Orvosi Hetilap, 1976. október (117. évfolyam, 40-44. szám)

1976-10-17 / 42. szám - HORUS - Szállási Árpád: Róna Sámuel

A 2562 többszörös sejtosztódást állati és növényi, embrio­nális és daganatos sejteken figyelte meg és az er­ről tartott előadását a nemzetközi társaság kiad­ványában kinyomatta. A nemzetközi elismerés tette indokolttá ki­­lenchónapos tanulmányi ösztöndíját, amelyet a pá­rizsi Pasteur intézetben töltött. Az itt végzett ku­tatómunkája újabb figyelemre méltó eredménnyel gazdagította az orvostudományt: megállapította, hogy a tuberkulózis elölt bacilussal is előidézhető, amelyet nagyobb lélegzetű francia nyelvű közle­ményében részletesen is ismertetett. Az ifjú kutató elismerését jelentette, hogy 1901-ben — Beck Somával közösen írt — a bőr­­sarcomáról szóló munkáját Anna-díjjal jutalmaz­ták, míg itthon 1901-ben a karbonctan és a bakte­riológia magántanára lett. Felfelé ívelő egyetemi pályafutását jelképezi, hogy 1910-ben címzetes, 1912-ben nyilvános rendkívüli tanár lett, majd Portik halála után az intézet élére nevezték ki mint nyilvános rendes tanárt. E tisztséget haláláig betöltötte. A Magyar Tudományos Akadémia 1914- ben levelező tagjai sorába hívta a hasal sejtekre vonatkozó kutatásai elismeréseként. Munkásságának legfontosabb területe a hasal­­sejtek és a rák kórszövettani kutatásával kapcso­latos. 1903-ban jelent meg ,,Der Baselzellenkrebs” című könyve, amely az alig harmincesztendős ku­tatónak nemzetközi rangot és elismerést biztosí­tott. Alapvető munkáját több kisebb tanulmány előzte meg, de mindezek igen jelentősek lettek a rák kórszövettani kutatásában. Kimutatta, hogy a fészekszerű bőr­daganatok, amelyeket az elszaru­­sodott és tüskés hámsejtek miatt nem tartottak rákosnak, mégis a hámsejtekből fejlődő valódi rá­kok. E típus jellegzetessége az, hogy a hámsejtek megtartották az epidermis basalis tulajdonságait, így nem alakultak át tüskés hámsejtekké és nem szarusodtak el. Ezt nevezte Krompecher basocellu­­laris rákoknak és további kutatásaival tisztázta változatos megjelenési formáit, a mirigyeket után­zó és a tömlős alakzatokat. Megállapította, hogy a basalocellularis rák lassúbb növekedésű, mint a canceroid és nem terjed a nyirokutakon. Hasonló daganatokat talált a nyálkahártyán és a nyálmirigyekben is. Bebizonyította, hogy szá­mos olyan daganat, amelyet eddig csak az ento­­theliodák közé soroltak, hámeredetű és a basalo­cellularis rák gyűjtőneve alatt foglalható össze. További munkásságával elméletét igyekezett bizonyítani és kibővíteni. Kutatásai két irányban folytak: egyrészt igyekezett feltárni a basal sejtű rákok típusait az emlő, a prostata, a légutak és a tápcsatorna rákos megbetegedéseiben. A másik nagy terület: a basal sejteket a hengerhámmal bé­lelt nyálkahártyákon és a mirigyek kivezető útjai­ban kereste és bebizonyította, hogy a hámregene­ráció is a basal sejtekből indul ki. A két tényező között szoros összefüggést látott. Ezzel kapcsolato­sak a tüdőrákra vonatkozó kutatásai is. Élete utolsó évében számos megtisztelő kitün­tetés érte: a Magyar Tudományos Akadémia 1925- ben nagydíjával tüntette ki a basal sejtekből ki­induló laphámrákra vonatkozó kutatásait, majd pedig az Orvosegyesület Balassa-éremmel jutal­mazta „Az emberi és az állati rák összehasonlító kórtanáról” írt értekezését. Az Orvosegyesület, melynek 1895-től tagja volt, nem először tüntette ki jutalomdíjával Krompechert. Már 1905-ben a Mészáros-féle alapítványból 600 korona jutalom­ban részesítette munkásságát, majd 1914-ben igaz­gatótanácsi tagjai sorába választotta. 1921-től tag­ja, majd elnöke lett a Balassa-díjat odaítélő bizott­ságnak. 1926. augusztus 26-án — gyógyíthatatlan be­tegségének tudatában — öngyilkos lett. Kapronczay Károly dr. Rosenfeld Sámuel 1857-ben született Halason, a Róna nevet az orvosdoktori oklevelével együtt vette fel 1881-ben. Hová is mehetett volna egy Pesten végzett fiatal orvos, aki a bőrbajok orvos­lására adta a fejét? Természetesen Bécsbe Kaposi tanárhoz, aki mindig zárt ajtókkal fogadta a Ma­gyarországról érkezőket. Schwimmer Ernő és Ge­ber Ede után így került Bécsbe 1881-ben Róna Sá­muel. Hazatérése után a Rókus-kórház X. sz. osz­tályán helyezkedett el, Hochhalt volt a főorvosa. Róna Sámuel A századfordulónak annyi jeles magyar dermato­­venerológusa volt, hogy aki nem került katedrára vagy más prominens pozícióba, esetleg nem ma­radt makacs emlékőrző híve, könnyen kirostáló­dott az amnéziára amúgy is hajlamos történetírá­sunk „ki kicsoda volt?” kislexikonából. Vannak viszont lexikoni címszavak, amelyek nincsenek a köztudatban. Ilyen Róna Sámuel. Ha rátekintünk a Hőgyes-féle emlékkönyvben felsorolt munkássá­gára, elképedünk gazdagságán, pedig utána még tizenöt termékeny esztendő következett.

Next