Orvosi Hetilap, 1977. szeptember (118. évfolyam, 36-39. szám)
1977-09-18 / 38. szám - HORUS - Pap Zoltán: Emlékezés Benedek Lászlóra
% 2290 Emlékezés Benedek Lászlóra Belényesen született 1887. szeptember 5-én. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte, itt kezdte meg klinikai pályafutását is a Lechner Károly professzor vezetése alatt levő ideg- és elmegyógyászati klinikán. Az első világháborúban katona volt, több kitüntetést is szerzett. Tudományos munkája alapján már ,1917-ben egyetemi magántanár lett. 1921. október 1-én egyetemi ny. r. tanárrá nevezték ki a debreceni egyetem ideg- és elmegyógyászati klinikájának tanszékére. Szaktudománya terén elért eredményeinek elismeréseként számos tudományos egyesületben töltött be vezető szerepet. Másodelnöke volt a Magyar Elmeorvosok Társaságának, elnöke a Magyar Pszichológiai Társaságnak és társszerkesztője a Magyar Pszichológiai Szemlének, a Verein für Deutscher Nervenärzte és a bécsi Verein für Psychiatrie u. Neurologie tiszteletbeli tagja, a Permanent Committee of International Federation of Eugenic Organisation magyarországi képviselője. Az 1935—36. tanévben a debreceni egyetem rektora volt. 1936-ban kinevezték a budapesti egyetem orvosi karán Schaffer Károly távozása folytán megüresedett ideg- és elmegyógyászati klinikájára ny. r. tanárrá. Benedek professzor tudományos tevékenysége kiterjedt az ideg- és elmegyógyászat, az orvosi lélektan, a társadalompszichológia, az igazságügyi elmeorvosi véleményezés területére. Ezekről a kérdésekről nagyon sok előadást tartott hazai és külföldi nemzetközi értekezleteken. Körülbelül 350 közleménye jelent meg magyarul, németül, angolul, franciául különböző folyóiratokban. Több monográfiát írt magyarul és németül. Hazánkban elsőként alkalmazta a Wagner Jauregg-féle maláriás lázas kezelést paralysis progressiva gyógyítására. Az eredményekről 1924-ben számolt be Budapesten az országos ideg- és elmegyógyászati értekezleten, majd később egy bővebb tanulmányban. A további évek során többféle lázkeltő módszerrel kísérletezett a paralysis progressiva gyógyítására. Így a spirochaeta recurrentis és a japáni patkányharapási láz, a sodoku spirochaetáinak átoltásával. Az eredményről több közleményben számolt be. Foglalkozott az öröklődő ideg- és elmebajok gyakoriságának és társadalmi veszélyességének kérdésével. Ekkor érlelődött meg benne a cselekvő eugenika gondolata. Erről magyarul és németül több közleményt írt. 1931. május 30-án a magyar elmeorvosok országos értekezletén eugenetikai törvényjavaslatot terjesztett elő az öröklésbiológiai intézet felállítására és az örökléstan kötelező egyetemi oktatására vonatkozólag. Ugyancsak elsőként alkalmazta hazánkban a Sakel-féle insulinshiok kezelést schizophreniás betegeken. Eközben figyelték meg, hogy a betegek egy részénél az insulin coma megszűnése közben sajátszerű tér- és időbeli szemléleti zavarok, a testvázkép (Körperschema) megváltozásának élményei jelentkeznek, amelyekről a betegek szemléletes elevenséggel számoltak be. Ezekről a megfigyelésekről magyar és német nyelven monográfiának beillő terjedelemben számolt be. Érthető, hogy ez a minden tudományos kérdés iránt érdeklődő elme az agydaganatok felismerésének, helymeghatározásának tanulmányozására is ugyanolyan ötletekben gazdag igyekezettel vetette rá magát, mint amilyennel a pszichopatológia és a lélektan felé fordult. A liquor-diagnosztikában nagy segítségére volt az a kitűnő serológiai laboratórium, amit a korán elhunyt Thurzó Jenő egyetemi rk. tanár és Kulcsár Ferenc egyetemi m. tanár, a későbbi szegedi egyetemi professzor fejlesztett ki. A pneumoencephalographia rendszeresen alkalmazott diagnosztikai módszer volt a klinikán, úgyszintén a thorotrastos angiographia is. Benedek professzor eredeti ötlete volt: a pneumoencephalographia egyesítése cerebralis angiographiával és röntgen filmfelvételen való rögzítésével. A levegővel feltöltött agykamrák tágassága, alakja, helyzete és az artériák angiographiás képe együttesen sokkal szemléletesebb, térbelileg viszonyíthatóbb tájékozódást tett lehetővé az agyvelő alakjának, a térszűkítő daganat helyének, nagyságának meghatározására. Erről az újszerű diagnosztikai módszerről 1936-ban számolt be a Zeitschr. f. d. g. Neurologie und Psychiatrieban és angolul: On the arterio-encephalography címmel a The Antiseptic (Madras, India) 1936. évi 9. számában. Hasonló eredeti elgondolása volt a koponyakopogtatási módszer kidolgozása. A lényege az, hogy az agyban növekvő daganat azon a helyen, ahol térszűkítő hatása áttevődik a koponya belső felületére, tompult kopogtatási hangot okoz. Ennek részben az is oka, hogy a daganatosan elváltozott agyállomány másképpen veszi át a kopogtatással keltett rezgéshullámokat, mint az ép agyvelő. A vizsgálat céljára óramű szerkezettel ellátott diagnosztikai készüléket tervezett és csináltatott, amivel a kopogtatás erejét, szaporaságát tetszés szerint lehetett szabályozni. A készülék tartozéka volt egy elektromos hangfelvevő, amit a koponya különböző pontjaira kellett helyezni és egy hangerősítő, ami a kopogtatási hang jellegének, mélységének, magasságának változását az előadóteremben a hallgatók számára is érzékelhetővé tette. Talán mindezeknél eredetibb, nagyobb jelentőségű elgondolása volt a háromdimenziós röntgenkép készítése az agyvelőről. Az ötlet tőle származott, de az éppenséggel nem könnyű technikai megoldás Rencz Antal dr. röntgenológus érdeme. Nagyszerűen dolgozta ki a térhatású röntgenfelvételek készítésének módját, a filmfelvételek értékeléséhez pedig egy nagyméretű sztereoszkópot szerkesztett. Az ily módon készített háromdimenziós, térhatású kép látványa valóban elbűvölő volt. Az agyvelő felszíne domborúan jelent meg a képen, az agykamrák alakja, tágassága, a koponya alapjának csontszerkezete valószerűen, térbeli, mélységi vetületben ábrázolódott ki. Különösen akkor, ha az agykamrákat előzetesen levegővel töltötték fel. A csontszerkezet megváltozása, a sella turcica, az egész koponyaalap roncsolódása, a