Orvosi Hetilap, 1977. január (118. évfolyam, 1-5. szám)

1977-01-23 / 4. szám - HORUS - Frankl József: Dr. Szaplonczkay Manó emlékezete

Dr. Szaplonczay Manó emlékezete Szaplonczay Manó dr., Somogy vármegye tiszti fő­orvosának sírkövén ez áll: 1856. okt. 10.—1916. szept. 1., „a Bélatelep megalapítója”. Csetfalván született, a hegyek-völgyek között kanyargó Tisza mellett. Iskolái elvégzése után a budapesti egyetemre iratkozott be, ahol 1882-ben avatták orvosdoktorrá. Utána Marcaliba került körorvosnak, de ellátta a helyi ispotály betegeit is. Az 1890-ben felépített marcali kórháznak ő az első igazgatója 1891. január 1-től 1891. október 31-ig, amikor kinevezték megyei tiszti főorvossá. E tisztségben, amelyet fiatalon, 35 éves korban nyert el, dolgozott haláláig. Kaposvárott, a mai Dimitrov utca 6/a. szám alatt lakott, családot ala­pított és a megye köztiszteletben álló tagja lett. Szaplonczay helyesen látta meg, hogy Somogy egészségügyének alapjául csakis a kaposvári kór­ház szolgálhat. Ennek korszerű és állandó fejlesz­tését tekintette legfontosabb feladatának és en­nek szentelte egész életét. Negyedszázados műkö­dését a következőkben foglaljuk össze: 1. Szigeti Gyula János kórházigazgató vezeté­sével bábaképző tanfolyamot létesített a megye, amely 1891 május havában nyílt meg. Ez volt ha­zánkban az első ún. másodrendű bába­iskola. A hat hétig tartó tanfolyamra 8—10 tanulót vettek fel, akik a kórházban laktak és kosztoltak. A költ­ségeket a beküldő község fizette. A tanfolyam si­keres elvégzését igazoló bizonyítvány alapján So­mogy megye területén bába gyakorlatot végezhet­tek. Szaplonczay mint megyei főorvos, hivatala teljes súlyával támogatta a bábaképzést. Ennek eredményeképpen már az első három év alatt 110 kiképzett bába dolgozott a megye területén. Ezál­tal a terhes anyák, a szülő nők és újszülöttek el­látásának szintje nagymértékben emelkedett, a csecsemőhalálozás pedig csökkent. 2. 1893. szeptember 14-én Szaplonczay felveti azt a gondolatot, hogy építtessen a megye egy 100 ágyas elmegyógyintézetet. Kifejti beadványában, hogy a kórházban az elmebetegek száma rohamo­san emelkedik, így az 1892. évben 135-öt ápoltak. Emiatt egyrészt elvonják a helyet a kórházi keze­lésre szoruló egyéb betegektől, másrészt, mivel elkülönítésük nagy számuk miatt nem lehetséges, a bentfekvők sincsenek biztonságban tőlük. A közgyűlés támogatta Szaplonczay indítvá­nyát, amelyet azonban 1894. január 22-én megis­mételni volt kénytelen — az elintézés elhúzódása miatt. Egyben javasolta fertőzőosztály létesítését is. Több mint két évig tartó „hosszas tervezge­­tés és alapos megfontolás után” megkezdődött az építkezés. 1897-ben elkészült az elmebetegek befo­gadására szolgáló pavilon 120 ággyal, 1898. május 1-re pedig a 20 ágyas fertőzőrészleg, így a kórház — Szaplonczay és Szigeti Gy. János szakmai el­gondolásai alapján — 316 betegággyal rendelke­zett. 3. 1900. január elején Szigeti Gy. János rá­mutat jelentésében arra, hogy a kórház betegfor­galma rohamosan nő. A zsúfolt ágyak között a betegek szalmazsákon is fekszenek, ennek dacára számos beteget kénytelenek elutasítani. Pedig a túlzsúfoltság azt bizonyítja, hogy az egyszerű fa-, lusi emberek nem félnek többé a kórháztól, sőt attól várják gyógyulásukat. E beadványra támasz­kodva Szaplonczay előterjesztéssel fordult a me­gye vezetőihez és javasolta szülészeti és nőgyógyá­szati osztály, továbbá bábaképzésre alkalmas he­lyiség építését. A közgyűlés határozata szerint „az építendő pavilonban 120—150 lelenc is elhelyez­hető legyen”. (Utóbbi kívánság sohasem teljesült.) — A határozat végrehajtására csak évtizedek múl­va került sor. Az 1901-ben hivatalba lépő új igazgató, Szi­­gethy Gyula Sándor sebész volt. Ezért a fenti ha­tározat módosításával sebészeti osztály építése mellett döntöttek. Ez 1905-ben készült el 68 ágy­­gyal és modern berendezéssel. 4. A megye életében, amint arra Szaplonczay a vármegye monográfiájában rámutatott, egyre nagyobb jelentőséghez jutott a tbc. A betegek száma növekedett, sokan meghaltak. Ullman An­tal dr. alaposan megszerkesztett beadványában jelezte, hogy a belgyógyászati osztály betegeit ve­szélyeztetik az egyre szaporodó tüdőbetegek. Ja­vasolta új tbc-s osztály felállítását 40 ággyal. — E hatalmas problémát Szaplonczay dr. és Csurgó Jenő dr. oldották meg. Hosszas viták után elérték, hogy 1906-ban megalakult a Somogyvármegyei Tüdővész Ellen Védekező Egyesület mint társadal­mi intézmény, majd 1908-ban — az országban harmadiknak — megnyílt a tüdőbeteggondozó. Vé­gül 1912. május 19-én megkezdhette működését a kórházi tüdőbeteg pavilon 38 ággyal, korszerű fel­szereléssel, első főorvosa Csurgó lett. I.

Next