Orvosi Hetilap, 1976. március (117. évfolyam, 10-13. szám)

1976-03-28 / 13. szám - THERÁPIÁS KÖZLEMÉNYEK - Horváth Imre - Kodák Zsuzsa: Koplalásos fogyókúrák tapasztalatai különös tekintettel a serum-húgysav emelkedésének megelőzésére

THERM­PIUS KÖZLEMÉNYEK Fővárosi Tanács Bajcsy-Zsilinszky Területi Vezető Kórháza, Központi Laboratórium (főorvos: Horvátth Imre dr.) és I. Belgyógyászati Osztály (főorvos: Komor Károly dr.) Koplalásos fogyókúrák tapasztalatai, különös tekintettel a serum-húgysav emelkedésének megelőzésére Horvátth Imre dr. és Kodák Zsuzsa dr. A történelem folyamán a kövérség a jólétre, hata­lomra utalt, a jó egészségi állapot jelének tekintet­ték; a művészetekben gyakran a kövérek komiku­mát domborították ki, az elhízás veszélyeire azon­ban csak az utóbbi évtizedekben terelődött a figye­lem. Cikkünknek nem célja e kérdés részletes tag­lalása, a szakirodalom számos meggyőző adata iga­zolja az elhízás káros voltát (5). Csak megemlítjük, hogy Newburgh szerint azok a 45—55 éves emberek, akiknek súlya 12 kg-mal meg­haladja az átlagsúlyt, 25%-kal nagyobb valószínűség­gel halnak meg egy éven belül, mint hasonló korú, normál súlyú embertársaik (10). Amerikai biztosító társaságok vizsgálatai azt mutatják, hogy ha 100-nak vesszük a normál súlyúak betegségi halálozását, ak­kor pl. az elhízott szívbetegeknek 160, májbetegeknek 200, cukorbajosoknak 400, sőt még a kövér autóbal­esetet szenvedőknek is 130 a halálozási aránya (4). Bár számos kutató és kutatócsoport fáradozik az obesitas simplex okának felderítésén, senkinek sem sikerült ezt a táplálék jobb felhasználásával, az izomerő nagyobb hatásfokával, ill. az anyagcse­re-szabályozás valamilyen zavarával megmagya­rázni. Az ok tehát mai ismereteink szerint: a calo­­ria-bevitel meghaladja az egyén szükségletét és a szervezet a táplálékfelesleget zsír alakjában elrak­tározza. Az individuális energiaszükségletben igen nagy a variáció, nem lehet azt egyszerűen a test­súlyból, a végzett munkából vagy egyéb adatokból pontosan kiszámítani; a physiologia számára még számos tényező ismeretlen, ami 1—1 egyén caloria­­igényét megszabja. A vázoltak alapján nyilvánvaló, causalis therapia , táplálékkorlátozás. Orvosi Hetilap 1976. 117. évfolyam, 13. szám Duncan volt az első (3), aki felhívta a figyelmet arra, hogy az elhízottak jobban bírják a teljes kopla­lást, mint a részleges korlátozást. Drenick nevéhez fűződik az ilyen esetben kialakult anyagcsere-változá­sok első, részletes tanulmányozása (2). Az utóbbi években az ulmi egyetem endokrinológiai, anyagcsere- és táplálkozástudományi centrumában Ditschm­eit és munkatársai folytattak nagyon alapos kutatást a „Null-Diät” anyagcsere változásairól (1). A kérdést számosan tanulmányozták, részletes irodalomjegyzé­kek az említett cikkek végén találhatók; hazai vonat­kozásban utalunk még előző közleményünk (7) iroda­lomjegyzékére is. Különböző kutatók (12, 13, 16 stb.) adatai alap­ján galéria­mentes étrend anyagcsere-változásait az alábbiakban foglaljuk röviden össze: A koplaló szervezet szén­hydrát-tartaléka kb. 48 óra alatt kimerül. Ezután a sejtek energiafor­rásként a fehérjét használják fel, a fehérje-katabo­­lismus azonban fokozatosan csökken és a 6—8. naptól kezdve az energiaszükségletet majdnem ki­zárólag a zsír elégetése fedezi. Minimális cukorra azonban a sejteknek, elsősorban a központi ideg­­rendszer sejtjeinek szükségük van. Owen és másai­­nak vizsgálata alapján kb. 86 g-ra tehető a napi glykoneogenesis mennyisége (11). Ennek kb. a fele a vérsejtekben végbemenő, glykolysisből származó lactatból és pyruvatból a májban képződik újra. A másik fele a vesékben keletkezik, a veseszövet az acidosis (foéta-oxy-vajsav, acet-ecetsav stb.) kö­zömbösítésére az aminosavak desaminálásából fel­szabaduló ammóniát használja fel. A delaminálás után az aminosavakból — elsősorban az alaninból — glycerinnel glykose képződik. A zsírsavak tö­ménysége a vérben fokozatosan emelkedik, con­­centratio-maximumát, kb. 1500 mval/l-t, a koplalás 2. hetének végére éri el. Töménységük ezután fo­kozatosan csökken, mert az enzymadaptatio kiala­kulása miatt metabolismusuk meggyorsul. Ameny­­nyiben a serum Cholesterin érték kórosan emelke­dett volt, a koplalás alatt általában normalizálódik. A vérsavó ion értékei (K, Na, Ca) nem változnak, a K-nak a vizelettel kiürülő mennyisége csökken, a Ca-é mérsékelten fokozódik. Az enzymek közül kissé emelkedettnek talál­juk az alkalikus phosphatase, valamint a trans­­aminase-ok (GOT—GPT) aktivitását. Az előbbi a fokozott csontlebontódásra utal, a vizelettel ürülő Ca mennyisége is emiatt nagyobb. A transami­­nase-ok működésének fokozódását nem tekinthet­jük máj sejtszétesés következményének (a többi en­­zym változatlan), hanem a fokozott transamináló tevékenységre vezethetjük vissza. A máj-, valamint a veseműködési próbák a kezelés alatt kórosat nem mutatnak. Az anyagcsere-vizsgálatok tehát azt bizonyít­ják, hogy a koplaló szervezet alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez és különböző szabá­lyozó mechanizmusok segítségével energiaszükség­letéhez felhasználja a depót­iban tartalékolt zsírt anélkül, hogy az életfontosságú szervek működésé­ben lényegesebb zavar keletkeznék. Igazolja ezt a koplalék megfigyelése is. Az első pár nap után éh­ségérzetük megszűnik és a több hetes kezelés alatt jelentősebb panaszuk nem szokott lenni. Egyetlen olyan anyagcseretermék van, amelyik a vérben lényegesen felszaporodik: a húgysav. Az

Next