Orvosi Hetilap, 1976. október (117. évfolyam, 40-44. szám)
1976-10-17 / 42. szám - HORUS - Szállási Árpád: Róna Sámuel
A 2562 többszörös sejtosztódást állati és növényi, embrionális és daganatos sejteken figyelte meg és az erről tartott előadását a nemzetközi társaság kiadványában kinyomatta. A nemzetközi elismerés tette indokolttá kilenchónapos tanulmányi ösztöndíját, amelyet a párizsi Pasteur intézetben töltött. Az itt végzett kutatómunkája újabb figyelemre méltó eredménnyel gazdagította az orvostudományt: megállapította, hogy a tuberkulózis elölt bacilussal is előidézhető, amelyet nagyobb lélegzetű francia nyelvű közleményében részletesen is ismertetett. Az ifjú kutató elismerését jelentette, hogy 1901-ben — Beck Somával közösen írt — a bőrsarcomáról szóló munkáját Anna-díjjal jutalmazták, míg itthon 1901-ben a karbonctan és a bakteriológia magántanára lett. Felfelé ívelő egyetemi pályafutását jelképezi, hogy 1910-ben címzetes, 1912-ben nyilvános rendkívüli tanár lett, majd Portik halála után az intézet élére nevezték ki mint nyilvános rendes tanárt. E tisztséget haláláig betöltötte. A Magyar Tudományos Akadémia 1914- ben levelező tagjai sorába hívta a hasal sejtekre vonatkozó kutatásai elismeréseként. Munkásságának legfontosabb területe a hasalsejtek és a rák kórszövettani kutatásával kapcsolatos. 1903-ban jelent meg ,,Der Baselzellenkrebs” című könyve, amely az alig harmincesztendős kutatónak nemzetközi rangot és elismerést biztosított. Alapvető munkáját több kisebb tanulmány előzte meg, de mindezek igen jelentősek lettek a rák kórszövettani kutatásában. Kimutatta, hogy a fészekszerű bőrdaganatok, amelyeket az elszarusodott és tüskés hámsejtek miatt nem tartottak rákosnak, mégis a hámsejtekből fejlődő valódi rákok. E típus jellegzetessége az, hogy a hámsejtek megtartották az epidermis basalis tulajdonságait, így nem alakultak át tüskés hámsejtekké és nem szarusodtak el. Ezt nevezte Krompecher basocellularis rákoknak és további kutatásaival tisztázta változatos megjelenési formáit, a mirigyeket utánzó és a tömlős alakzatokat. Megállapította, hogy a basalocellularis rák lassúbb növekedésű, mint a canceroid és nem terjed a nyirokutakon. Hasonló daganatokat talált a nyálkahártyán és a nyálmirigyekben is. Bebizonyította, hogy számos olyan daganat, amelyet eddig csak az entotheliodák közé soroltak, hámeredetű és a basalocellularis rák gyűjtőneve alatt foglalható össze. További munkásságával elméletét igyekezett bizonyítani és kibővíteni. Kutatásai két irányban folytak: egyrészt igyekezett feltárni a basal sejtű rákok típusait az emlő, a prostata, a légutak és a tápcsatorna rákos megbetegedéseiben. A másik nagy terület: a basal sejteket a hengerhámmal bélelt nyálkahártyákon és a mirigyek kivezető útjaiban kereste és bebizonyította, hogy a hámregeneráció is a basal sejtekből indul ki. A két tényező között szoros összefüggést látott. Ezzel kapcsolatosak a tüdőrákra vonatkozó kutatásai is. Élete utolsó évében számos megtisztelő kitüntetés érte: a Magyar Tudományos Akadémia 1925- ben nagydíjával tüntette ki a basal sejtekből kiinduló laphámrákra vonatkozó kutatásait, majd pedig az Orvosegyesület Balassa-éremmel jutalmazta „Az emberi és az állati rák összehasonlító kórtanáról” írt értekezését. Az Orvosegyesület, melynek 1895-től tagja volt, nem először tüntette ki jutalomdíjával Krompechert. Már 1905-ben a Mészáros-féle alapítványból 600 korona jutalomban részesítette munkásságát, majd 1914-ben igazgatótanácsi tagjai sorába választotta. 1921-től tagja, majd elnöke lett a Balassa-díjat odaítélő bizottságnak. 1926. augusztus 26-án — gyógyíthatatlan betegségének tudatában — öngyilkos lett. Kapronczay Károly dr. Rosenfeld Sámuel 1857-ben született Halason, a Róna nevet az orvosdoktori oklevelével együtt vette fel 1881-ben. Hová is mehetett volna egy Pesten végzett fiatal orvos, aki a bőrbajok orvoslására adta a fejét? Természetesen Bécsbe Kaposi tanárhoz, aki mindig zárt ajtókkal fogadta a Magyarországról érkezőket. Schwimmer Ernő és Geber Ede után így került Bécsbe 1881-ben Róna Sámuel. Hazatérése után a Rókus-kórház X. sz. osztályán helyezkedett el, Hochhalt volt a főorvosa. Róna Sámuel A századfordulónak annyi jeles magyar dermatovenerológusa volt, hogy aki nem került katedrára vagy más prominens pozícióba, esetleg nem maradt makacs emlékőrző híve, könnyen kirostálódott az amnéziára amúgy is hajlamos történetírásunk „ki kicsoda volt?” kislexikonából. Vannak viszont lexikoni címszavak, amelyek nincsenek a köztudatban. Ilyen Róna Sámuel. Ha rátekintünk a Hőgyes-féle emlékkönyvben felsorolt munkásságára, elképedünk gazdagságán, pedig utána még tizenöt termékeny esztendő következett.