Orvosi Hetilap, 1976. október (117. évfolyam, 40-44. szám)
1976-10-31 / 44. szám - HORUS - Vida Tivadar: René Théophile Hyacinthe Laennec (1781-1826)
nelem számára, mert ezek az érmek nem a kívülállók nézőpontjából készültek. Ezeken az orvosoknak volt meg a lehetőségük arra, hogy modelljeiket a résztvevő közvetlenségével, a beavatottság hitelességével jelenítsék meg. Kár, hogy önarckép érmet keveset készítettek. Ha sikerülne megnyerni őket a gondolatnak, hogy önarcképüket éremre mintázzák, az egyébként is világhírű magyar orvosi éremművészet egy sajátságos színt jelentő újabb sorozattal bővülhetne. Ezúton fejezem ki köszönetemet Varannai Gyulának, aki nagy segítséget nyújtott dolgozatomhoz: a művészek felére ő hívta fel figyelmemet és számos adatot engedett át gyűjteményéből. René Théophile Hyacinthe Laennec (1781 —1826) A bretagne-i Quimperben született francia belgyógyász és kórboncnok egyike volt kora nagy orvosainak, sőt, a XIX. sz. francia orvostörténetében talán egyike a legnagyobbaknak. Orvosi tanulmányait Nantes-ban kezdte nagybátyja kórházában. A folytatás Párizsban következett Corvisart (1755—1821) mellett a Charité-kórházban. Majd munkatársa és barátja lett Baylenek (1774—1816), akit a tuberkulózisról és a tüdővészről írt művei tettek ismertté. Mivel Corvisart viszont a szívgyógyászat és a szívhangok megfigyelése terén folytatott kutatásokat, Laennec figyelme viszonylag korán irányulhatott a tüdő- és a szívbetegségek felé. S az sem lehet véletlen, hogy éppen Corvisart volt az, aki a feledés homályából előhozta a gráci Josef Leopold Auenbrugger (1722 —1809) perkussziós módszerét, amennyiben franciára fordította és saját kedvező észleleteivel együtt 1808-ban kiadta ennek 1761-ben megjelent könyvét: „Inventum novum ex percussione thoracis humani ut signo abstrusos interni pectoris morbos detegendi” (Új találmány arra, hogy a mellkas belsejében rejlő betegségeket az emberi mellkas kopogtatása mint jel alapján felfedjük). A nagy francia forradalom s az azt követő idők kedveztek az orvostudomány területén is az eredeti, „forradalmi” nézeteket valló orvosoknak. Ilyen volt a browniánus Broussais is, akinek elnagyolt, kellőképpen nem igazolt elméletei s ezeknek hivatalból történt erőltetése valóságos csapása volt a korabeli francia orvostudománynak. Van, aki Balzac-nak „A vidéki orvos” (Médecin de Campagne, 1833) c. regényében az ún. tudós orvos alakjában — szemben a háziorvoséval — Broussais-га vel ráismerni. (V. O. Ch. Brisset in: Cahiers Laennec, 1972. No 4. 5.) Arra mindenesetre volt hatalma, hogy megkeserítse Laennec egész életét.. . Azt azonban mégsem tudta megakadályozni, hogy az 1804-ben Hippokratészről írt értekezésével orvossá avatott Laennec ne kerüljön át 1815- ben a Beaujon-kórházból a Necker-kórházba, ahol 1817-ben fedezte fel a hallgatózás (auscultatio) orvosi eljárását. Adaléka az volt, hogy felerősítette az így hallható zajokat egy elmés szerkezet segítségével, amelynek a sztetoszkóp nevet adta. (Stéthos, gör. mellkas; skópein, gör. , vizsgálni.) Elvére 1816-ban jött rá, megfigyelve a Louvre parkjában játszadozó gyermekeket, akik egy hoszszú, üreges fadarabot tettek egymás füléhez, s míg a facső másik végén suttogtak vagy karcolgattak, a cső e hangokat fölerősítve közvetítette a túlsó végén hallgatódzónak. Laennec sztetoszkópja tk. 32,5 cm hoszú, 36 mm falvastagságú és 230 g súlyú fahenger, amelynek közepe üreges, s az egyik vége tölcsérré van kialakítva. Ezt a végét helyezik a beteg mellkasára, a másikat pedig az orvos illeszti a füléhez. Ez az ún. közvetett hallgatódzás. Ha viszont az orvos saját fülével, sztetoszkóp igénybevétele nélkül hallgatja a mellkasi zörejeket, ún. közvetlen hallgatódzást végez. Laennec gondosan feljegyez mindent, amit hall. Elemzi a zörejeket, és boncolásokkal ellenőrzi a klinikai vizsgálatai alkalmával megállapított tüneteket. 1818-tól fogva előbb megállapítja a tüdőhallgatódzás módszertanát, majd hozzáfog a szívzörejek tanulmányozásához. Mit sem törődve ellenfelei gúnyolódásával, akik hengermániákusoknak („cylindromanes”) csúfolták őt és követőit, 1819-ben kiadja „Traité de l’auscultation médiate des maladies de poumons et du coeur” c. kétkötetes munkáját. Munkájának kedvező fogadtatására vall, hogy 1822-ben professzori katedrát kap . 2685