Orvosi Hetilap, 1979. augusztus (120. évfolyam, 31-34. szám)
1979-08-26 / 34. szám - RÖVID MŰTÉTTECHNIKAI KÖZLEMÉNYEK - Lengyel Endre - Kun Miklós - Somogyvári Kálmán - Vimláti László: Seromuscularis foltplasztika és annak klinikai alkalmazása duodenum-csonk zárásában
RÖVID MŰTÉTTECHNIKAI KÖZLEMÉNYEK Orvostovábbképző Intézet, II. Sebészeti Klinika (igazgató: Kun Miklós dr.), Állatorvostudományi Egyetem, Sebészeti és Szemészeti Tanszék (tanszékvezető: B. Kovács András dr.) Seromuscularis foltplasztika és annak klinikai alkalmazása duodenum-csonk zárásában Lengyel Endre dr., Kun Miklós dr., Somogyvári Kálmán dr. és Vimláti László dr. A gyomor-resectiók mortalitásában legjelentősebb a varratelégtelenség, mely legtöbbször a duodenumcsonknál van (11 ,13) és 50%-ban halálos kimenetelű (5, 15, 17). Az eredmények javítását az ún. „nehéz duodenum-csonk” ellátásában idők folyamán többféle módon kísérelték meg: 1. Különböző zárási módszerek a fekély radikális eltávolítása után: A legelterjedtebb Esteh és Nissen eljáráson kívül még többet közöltek, így hazánkban Ambrus (1), Gombkötő (2), Kun (10), Littmann (11), Szabó (15, 16). A csonkot záró varratoknak más szövetekkel (cseplesz, mesocolon) való fedése. Régebben megkísérelték a csonknak a hasfalba való varrását (12), újabban pedig jejunum-kaccsal való fedését (6, 7, 9, 19) is. Szövetragasztók alkalmazása (3, 4, 14, 18, 20). 2. A praepyloricusan, transpyloricusan (8) vagy postpyloricusan záró palliativ resectiók. 3. A csonk decompressiója: Brimn-sipoly, gyomorszonda, katéter duodenostomia vagy jejunostomia. 4. Biztonsági drain behelyezése. A varratbiztonság növelése érdekében dolgoztuk ki mi is újabb módszerünket, melyet a sikeres kísérletek után a klinikumban is alkalmaztunk. Kísérleti módszer A kísérleteket 12 kutyán végeztük. Az állatok gyomorfalából kb. 4—6 X 8—12 cm-es darabot resecaltunk, ezt steril fiziológiás konyhasóoldatban átmostuk, majd a submucosába bőven konyhasóoldatot fecskendezve, a nyálkahártyát könnyen eltávolítottuk. A megmaradt seromuscularis részt kezdetben autolog, későbbiekben allogen transplantatum formájában is alkalmaztuk. Erre egyrészt szükségünk is volt (a tárgyalandó gyomor-perforatiók zárásában), másrészt vizsgálni kívántuk, milyen különbség észlelhető kutyák esetében az autolog, illetve allogén lebeny megtapadásában. Orvosi Hetilap 1979. 120. évfolyam, 34. szám A foltokat minden esetben Histocryl-N-Blau szövetragasztóval ragasztottuk fel. A következő műtéteket végeztük: 1. Gyomorvarrat fedése. 6 kutyán a gyomorfal resectiója után a sebet egyrétegű befordító tovafutó varrattal zártuk, ami fölé autolog vagy allogén foltot ragasztottunk fel. 2. Gyomor-perforatio zárása. 6 kutya gyomorfalán 2,0—2,5 cm nagyságú perforatiós nyílást készítettünk, melyet varrat nélkül allogén folt ráragasztásával zártunk (1. ábra). Eredmények Mind a 12 állat a kísérletek egész időszaka alatt tünetmentes volt. Bonctani ellenőrzés és szövettani feldolgozás a 7. és 90. postoperativ napok között különböző időpontokban történt. A foltok makroszkóposan teljesen épnek látszottak, jól tapadtak és jól zártak. Lényeges eltérést az autolog és allogén foltok megtapadása közt nem tapasztaltunk. A perforativ helyét a műtét után 5 héttel sekély bemélyedés jelezte. A szövettani vizsgálatokat 10%-os formaldehyd oldatban való fixálás, paraffinba történt beágyazás nyomán haematoxilin tepsinnal, valamint van Giesenféle eljárással megfestett metszeteken végeztük. Az elvarrt és folttal leragasztott gyomorsebekben a műtét utáni 10—14. napra a műtéti terület vonalát mindenütt ép nyálkahártya fedte be. A transplantátumok szervülésének jelei folyamatosan észlelhetők voltak. A belső izomréteg lebontásával fokozatos átépülés kezdődött, miközben az izomrostok helyét vérerekben gazdag, sejtdús angiofibroblast szövet foglalta el, amelyben a 16—21. naptól kezdve kötőszöveti sejtek és újonnan képzett kollagén rostok jelentek meg. A külső, hosszanti izomréteg még a 30. napon is jól felismerhető volt. Az 50—70. nap közötti időszakra a foltok csak 1. ábra, 2. ábra, % 2067