Orvosi Hetilap, 1979. szeptember (120. évfolyam, 35-39. szám)

1979-09-09 / 36. szám - Fischer Antal dr. (1901-1979)

Mély megrendüléssel búcsúzunk Fischer Antal dr. egyetemi tanártól, a kiváló orvostól, a kutatótól, szeretett munkatársunktól, aki a felszabadulást kö­vetően a történelmi korforduló időszakában, az el­sők között kapcsolódott be az újjászületett Orvosi Hetilap szerkesztő bizottságának munkájába és an­nak megalakulásától 1979. július 15-én bekövetke­zett haláláig tevékeny tagja volt. Elvesztése felett érzett fájdalmunkban csen­des, szelíd, kiegyensúlyozott egyéniségét idézzük, humorát, mely megfért éles judíciumával, kedé­lyének élénkségét és személyének bizalomkeltő alaposságát, bölcsességgé szűrődött műveltségét, széles látókörét, ugyanakkor mély szaktudását, amelyre a szerkesztőség oly hosszú időn át bizton támaszkodhatott. Fischer Antal dr. 1901. szeptember 8-án, Po­zsonyban született, ahol édesapja, Fischer Jakab dr. az Állami Kórház ideg- és elmegyógyász főorvosa volt. Orvosi tanulmányait Bécsben és Budapesten folytatta és 1926. július 23-án Bécsben avatták dok­torrá. Tudományos pályája harmadéves orvostan­hallgató korában indult és doktorálásáig több dol­gozatát közölte a Biochemische Zeitschrift, köztük olyat is, amit professzorával, Otto Fürthtel, a Fi­ziológiai Kémiai Intézet igazgatójával együtt írt. Hogy egy életre elkötelezte magát a klinikai fe­hér­jekémiával — említette egy alkalommal —, azt a bécsi intézet tudományos megismerésre ösztönző légkörének köszönhette. Még a második bécsi iskola idején, a Wöhler- és Leibig-tanítvány Florian Hel­ler vetette meg ennek az intézetnek alapjait, E. Ludwig fejlesztette önálló tanszékké, J. Mauthner, H. Fischer és E. Fromm tették finom analitikai 2158 Orvosi Hetilap 1979. 120. évfolyam, 36. szám Dr. Fischer Antal (1901 -1979) eljárásaikkal a modern fiziológiai vegytan repre­zentáns műhelyévé. Fischer Antal egymást követő tanulmányaira nyomatékosan figyelhettek fel a tudományos fóru­mok, mert még oklevele megszerzése esztendejé­ben laboratóriumvezetőnek hívták meg, főorvos­ként alkalmazták Aachenben egy betegpénztári reumakutató intézetben. Az itt eltöltött hét tevé­keny év gyümölcse a reuma kórtanáról és kliniku­­máról írt 30 tanulmánya és első monográfiája, amely „Rheumatismus und Grenzgebiete címmel, két kiadásban is megjelent a Springer Kiadónál. Intézeti tevékenysége, publikációi, melyek a bio­­chemiai témák mellett mind jobban felölelték a szerológia, immunológia, allergológia területeit, új felismerésekkel gazdagítva az akkori rheumatoló­­giát, széles körben keltettek figyelmet. A Bélák Sándor szerkesztésében és a MOKT kiadásában 1941-ben megjelent első nagyobbszabású hazai reu­matológia Fischer számos megállapítását egyetér­tően kommentálta, a Nemzetközi Reumaorvosi Liga tudományos bizottsága pedig titkárává választotta. A tudományos kutatás iránti alapvető vonzal­ma soha nem szűkítette le érdeklődését és nem zárta el a változó valóság „külső” realitásaitól. Amikor 1933-ban a hitlerista állam hivatalosan is formát öltött és nyíltan kezdte felfedni igazi arcát, Fischer Antal lemondott aacheni állásáról és Pá­rizsba költözött, ahol a lehetőségekhez alkalmaz­kodva, szerológiai és szerodiagnosztikai kutatások­ban merült el, amiről francia nyelvű közleményei tanúskodnak. Röviddel később Budapestre helyezte át működése színterét és a biochemiai, immunoló­giai ismereteit hasznosítva bekapcsolódott a fej­lődő hazai nagyipari gyógyszergyártást előkészítő kutatásokba. 1934-től a felszabadulásig vezette a

Next