Orvosi Hetilap, 1976. március (117. évfolyam, 10-13. szám)

1976-03-28 / 13. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Bódis Lóránt - Gaszner Péter - Radnai Béla: Nagy dózisú (50.0-600.0 mg) intravénásan adott atropin hatása a szívműködésre

Nagy dózisú (50­0-600­0 mg) intravénásan adott atropin hatása a szívműködésre Bódis Lóránt dr., Gaszner Péter dr. és Radnai Béla dr. Az atropin szívműködést szaporító hatását ma is alkalmazzák a bradycardia és a pitvar-kamrai blokk kezelésében (1, 2, 3). Adgey (4) és Webb (5) az atropin szerepét életmentő fontosságúnak ítéli myocardialis infarctus azon szakában, amelyben bradycardia, illetve fokozott vagus tonus klinikai jelei észlelhetők. Más vélemény szerint az atropin hatására létrejött frequentia-fokozódás a szívizom oxygen-igényét növelve rontja annak elektromos stabilitását és veszélyes kamrai rhythmus-zavaraik­­hoz vezethet (6). Az elmúlt években több száz milligrammos mennyiségben intravénásan alkalmazták az atro­pint organophosphat mérgezettek kezelésében (7). Psychiatriai betegek coma therapiája is a hagyo­mányos dózisok többszázszorosával történik (8, 9, 10). Jelen dolgozatunkban 50,0—600,0 mg atropin szívműködésre gyakorolt hatásának klinikai mód­szerekkel történt vizsgálatáról számolunk be. Beteganyag és módszer 12 férfi és 4 nő (22—52 évesek) psychiatriai be­tegségük kezelése során atropin­coma therapiában ré­szesültek. A 16 beteg kórisme szerinti megoszlása: 13 schisophren, 2 epilepsiás, 1 alkoholos hallucinosis. A kezelés előtt valamennyi beteg részletes belgyógyá­szati vizsgálaton vett részt, amelynek során ellenjaval­latot képező belszervi, illetve cardiológiai megbetege­dést kizárhattunk. Az atropin alkalmazása előtt mind­egyik betegen hagyományos módon vérnyomást mér­tünk, majd 6 csatornás HELLIGE multiscriptorral Standard II. elvezetésű EKG-t, phonocardiogrammot és jobb oldali carotis pulsusgörbét rögzítettünk. A re­­gistrálást 100 mm/min pap­írsebességgel végeztük, leg­alább 50 szívakció tartamáig. 5—10 mg atropin sulf. intravénás befecskendezése után a vizsgálatokat megismételtük. 8—10 perccel ké­sőbb került sor a második dózis (10—100 mg) alkal­mazására, amelyre még mind a 16 esetben szükség volt a coma eléréséhez. Mind ezt követően, mind a harma­dik nagyságrendű (100—600 rag) atropin iv. beadása után — 11 betegben — változatlan módon megismé­teltük a fent leírt vértelen vizsgálatokat. 8 beteg ese­tében 24 órával később — természetesen már atropin adása nélkül — újabb vérnyomásmérésre, EKG, EKG és carotogramm rögzítésére kerülhetett sor. Az egyidejűleg registrált EKG-k, m­echanogram­­mok lehetővé tették, hogy a Weissler és mtsai által Orvosi Hetilap 1976. 117. évfolyam, 13. szám leírt módon (11) a bal kamrai ejectiós időt (BEI), a praeejectiós időt (PEP) és a kettő hányadosát (РЕР/ BEI) meghatározzuk. A szívműködés szaporaságát az EKG­R hullámainak távolságából számítottuk ki. Frequenticorrectiót nem végeztünk a PÉP és a BEI értékeiben, mivel betegeink többségében 120/min szaporaságúnál nagyobb tachycardia is előfordult. Eredményeink elemzésében a Student-féle 1 mintás „t” próbát alkalmaztuk. Eredmények Frequentia: a szívműködés szaporasága­­az első (5,0—10,0 mg) atropinmennyiség után nőtt, az át­lagérték és a szórás feltüntetésével, 104 + 8-ról 122 + 9/min-ra emelkedett. A második és harma­dik dózis után, valamint a 24 órával későbbi con­­troll során alig változott: 111 + 10, 112,5 + 7 és 113 + 11 (1. ábra). 1. ábra. Nagy dózisú (50,0-600,0 mg) intravénásan adott atropin hatása a szívműködés szaporaságára (Fr), a praeejectiós periódusra (PEP) és a vérnyomásra. I. A kiindulási állapot, II—III—IV. A­atropin növekvő dózisai után, V.­­ 24 óra múl­va. (Részletesen lásd a szövegrészben!) Vérnyomás: a kiindulási állapothoz képest mind­­a­­systolés,­­mind a diastolés értékekben szá­mottevő változás nem volt tapasztalható (1. ábra). Praeejectiós periódus (PEP): mind az egyes, mind az átlagértékeket az 1. ábrán tüntettük fel, amelyek a praejectiós szak megnyúlását mutatják. Dal kamrai ejectiós idő (BEI): az átlagértékek és a­­szórás alakulását a 2. ábrán tüntettük fel. A kiindulási állapotban talált érték: 242,5 + 8,4. A 24 órás controll vizsgálattal talált érték: 217,8 + 7,9. (Mind a PEP, mind a BEI adatai msec-ban.) PEP/BEI: significáns különbséget találtunk a kiindulási állapot átlagértéke (0,4145 + 0,0703) és a második dózis (10—100 mg atropin) utáni érték (0,5037 + 0,0712) között: p­­ 0.01. Magasan signifi­cáns a különbség a kiindulási állapot és a harmadik dózis (100—600 mg atropin) utáni érték (0,5532 + 0,073) között: p­­ 0,001. EKG: a standard II. elvezetésű görbe elemzé­se meglepően kis számú és a vártnál kisebb jelen­tőségű változásokat eredményezett. 5—10 mg atro­pin iv. után 11 esetben észleltük az ST szakasz enyhe süllyedtségét (1 mm-t meg nem haladót), 4 esetben a T hullám magasságának csökkenését és 3 esetben a P—Q távolság rövidülését. Ezek a válto­zások a frequentia csökkenése után (második és)

Next