Orvosi Hetilap, 1976. március (117. évfolyam, 10-13. szám)
1976-03-28 / 13. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Bódis Lóránt - Gaszner Péter - Radnai Béla: Nagy dózisú (50.0-600.0 mg) intravénásan adott atropin hatása a szívműködésre
Nagy dózisú (500-6000 mg) intravénásan adott atropin hatása a szívműködésre Bódis Lóránt dr., Gaszner Péter dr. és Radnai Béla dr. Az atropin szívműködést szaporító hatását ma is alkalmazzák a bradycardia és a pitvar-kamrai blokk kezelésében (1, 2, 3). Adgey (4) és Webb (5) az atropin szerepét életmentő fontosságúnak ítéli myocardialis infarctus azon szakában, amelyben bradycardia, illetve fokozott vagus tonus klinikai jelei észlelhetők. Más vélemény szerint az atropin hatására létrejött frequentia-fokozódás a szívizom oxygen-igényét növelve rontja annak elektromos stabilitását és veszélyes kamrai rhythmus-zavaraikhoz vezethet (6). Az elmúlt években több száz milligrammos mennyiségben intravénásan alkalmazták az atropint organophosphat mérgezettek kezelésében (7). Psychiatriai betegek coma therapiája is a hagyományos dózisok többszázszorosával történik (8, 9, 10). Jelen dolgozatunkban 50,0—600,0 mg atropin szívműködésre gyakorolt hatásának klinikai módszerekkel történt vizsgálatáról számolunk be. Beteganyag és módszer 12 férfi és 4 nő (22—52 évesek) psychiatriai betegségük kezelése során atropincoma therapiában részesültek. A 16 beteg kórisme szerinti megoszlása: 13 schisophren, 2 epilepsiás, 1 alkoholos hallucinosis. A kezelés előtt valamennyi beteg részletes belgyógyászati vizsgálaton vett részt, amelynek során ellenjavallatot képező belszervi, illetve cardiológiai megbetegedést kizárhattunk. Az atropin alkalmazása előtt mindegyik betegen hagyományos módon vérnyomást mértünk, majd 6 csatornás HELLIGE multiscriptorral Standard II. elvezetésű EKG-t, phonocardiogrammot és jobb oldali carotis pulsusgörbét rögzítettünk. A registrálást 100 mm/min papírsebességgel végeztük, legalább 50 szívakció tartamáig. 5—10 mg atropin sulf. intravénás befecskendezése után a vizsgálatokat megismételtük. 8—10 perccel később került sor a második dózis (10—100 mg) alkalmazására, amelyre még mind a 16 esetben szükség volt a coma eléréséhez. Mind ezt követően, mind a harmadik nagyságrendű (100—600 rag) atropin iv. beadása után — 11 betegben — változatlan módon megismételtük a fent leírt vértelen vizsgálatokat. 8 beteg esetében 24 órával később — természetesen már atropin adása nélkül — újabb vérnyomásmérésre, EKG, EKG és carotogramm rögzítésére kerülhetett sor. Az egyidejűleg registrált EKG-k, mechanogrammok lehetővé tették, hogy a Weissler és mtsai által Orvosi Hetilap 1976. 117. évfolyam, 13. szám leírt módon (11) a bal kamrai ejectiós időt (BEI), a praeejectiós időt (PEP) és a kettő hányadosát (РЕР/ BEI) meghatározzuk. A szívműködés szaporaságát az EKGR hullámainak távolságából számítottuk ki. Frequenticorrectiót nem végeztünk a PÉP és a BEI értékeiben, mivel betegeink többségében 120/min szaporaságúnál nagyobb tachycardia is előfordult. Eredményeink elemzésében a Student-féle 1 mintás „t” próbát alkalmaztuk. Eredmények Frequentia: a szívműködés szaporaságaaz első (5,0—10,0 mg) atropinmennyiség után nőtt, az átlagérték és a szórás feltüntetésével, 104 + 8-ról 122 + 9/min-ra emelkedett. A második és harmadik dózis után, valamint a 24 órával későbbi controll során alig változott: 111 + 10, 112,5 + 7 és 113 + 11 (1. ábra). 1. ábra. Nagy dózisú (50,0-600,0 mg) intravénásan adott atropin hatása a szívműködés szaporaságára (Fr), a praeejectiós periódusra (PEP) és a vérnyomásra. I. A kiindulási állapot, II—III—IV. Aatropin növekvő dózisai után, V. 24 óra múlva. (Részletesen lásd a szövegrészben!) Vérnyomás: a kiindulási állapothoz képest mindasystolés,mind a diastolés értékekben számottevő változás nem volt tapasztalható (1. ábra). Praeejectiós periódus (PEP): mind az egyes, mind az átlagértékeket az 1. ábrán tüntettük fel, amelyek a praejectiós szak megnyúlását mutatják. Dal kamrai ejectiós idő (BEI): az átlagértékek és aszórás alakulását a 2. ábrán tüntettük fel. A kiindulási állapotban talált érték: 242,5 + 8,4. A 24 órás controll vizsgálattal talált érték: 217,8 + 7,9. (Mind a PEP, mind a BEI adatai msec-ban.) PEP/BEI: significáns különbséget találtunk a kiindulási állapot átlagértéke (0,4145 + 0,0703) és a második dózis (10—100 mg atropin) utáni érték (0,5037 + 0,0712) között: p 0.01. Magasan significáns a különbség a kiindulási állapot és a harmadik dózis (100—600 mg atropin) utáni érték (0,5532 + 0,073) között: p 0,001. EKG: a standard II. elvezetésű görbe elemzése meglepően kis számú és a vártnál kisebb jelentőségű változásokat eredményezett. 5—10 mg atropin iv. után 11 esetben észleltük az ST szakasz enyhe süllyedtségét (1 mm-t meg nem haladót), 4 esetben a T hullám magasságának csökkenését és 3 esetben a P—Q távolság rövidülését. Ezek a változások a frequentia csökkenése után (második és)