Orvosi Hetilap, 1978. október (119. évfolyam, 40-44. szám)

1978-10-15 / 42. szám - HORUS - Wolf Rózsi: Friedrich László dr. 1892-1958 - Kapronczay Károly: Juba Adolf emlékezete

Friedrich László dr. 1892-1958 Húsz éve hunyt el a magyar gasztroenterológia kiemelkedő személyisége, Friedrich László dr. A régi számos tanítványa nevében idézzük fel em­lékét. 1892-ben Budapesten született. Édesapja Friedrich Vilmos dr. tanár, a Munkásbiztosító Pénztár igazgató főorvosa volt. A szülői háztól hozta magával az orvostudomány iránti nagyfokú érdeklődését. 1914-ben Budapesten nyerte el or­vosi oklevelét. Az egyetem elvégzése után Frank­furtba került, Bergmann professzor klinikájára. Ott jegyezte el magát a később magas szinten művelt tudományág művelésével. 1923-ban került a Munkásbiztosító Pénztár gyomor-bél osztályára, amelyet először ő szerve­zett meg. Őszintén hitt a gyomortükrözés értéké­ben és jövőjében. Szorgalmasan dolgozott primitív viszonyok között is. Tisztában volt azzal, hogy az emésztőszervi endoscopia a belgyógyászatnak ép­pen annyira segítségére van, mint amennyire pél­dául a cystoscopia hasznos az urológiában vagy a thoracoscopia a mellkassebészetben, vagy ameny­­nyire értékes a bhronchoscopia a laryngologus vagy tüdőgyógyász számára. Több alkalommal kifej­tette, hogy a gastroscopiával foglalkozó orvosnak jó pszichológusnak is kell lennie ahhoz, hogy a beteget megfelelő kooperációhoz megnyerje. A II. világháború után jelentős szerepe volt a Magyar Gasztroenterológiai Egyesület megala­pításában, amelynek főtitkárává, Ш. alelnökévé választották. Elsőként ismerte fel Magyarországon az emésztőszervi endoscopia jelentőségét. Az ide vo­natkozó tudományos könyveket nem volt könnyű megszerezni. Mint érdekes epizódot említem meg, hogy Amerikában élő húgom küldte meg a kért könyveket, pl. Schindler: Gastroscopy, Schindler: Gastritis, Buie: Practical Proctologie, Manuel C. Spielman: Essential of clinical proctologie című munkáját. 1937-ben kezdte meg a gyomor tükrö­­zési vizsgálatot ambulanter az OTI központi gyo­mor-bél osztályán, kezdetben merev Korbsch— Schindler-féle gastroscoppal, majd később egy hajlítható semiflexibilis Wolf—Schindler-féle esz­közzel dolgozott 1946-ig. Korán megállapította, hogy a tükrözés jelentősége milyen nagy a rákos elfajulások felismerésében. A színes fényképezés mielőbbi bevezetését sürgette. 1937-ben a brüsszeli Gastroenterologiai Tár­saság főtitkára volt. 1939-ben meghívást kapott New Yorkba Burnett professzor klinikájára. New Yorkban a Medical Flower Hospitalba került fő­orvosnak és tudományos munkára nevezték ki. Friedrich László dr. azonban nem tudta elképzelni és megszokni azt a gondolatot, hogy végleg el­hagyja Magyarországot. 1945-ben nevezték ki Budapesten a Korányi Frigyes és Sándor Kórház II. sz. belgyógyászati osztálya vezető főorvosává. 1946-ban magántanári címet kapott. 1952-ben addigi tudományos mun­kássága elismeréseként elnyerte az orvostudomá­nyok kandidátusa címet. 1956-ban a Balassa Já­nos Kórház belgyógyász főorvosává nevezték ki. 1957-ben Kiváló Orvos lett. 1958-ban — gastro­enterológiai tudományos munkáinak eredménye­ként — elnyerte az orvostudományok doktora ki­tüntető címet. Tudományos munkáinak száma kö­zel kétszáz, számos előadást is tartott. Munkatár­saival együtt több mint ötezer gastroscopos vizs­gálatot végzett. Osztályán sok rectoscopos vizsgá­lat, laparoscopos vizsgálat és májpunkció történt. 1958 novemberében hunyt el. Két év múlva jelent meg Gastroscopia című könyve, amelyben élete nagy munkásságát, ötezer vizsgálatot érté­kelt ki. A kötetet Fóti Mihály dr. rendezte sajtó alá. Könyvében egy központi gastroenterológiai szerv létesítését ajánlotta; kitűnő példaként állt előtte az Országos Kardiológiai Intézet. Ennek mintájára vetette fel már 1960-ban a gastroente­rológiai intézet felállításának gondolatát, a tükrö­zés jövőbeni fejlődésének legfontosabb biztosíté­kát ebben látta. Leszögezte, hogy a korszerű fej­lődés elengedhetetlen feltétele egy országos irá­nyító szerv felállítása. 1972-ben Szekszárdon a Tolna megyei Balassa János Kórház, a Magyar Gastroenterológusok Tár­sasága és a Magyar Onkológusok Társasága orvos­napokat rendezett, amelyben megemlékeztek Fried­rich László dr. gastroenterológiai munkásságáról. Emléke felidézéseként álljanak itt F­ornet Béla nekrológjából vett gondolatok: „sohasem ér­hetett volna el olyan emberi életkort, melynek végén úgy érezte volna, hogy művét befejezte: mindig­ munkában, tervezésben érte volna a halál­­ és mindig túl korán”. Wazf­n­ -­­ Juba Adolf emlékezete Az iskolaegészségügy és az iskolás korú gyerme­kek egészségi problémái a 19. század első felében vált központi kérdéssé az egészségügyi és a peda­gógiai szakemberek körében. Hazánkban elsőnek Bene Ferenc az 1833-ban megjelent Elementa me­dicinae practicae című munkájában szükséges és égető kérdésnek nevezte az iskolai környezet ta­nulmányozását és a tanulók egészségtanra való ok­tatását. Nem sokkal később Bergert drezdai orvos (1845-ben) Poroszország iskoláiban általános vizs­gálatot végzett és ennek nyomán megállapította, hogy az iskolások húsz százaléka a rossz tantermi világítás miatt rövidlátó. Ebben az időben Mar­­kusovszky Lajos orvosdoktori disszertációjában (Az orvos mint nevelő) határozottan állást foglalt amellett, hogy a nevelés egyik lényeges feladata az egészség fenntartása. Javasolta az egészséges életmódra nevelés kialakítását, valamint az isko­laegészségügynek alapjaiban történő átszervezését. A múlt század második felében a gyors ütem­ben iparosodó nyugat-európai országokban már hivatalos és szaktudományi fórumokon folyt a vi­ta az iskolákban uralkodó rossz egészségügyi vi­t 2577

Next