Orvosi Hetilap, 1978. december (119. évfolyam, 49-53. szám)

1978-12-24 / 52. szám - HORUS - Kárpát László: Fleischmann László

leménye jelent meg. Gyakori, hogy szakembereink közleményei szűk területről származnak, néha bi­zony csak variációi egy probléma felvetésének, megoldásának. Nem vonatkozhat ez Morelli Gusz­táv közleményeire. A fogászat-belgyógyászat ha­tárterületein, a száj- és fogágy betegségein kívül a stomatológiának csaknem minden ágával foglal­kozott; fogászati sebészeti, konzerváló fogászati, protetikai és szakmatörténelmi tárgyú értékes cik­keket írt. Nagy irodalmi munkásságából két olyan közleményt kell kiemelni, amelyre ma is hivatkoz­nak. Az egyik a rágónyomással, a másik a carnes­­indexszel foglalkozik. Morelli 1913 óta foglalkozott a rágónyomás (akkor rágási nyomásnak nevezte) problémájával. A Colin-féle dynamometer átalakítása útján gna­­thodynamometert (rágónyomásmérőt) szerkesztett és ennek segítségével vizsgálatokat végzett. Ered­ményeit először csak 1920-ban német nyelven, majd ezt követően hazai és a nyugati szaksajtóban publikálta. Azt az új megállapítását, hogy a rágó­nyomás értékelésében az idő is fontos tényező és a kg-ban mért nyomás szorozva a nyomási idő­vel megközelítőleg állandó értéket (rágónyomás­állandó) ad, a világirodalom átvette. A fogszuvasodás előfordulását számszerűleg, világszerte az ún. caries-indexekkel fejezik ki. Az indexek nélkülözhetetlenek mind caries-kutatás­­kor, mind stomatológiai felmérésekkor és köz­egészségügyi vizsgálatkor. A caries-index Morelli gondolata volt, prioritásához nem fér kétség. 1924- ben publikálta caries-indexét egyidejűleg a Fog­orvosi Szemlében és a Dental Cosmos c. tekinté­lyes amerikai folyóiratban. Morelli caries-indexe a szájban található összes és a beteg (szuvas és tö­mött) fogak számának hányadosa. Ezt az alapgon­dolatot továbbépítve új és újabb indexeket hasz­nálnak; ma az amerikai DMF-index a legelterjed­tebb. Ez azonban nem kisebbíti az első kezdemé­nyező úttörő érdemét. Méltatást igényel Morelli sokirányú szakmai közéleti szerepe is. Az első világháború után sokat fáradozott, hogy helyreállítsa a magyar fogászat nemzetközi kapcsolatait. Segítette ebben német, francia, olasz és angol nyelvtudása. 1925—1932 között a Fogorvosi Szemle szerkesztője. Fejlesz­tette a lapot, növelte az oldal terjedelmét, emelte színvonalát az általa választott rovatvezetők Lő­­rinczy, Oravecz, Simon és Varga segítségével. 1932-ben a Magyar Fogorvosok Egyesületének el­nöke lett. Ismételt újraválasztások után tisztségét 1945-ig megtartotta, amikor is az egyesület örökös díszelnökévé választotta. Elnöksége idején tovább épült az egyesület vidéki hálózata és jóléti tevé­kenysége. A felszabadulás után Morelli aktívan vett részt a fogorvosok tudományos életében, üléseken, rendezvényeken mindig megjelent, előadásokat tartott, bölcs hozzászólásait örömmel hallgatták. Érdeklődése az orvostörténelem felé is irányult. Külső jelentőségű a magyar stomatológia külföldi kapcsolatairól írt közleménye, amelyben rögzítette a hazai fogorvosok külföldi és a külföldiek ma­gyarországi szereplését. Arkövy és Salamon élet­rajzai, a szemtanú-kortárs sok finom megfigyelé­sét is tartalmazzák. A kitűnő fizikumú — a Lukács fürdő uszodá­jának télen-nyáron törzsvendége volt —, és ma­gas szellemi képességeit mindvégig megtartó Mo­relli Gusztáv halálát 1960-ban baleset okozta. Var­ga István, aki utóda lett a Fogorvosi Szemle szer­kesztésében, nekrológját úgy fejezte be, hogy „em­lékét, nemesveretű egyéniségét megtartjuk emlé­kezetünkben”. Ennek az ígéretnek jegyében emlé­keztünk meg Morelli Gusztávról születésének 100. évfordulóján. Huszár György dr. Fleischmann László Születésének 100. évfordulóján szeretettel emléke­zünk a magyar fülészet nagy alakjára. 1878. március 4-én, Tahitótfalun született. Or­vosi diplomáját a Budapesti Egyetem Orvoskarán 1902-ben nyerte el. 1905-ig Portik professzor kór­bonctani intézetében dolgozott, utána egyetemi ösztöndíjjal Bécsbe ment és itt a magyar szárma­zású Politzer Ádám professzor klinikáján dolgo­zott. A Politzer-iskola rányomta bélyegét az ő egész munkásságára. Ezen a klinikán dolgozott Alexander, Bárány és Neumann, akik később a nemzetközi fülészet kiválóságai lettek. Budapest­re hazatérve Bőke professzor vezetése alatt álló Fülgyógyászati Klinika első tanársegéde lett. Ez a működése 1906-tól 1910-ig terjedt. Utána az Új­pesti Gyermekkórház fül-orr-gégészeti osztályá­nak főorvosa volt 1915-ig. Az első világháborúban a mozgósítástól kezdve leszereléséig részben Buda­pesten, részben a harctéren Bukovinában és Galí­ciában ezredorvosi minőségben teljesített szolgá­latot. 1919. november 1-től 1930-ig a Budapesti Sze­­retetkórház, 1930-tól 1947-ig a Pesti Szr. Hitközség kórháza fül-orr-gége osztályának főorvosaként működött. 1947. szeptember 1-től 1961. január 1-én történt nyugdíjazásáig a Péterfy Sándor utcai Kórház fül-orr-gégészeti osztályának főorvosa volt. Fleischmann Lászlót egyéni és szakmai kiváló­sága alkalmassá tette volna arra, hogy érdemsze­rű­en, megfelelő klinikai pozícióba jusson. Ezt az első világháború utáni korszak politikai viszonyai nem tették lehetővé. Annál nagyobb érdeme, hogy e mellőzés ellenére a fülészeti szakmának promi­nens képviselői egyöntetűen elismerték tudását és vezetésre való rátermettségét. Ennek felismerhető megnyilatkozása volt, hogy az orvos-egészségügyi szakszervezet Fülészeti Szakcsoportja előbb alel­­nökévé, majd elnökévé választotta. Fleischmann László a szakcsoporti tudomá­nyos ülések leglelkesebb és legharcosabb részt­ve­vője volt. Igen értékes előadásokat tartott és hoz­zászólásaival élénkítette a szakcsoport munkássá­gát. Részt vett minden belföldi és — ha erre le­hetőség volt — a legtöbb külföldi kongresszuson és külföldi szerepléseivel mindenütt megbecsülést szerzett a magyar fülgyógyászatnak. Ennek bíró-% 3207

Next