Orvosi Hetilap, 1977. szeptember (118. évfolyam, 36-39. szám)
1977-09-04 / 36. szám - HORUS - Szállási Árpád: Havas Adolf
nála ez nem jelentett sem elfogultságot, sem kizárólagosságot (ahogy pl. a két Poórnál) a bécsiekkel szemben. Sőt a koordinációs viták híve volt, szinte provokálva a tanulságos disputákat. Például a Kaposi által leírt lichen ruber acuminatus a párizsi Devergie szerint azonos a pityriasis rubra pilaris kórképével, s egy általa bemutatott eset alkalmával 1890-ben a budapesti Orvos Egyesület ülésén összecsaptak a nézetek. Róna Sámuel Devergie, Schwimmer Ernő a Kaposi álláspontját képviselte. A Berlinben tartott X. nemzetközi kongresszuson Havas a témát újra „bedobta”, ezúttal nehezebb módon, de jobban felkészülve. Ugyanis a két kórkép közötti átmenetet mutatott be, Portik szövettani feldolgozásával. A vitában részt vettek: Zeisler, Jadassohn, Róna, a kérdés az 1972-ben kiadott Akadémiai Orvosi Lexikon szerint ma sem eldöntött. A diszkusszió részletesebben Poór Ferenc dermatológiatörténetében olvasható. Havas kezdetben foglalkozott Kaposi tapasztalatai nyomán a naphthol és jodoform gyógyítási felhasználásával. Disznózsírban oldott 15°o-os naphthol kenőccsel kitűnő eredményeket ért el a rüh. 5° о-os borszeszes oldatával a herpes tonsurans maculosus, pyrogallus-savval vegyítve a pikkelysömör kezelésében. Kapositól eltérően nem észlelt viszont kedvező hatást a lupus erythematosus néhány esetében. Ellenben a glycerines jodoform több alkalommal kedvező effektust fejtett ki. Tapasztalatait az Orvosi Hetilapban közölte. Havast 1884-ben a bőr- és bujakórtan tárgyköréből magántanárrá habilitálták, s a budapesti általános poliklinika bőr- és bujakórtani osztályának rendelő orvosa lett. Főleg a szifilisz megelőzése és a prostitúció kérdése foglalkoztatta sokat. Figyelemre méltó egy korai dolgozatának a címe: A venerikus betegségek prophylaxisa munkások között, továbbá A prostitutio reformja Budapesten és az országban, az Orvosi Hetilap közegészségügyi mellékletének millenniumi számában (nem ünneprontásként) szintén ezzel a súlyos problémával foglalkozott. Schwimmer tanár halála (1898) után az élgárdában átcsoportosítások történtek. A termékenyebb-tekintélyesebb Róna Sámuel került a Szent István Kórház IX. számú bőr- és nemibeteg osztályának az élére, az ő helyére (a Rókus V. osztálya) Havas Adolf, a Havas Adolf posztjára pedig Török Lajos pályázhatott. Az ágyak száma ekkor (1. Hollán Henrik: A Rókus Kórház története, Budapest, 1867) 144 volt. Közben a c. rk. tanári rangot is kiérdemelte. Szívesen foglalkozott a fizikális gyógymódokkal a dermatoterápiában. Már a kir. Orvosegyesület bőrgyógyászati szakosztályának 1905-beli ülésén tartott egy referátumot a methyl-methyl-chlorid keverék fagyasztva gyógyító hatásáról az egyes bőrmegbetegedésekbek. Az Orvosi Hetilap 1909. évfolyamában közli A szénsavhó-kezelés c. dolgozatát, amelyet Zeisler — Chicagóból a XVI. nemzetközi orvoskongresszusra fővárosunkba látogatott — professzor ajánlatára alkalmazott naevus pigmentosus, naevus spilus verrucosus, epithelioma nasi, lupus erythematosus, leukoma buccae et linguae, teleangiektáziás hegek, ekzema, psoriasis vulgaris, lichen kezelésére. Szerinte a —70 fokos hőmérsékletű anyag csalánkiütésszerű vizenyős kiemelkedést okoz, alá először sárga, később sanguinolens savó gyűlik, a maximumot a 3—4. napon éri el, később egy-két héten belül pörkszerűen leválik, a helyén sima heg marad vissza. Amikor már Nékám professzor kezében volt a magyar dermato-venerológia irányítása, a többnyire csoportosan írott kiadványokban Havas főorvos mindig kapott feladatot egy-egy fejezet megírására. 1910-ben elhunyt a nálánál fiatalabb szakmai vitapartner, de emberként jó barát Róna Sámuel. A Hetilapban ráhárult a végbúcsúztatás szomorú kötelessége. Mint a ranglétrán az elhunytat követő, megörökölte a Szent István Kórház IX. sz. osztályát. Háború alatt rangidősként ő volt a „civil” dermato-venerológia irányítója. Nékám I. oszt. honvéd főtörzsorvos volt (1. Grósz Emil: Orvosi fakultás a háborús években), a fiatalabbak valamennyien katonák. A Nékám szerkesztette 1917-es A nemi betegségek gyógykezelése c. kötetben Havas írt nagyszerű kis összefoglalót az állati élősdiekről: rüh, tetvek stb. Érthető, hiszen a fiatal Guszman és Poór Ferenc már a venerológiai kérdésekben (legalábbis a legújabb elméleti eredményeket illetően) már tájékozottabbak voltak. Viszont az ugyancsak Nékám által összeállított A nemi bajok leküzdésének irányítása című vaskos kötetben már a gyakorlati tapasztalatait igénybe vették. A nemi betegek kötelező gyógykezeltetésének kérdéséről szóló fejezetben Nékám, Flesch Nándor és Török Lajos mellett ír e nagyon kényes lényeges kérdésekről. Különösen a szociális részét, a betegpénztár szerepét, a díjtalan kezelést, a táppénzt, de mindenekelőtt a felvilágosítás fontosságát, az utógondozás elengedhetetlen voltát hangsúlyozta. Elriasztó adatokat közölt a házaknál alkalmazott cselédek szifiliszes számarányáról. Az általa megvizsgáltak 41,5 százaléka volt fertőzött. Török Lajos ellenstatisztikája szerint a cselédeket tartó családok férfitagjai csak elenyészően csekély mértékben fertőződnek meg alkalmazottjaiktól, ami arra utal, hogy a cselédek nagy része ,keresetkiegészítésképpen” titkos prostitúciót folytat. Bármit mutatnak is pro és kontra a kimutatások, abban egyetértenek, hogy a kezelést titkosan, határozottan, s legfőképpen ingyenesen kell végezni. Ez a kötet már posztumusz jelent meg 1918- ban. Ugyanis 1917-ben Schächter Miksa és Herczel Manó után december 5-én ő is elköltözött az árnyak birodalmába. Az Orvosi Hetilapban Guszman József búcsúztatta: „Mintaképe volt a jó orvosnak. Nagy tudása egyesült tapasztalásával, kitűnő emberismeretével s kedves modorával. . . Nem hiszem, hogy egyetlen ellensége lett volna” — írta róla a kitűnő szifilidológus. Hatvan éve halott, de nevével a régi kiadványokban gyakran találkozunk. Olyan korban élt, amikor még egy Török Lajosnak sem jutott katedra, aki pedig külföldi tankönyveknek volt felkért fejezetszerzője. Szállási Árpád 2167