Orvosi Hetilap, 1978. október (119. évfolyam, 40-44. szám)
1978-10-15 / 42. szám - HORUS - Wolf Rózsi: Friedrich László dr. 1892-1958 - Kapronczay Károly: Juba Adolf emlékezete
Friedrich László dr. 1892-1958 Húsz éve hunyt el a magyar gasztroenterológia kiemelkedő személyisége, Friedrich László dr. A régi számos tanítványa nevében idézzük fel emlékét. 1892-ben Budapesten született. Édesapja Friedrich Vilmos dr. tanár, a Munkásbiztosító Pénztár igazgató főorvosa volt. A szülői háztól hozta magával az orvostudomány iránti nagyfokú érdeklődését. 1914-ben Budapesten nyerte el orvosi oklevelét. Az egyetem elvégzése után Frankfurtba került, Bergmann professzor klinikájára. Ott jegyezte el magát a később magas szinten művelt tudományág művelésével. 1923-ban került a Munkásbiztosító Pénztár gyomor-bél osztályára, amelyet először ő szervezett meg. Őszintén hitt a gyomortükrözés értékében és jövőjében. Szorgalmasan dolgozott primitív viszonyok között is. Tisztában volt azzal, hogy az emésztőszervi endoscopia a belgyógyászatnak éppen annyira segítségére van, mint amennyire például a cystoscopia hasznos az urológiában vagy a thoracoscopia a mellkassebészetben, vagy amenynyire értékes a bhronchoscopia a laryngologus vagy tüdőgyógyász számára. Több alkalommal kifejtette, hogy a gastroscopiával foglalkozó orvosnak jó pszichológusnak is kell lennie ahhoz, hogy a beteget megfelelő kooperációhoz megnyerje. A II. világháború után jelentős szerepe volt a Magyar Gasztroenterológiai Egyesület megalapításában, amelynek főtitkárává, Ш. alelnökévé választották. Elsőként ismerte fel Magyarországon az emésztőszervi endoscopia jelentőségét. Az ide vonatkozó tudományos könyveket nem volt könnyű megszerezni. Mint érdekes epizódot említem meg, hogy Amerikában élő húgom küldte meg a kért könyveket, pl. Schindler: Gastroscopy, Schindler: Gastritis, Buie: Practical Proctologie, Manuel C. Spielman: Essential of clinical proctologie című munkáját. 1937-ben kezdte meg a gyomor tükrözési vizsgálatot ambulanter az OTI központi gyomor-bél osztályán, kezdetben merev Korbsch— Schindler-féle gastroscoppal, majd később egy hajlítható semiflexibilis Wolf—Schindler-féle eszközzel dolgozott 1946-ig. Korán megállapította, hogy a tükrözés jelentősége milyen nagy a rákos elfajulások felismerésében. A színes fényképezés mielőbbi bevezetését sürgette. 1937-ben a brüsszeli Gastroenterologiai Társaság főtitkára volt. 1939-ben meghívást kapott New Yorkba Burnett professzor klinikájára. New Yorkban a Medical Flower Hospitalba került főorvosnak és tudományos munkára nevezték ki. Friedrich László dr. azonban nem tudta elképzelni és megszokni azt a gondolatot, hogy végleg elhagyja Magyarországot. 1945-ben nevezték ki Budapesten a Korányi Frigyes és Sándor Kórház II. sz. belgyógyászati osztálya vezető főorvosává. 1946-ban magántanári címet kapott. 1952-ben addigi tudományos munkássága elismeréseként elnyerte az orvostudományok kandidátusa címet. 1956-ban a Balassa János Kórház belgyógyász főorvosává nevezték ki. 1957-ben Kiváló Orvos lett. 1958-ban — gastroenterológiai tudományos munkáinak eredményeként — elnyerte az orvostudományok doktora kitüntető címet. Tudományos munkáinak száma közel kétszáz, számos előadást is tartott. Munkatársaival együtt több mint ötezer gastroscopos vizsgálatot végzett. Osztályán sok rectoscopos vizsgálat, laparoscopos vizsgálat és májpunkció történt. 1958 novemberében hunyt el. Két év múlva jelent meg Gastroscopia című könyve, amelyben élete nagy munkásságát, ötezer vizsgálatot értékelt ki. A kötetet Fóti Mihály dr. rendezte sajtó alá. Könyvében egy központi gastroenterológiai szerv létesítését ajánlotta; kitűnő példaként állt előtte az Országos Kardiológiai Intézet. Ennek mintájára vetette fel már 1960-ban a gastroenterológiai intézet felállításának gondolatát, a tükrözés jövőbeni fejlődésének legfontosabb biztosítékát ebben látta. Leszögezte, hogy a korszerű fejlődés elengedhetetlen feltétele egy országos irányító szerv felállítása. 1972-ben Szekszárdon a Tolna megyei Balassa János Kórház, a Magyar Gastroenterológusok Társasága és a Magyar Onkológusok Társasága orvosnapokat rendezett, amelyben megemlékeztek Friedrich László dr. gastroenterológiai munkásságáról. Emléke felidézéseként álljanak itt Fornet Béla nekrológjából vett gondolatok: „sohasem érhetett volna el olyan emberi életkort, melynek végén úgy érezte volna, hogy művét befejezte: mindig munkában, tervezésben érte volna a halál és mindig túl korán”. Wazfn - Juba Adolf emlékezete Az iskolaegészségügy és az iskolás korú gyermekek egészségi problémái a 19. század első felében vált központi kérdéssé az egészségügyi és a pedagógiai szakemberek körében. Hazánkban elsőnek Bene Ferenc az 1833-ban megjelent Elementa medicinae practicae című munkájában szükséges és égető kérdésnek nevezte az iskolai környezet tanulmányozását és a tanulók egészségtanra való oktatását. Nem sokkal később Bergert drezdai orvos (1845-ben) Poroszország iskoláiban általános vizsgálatot végzett és ennek nyomán megállapította, hogy az iskolások húsz százaléka a rossz tantermi világítás miatt rövidlátó. Ebben az időben Markusovszky Lajos orvosdoktori disszertációjában (Az orvos mint nevelő) határozottan állást foglalt amellett, hogy a nevelés egyik lényeges feladata az egészség fenntartása. Javasolta az egészséges életmódra nevelés kialakítását, valamint az iskolaegészségügynek alapjaiban történő átszervezését. A múlt század második felében a gyors ütemben iparosodó nyugat-európai országokban már hivatalos és szaktudományi fórumokon folyt a vita az iskolákban uralkodó rossz egészségügyi vit 2577