Orvosi Hetilap, 1977. március (118. évfolyam, 10-13. szám)
1977-03-06 / 10. szám - IN MEMORIAM - Cseh Imre: Entz Béláról születésének 100. évfordulójára
lemben; magas kitüntetéseket kapott, s törzsorvosi (őrnagy orvos) rangot ért el. De a kettős lekötöttség közepette is kiharcolta magának a további külföldi tudományos kiküldetéseket. így járt Joest intézetében Drezdában, dolgozott a Müncheni Állatorvosi Főiskolán Kitt intézetében, végezetül Berlinben Schütz mellett. Professzori kinevezése a pozsonyi egyetemre 1918 tavaszán történt. A pozsonyi működés azonban kérészéletű volt, mert az első világháborút követő események során Entz Béla munkaviszonya itt megszűnt, s emiatt ismét Budapestre költözött, ahol elnyerte és 1924 őszéig betöltötte a Rókuskórház prosectori főorvosi állását. Entz professzor Budapesten kórboncnok főorvosi teendői mellett már az első napoktól folytatta oktatási tevékenységét a volt pozsonyi és kolozsvári egyetemen. Pár év múltán, nem csekély erőfeszítések árán — sikerült elérni, hogy a Nagy Lajos alapította első magyar egyetem egykori székhelye, Pécs otthont adott a volt pozsonyi egyetemnek. Az orvosi kar első 2 évfolyama 1923 őszén, a kar egésze 1924 őszén kezdte meg itt működését. Ekkor költözött Entz professzor is Pécsre, ahol meggyökerezett, s élete végéig egyik legtiszteltebb polgára volt városának. Pécsett — mivel a törvényszéki orvostani intézet vezetőjének szerepkörét is ő látta el — rendszeresen napi 3 (elméleti kórbonctan, kórbonctani demonstráció, igazságügyi orvostan) előadást tartott, mindegyikre külön-külön jól felkészülve. Bámulatos munkabírásán, kiváló előadói készségén kívül csodáltuk páratlan memóriáját is. Sohasem tartott katalógust, mégis mindenkiről tudta, milyen szorgalmasan látogatta az előadásokat és a demonstrációkat. Mindehhez az kellett, hogy név szerint ismerje az egyetem egész hallgatóságát. Ide pedig a legtisztább humanitárius érzés diktálta ténykedése juttatta el. Már 1914-ben cikkezett a budapesti diáknyomorról s megszüntetésének lehetőségeiről. Pécsett pedig ő volt a Nagy Lajos Kollégium igazgatója s egyben (Beck Soma halálát követően) a Diákjóléti Bizottság vezetője. Így aztán előbb-utóbb akadt személyes találkozása a fiatalok túlnyomó többségével. Az egyetemi tanárnak számtalan feladata között legfontosabbnak vélem a neveléssel párosuló tanítást. Erről volt és lesz még szó. Intézetében Entz professzor nem tudósokat, hanem jó gyakorlati szakembereket kívánt nevelni. Ennek lett az eredménye, hogy a magyarországi prosecturák nagy részének élén Entz-tanítvány állt. „Melléktermékként” azonban az Entz által kreált magántanárok közül többen egyetemi katedra élére kerültek mint pl. Erős Gedeon (New York), Haranghy László, Kellner Béla, Beöthy Konrád, Endes Pongrác. Rengeteget dolgozott, de intézete tagjaitól is megkövetelte, hogy reggel 8-tól este 8-ig az intézetben tartózkodjanak. Tanítványaival barátságos volt, de nem „bratyizott velük”. Ezzel szemben, hogy ha egy prosectura megürülésének vagy újonnan készültének hírét vette, kérés nélkül elzarándokolt az ország egészségügyét kezében tartó férfiúhoz, tiszteletét tette a kinevezőnél (rendszerint a főispánnál), valamelyik saját tanítványát ajánlva, s legtöbbször eredménnyel. A kinevezés megtörténte után ezt az utat még egyszer végigjárta, hogy köszönetet mondjon, mert ,,az így illik”. Anélkül, hogy a módosított horatiusi mondás: „laudans hominis sui” öregjének szerepét akarnám eljátszani, önkéntelenül is felvetődik bennem a kérdés: hány ilyen professzor akadt (akad?) Magyarországon. Barátságos, jó kedélyű volt, de tudott hangos is lenni. Különösen akkor eresztette ki a hangját, ha bizonyos alkalmakkor az épületbe hatolt jogászokat és „más efféle népséget” kellett kizavarnia, puszta kézzel állva szemben a botokkal, fütykösökkel felfegyverzett legényekkel. Ideje, hogy az egyetemi tanárnak a tanítással egyenrangú (sőt egyesek szerint előbbrevaló) feladatáról, saját tudományos ténykedéséről is szóljunk. Nos, Entz Béla e tekintetben sem volt mindennapi ember. Nyomtatásban megjelent dolgozó