pathogene­­tikus szerepét kizárta. A sejtek 'chemotaxinra in vivo nem reagál­tak és a beteg serumában a neut­rophil leukocytákhoz irreversibili­­sen kötődő és azok vándorlását gátló factort mutattak ki. Más functio-vizsgálatok — candidacid­­hatás, Nitro BT reducáló képesség, i/lC02 termelés, a glucose—6—phos­­phat dehydrogenase és a myelope­roxidase concentratio — normáli­sak voltak. A cellularis immunitás­ban eltérés nem volt; ezt a tuber­­eulin-teszt pozivítása és a lympho­­cyták phytohaemagglutin stimula­­tiós teszt vizsgálata bizonyította. A vizsgálatokat két és fél év alatt — tartós alkohol-abstinentiában is — többször megismételték és posi­­tivnak találták. A szerzők esetükben a persistens leukocyta dysfunctio szerzett for­máját feltételezik. Létrejöttében a diabetes mellitus, az alkoholos máj­betegség és az antiglobulinok pa­­thogenetikus szerepét gyanítják. Megelőző vizsgálataik során 31 dia­beteses beteg közül 17-ben tudtak leukocyta dysfunctiót kimutatni, míg 3 alkoholista közül egyben sem találtak. Ügy gondolják, hogy sys­­temás infectio azért nem jött létre, mert streptococcussal és gramm­­negatív kórokozókkal szemben a leukocyták defenzív képességüket megőrizték és a monocyta-functio is normális maradt. Dömötör László dr. Coronavirus fertőzés újoncokban. Wenzel, R. P. és mtsai. (Depart­ments of Internal Medicine and Pe­diatrics, University of Virginia School of Medicine, Charlottesville, Virginia): American Review of Res­piratory Disease, 1974, 109, 621—624. 1965 óta ismert, hogy a corona­virus emberben felsőlégútbetegség okozója lehet. Epidemiológiájáról keveset tudunk, mert a vírus csak szervkultúrán tenyészik. Kimutatá­sa újabban serológiai próbákkal történik. A szerzők 1972-ben közöl­ték, hogy a polgári lakosok hűléses megbetegedéseinek 4%-a a coro­navirus fertőzéssel volt kapcsolatos. 1970—1972 években matrózújonco­­kon végeztek hasonló vizsgálatot. Légúti fertőzést ez a vírus az első 2 évben csak 0—5%-ban okozott, a harmadik évben azonban egy hű­léses járvány kapcsán a matrózok 52%-ának a vérsavója lett eoro­­navírus-pozitív, a heveny légútbe­­tegsóg’gel kórházban ápoltaknak pedig csaknem 100%-ában volt kór­okozó a coronavirus. Pongor Ferenc dr. Hosszú incubatiós idejű post­­transfusiós hepatitis a hepatitis В vírussal való expozíció serologiai bizonyítéka nélkül. A. M. Prince és mtsai. (Lab. of Virology, N. Y. Blood Center): The Lancet, 1974, 2, No. 7875, 241. A hosszú incubatiós idejű post­­transfusiós hepatitis gyakoriságát, megjelenését, lefolyását a HbsAg (hepatitis В surface antigen), ill. anti-HBs antitestek jelenlétével va­ló összefüggésben vizsgálták 204 —

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék