Orvosi Hetilap, 1976. március (117. évfolyam, 10-13. szám)
1976-03-28 / 13. szám - THERÁPIÁS KÖZLEMÉNYEK - Horváth Imre - Kodák Zsuzsa: Koplalásos fogyókúrák tapasztalatai különös tekintettel a serum-húgysav emelkedésének megelőzésére
THERMPIUS KÖZLEMÉNYEK Fővárosi Tanács Bajcsy-Zsilinszky Területi Vezető Kórháza, Központi Laboratórium (főorvos: Horvátth Imre dr.) és I. Belgyógyászati Osztály (főorvos: Komor Károly dr.) Koplalásos fogyókúrák tapasztalatai, különös tekintettel a serum-húgysav emelkedésének megelőzésére Horvátth Imre dr. és Kodák Zsuzsa dr. A történelem folyamán a kövérség a jólétre, hatalomra utalt, a jó egészségi állapot jelének tekintették; a művészetekben gyakran a kövérek komikumát domborították ki, az elhízás veszélyeire azonban csak az utóbbi évtizedekben terelődött a figyelem. Cikkünknek nem célja e kérdés részletes taglalása, a szakirodalom számos meggyőző adata igazolja az elhízás káros voltát (5). Csak megemlítjük, hogy Newburgh szerint azok a 45—55 éves emberek, akiknek súlya 12 kg-mal meghaladja az átlagsúlyt, 25%-kal nagyobb valószínűséggel halnak meg egy éven belül, mint hasonló korú, normál súlyú embertársaik (10). Amerikai biztosító társaságok vizsgálatai azt mutatják, hogy ha 100-nak vesszük a normál súlyúak betegségi halálozását, akkor pl. az elhízott szívbetegeknek 160, májbetegeknek 200, cukorbajosoknak 400, sőt még a kövér autóbalesetet szenvedőknek is 130 a halálozási aránya (4). Bár számos kutató és kutatócsoport fáradozik az obesitas simplex okának felderítésén, senkinek sem sikerült ezt a táplálék jobb felhasználásával, az izomerő nagyobb hatásfokával, ill. az anyagcsere-szabályozás valamilyen zavarával megmagyarázni. Az ok tehát mai ismereteink szerint: a caloria-bevitel meghaladja az egyén szükségletét és a szervezet a táplálékfelesleget zsír alakjában elraktározza. Az individuális energiaszükségletben igen nagy a variáció, nem lehet azt egyszerűen a testsúlyból, a végzett munkából vagy egyéb adatokból pontosan kiszámítani; a physiologia számára még számos tényező ismeretlen, ami 1—1 egyén caloriaigényét megszabja. A vázoltak alapján nyilvánvaló, causalis therapia , táplálékkorlátozás. Orvosi Hetilap 1976. 117. évfolyam, 13. szám Duncan volt az első (3), aki felhívta a figyelmet arra, hogy az elhízottak jobban bírják a teljes koplalást, mint a részleges korlátozást. Drenick nevéhez fűződik az ilyen esetben kialakult anyagcsere-változások első, részletes tanulmányozása (2). Az utóbbi években az ulmi egyetem endokrinológiai, anyagcsere- és táplálkozástudományi centrumában Ditschmeit és munkatársai folytattak nagyon alapos kutatást a „Null-Diät” anyagcsere változásairól (1). A kérdést számosan tanulmányozták, részletes irodalomjegyzékek az említett cikkek végén találhatók; hazai vonatkozásban utalunk még előző közleményünk (7) irodalomjegyzékére is. Különböző kutatók (12, 13, 16 stb.) adatai alapján galériamentes étrend anyagcsere-változásait az alábbiakban foglaljuk röviden össze: A koplaló szervezet szénhydrát-tartaléka kb. 48 óra alatt kimerül. Ezután a sejtek energiaforrásként a fehérjét használják fel, a fehérje-katabolismus azonban fokozatosan csökken és a 6—8. naptól kezdve az energiaszükségletet majdnem kizárólag a zsír elégetése fedezi. Minimális cukorra azonban a sejteknek, elsősorban a központi idegrendszer sejtjeinek szükségük van. Owen és másainak vizsgálata alapján kb. 86 g-ra tehető a napi glykoneogenesis mennyisége (11). Ennek kb. a fele a vérsejtekben végbemenő, glykolysisből származó lactatból és pyruvatból a májban képződik újra. A másik fele a vesékben keletkezik, a veseszövet az acidosis (foéta-oxy-vajsav, acet-ecetsav stb.) közömbösítésére az aminosavak desaminálásából felszabaduló ammóniát használja fel. A delaminálás után az aminosavakból — elsősorban az alaninból — glycerinnel glykose képződik. A zsírsavak töménysége a vérben fokozatosan emelkedik, concentratio-maximumát, kb. 1500 mval/l-t, a koplalás 2. hetének végére éri el. Töménységük ezután fokozatosan csökken, mert az enzymadaptatio kialakulása miatt metabolismusuk meggyorsul. Amenynyiben a serum Cholesterin érték kórosan emelkedett volt, a koplalás alatt általában normalizálódik. A vérsavó ion értékei (K, Na, Ca) nem változnak, a K-nak a vizelettel kiürülő mennyisége csökken, a Ca-é mérsékelten fokozódik. Az enzymek közül kissé emelkedettnek találjuk az alkalikus phosphatase, valamint a transaminase-ok (GOT—GPT) aktivitását. Az előbbi a fokozott csontlebontódásra utal, a vizelettel ürülő Ca mennyisége is emiatt nagyobb. A transaminase-ok működésének fokozódását nem tekinthetjük máj sejtszétesés következményének (a többi enzym változatlan), hanem a fokozott transamináló tevékenységre vezethetjük vissza. A máj-, valamint a veseműködési próbák a kezelés alatt kórosat nem mutatnak. Az anyagcsere-vizsgálatok tehát azt bizonyítják, hogy a koplaló szervezet alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez és különböző szabályozó mechanizmusok segítségével energiaszükségletéhez felhasználja a depótiban tartalékolt zsírt anélkül, hogy az életfontosságú szervek működésében lényegesebb zavar keletkeznék. Igazolja ezt a koplalék megfigyelése is. Az első pár nap után éhségérzetük megszűnik és a több hetes kezelés alatt jelentősebb panaszuk nem szokott lenni. Egyetlen olyan anyagcseretermék van, amelyik a vérben lényegesen felszaporodik: a húgysav. Az