Orvosi Hetilap, 1979. október (120. évfolyam, 40-43. szám)

1979-10-07 / 40. szám - Hutás Imre: Gábor György dr. (1913-1979)

A magyar orvostársadalom és a magam nevében mély megrendüléssel búcsúzom Dr. Gábor György egyetemi tanártól, az orvostudományok doktorától, az Országos Kardiológiai Intézet főigazgatójától, számos hazai és nemzetközi társaság vezetőségi tag­jától, a Munka Érdemrend arany fokozatának két­szeres kitüntetettjétől, a jó baráttól. Gábor György 1913-ban született és 1938-ban kapta meg orvosi diplomáját. Végigjárta kora ér­telmiségének göröngyös, megpróbáltatásokkal ter­hes útját. Előbb kórházi orvos, vidéken majd Bu­dapesten. 1948-ban lett az I. számú Belgyógyászati Klinika tanársegéde, innen életútja már egyenesen ívelt. 1951-től docens, 1966-tól egyetemi tanár, 1977- től a megnyílt Országos Kardiológiai Intézet főigaz­gatója. Tudományos munkássága, életműve ismer­tetésére egy nekrológ nem vállalkozhat. Élete küz­delmekkel teli, de szép volt, szép volt, mert mara­dandót alkotott, iskolát teremtett. Gondolkodását a gyors észjárás jellemezte, éles vitapartner, aki meg tudta ragadni a lényeget, aki a napi problé­mákon bölcsen felül tudott emelkedni. A tudós kutató ugyanakkor a betegágy mellett a humánummal áthatott gyógyító orvos volt, aki­nek számára mindig szent volt a beteg érdeke. Ha a legjellemzőbb tulajdonságai közül egyet kellene kiragadnom, az az állhatatosság lenne. Áll­hatatos volt szűkeb­b szakterületéhez, hiszen mint fiatal orvos az EKG-val és a szív betegségeivel kez­dett foglalkozni és ezt a tudományos érdeklődését egész életén át megtartotta. A szívről alkotott is­mereteink forradalmi változáson mentek keresztül, ezeknek az új felismeréseknek sodrában haladt Gá­bor György munkássága. Ennek köszönhető a ma­gyar kardiológia magas szintje, nemzetközi tekin­télye, az, hogy az Országos Kardiológiai Intézet az Egészségügyi Világszervezet egyik referenciaköz­pontja lett, amelynek munkásságára odafigyel az egész tudományos világ. De állhatatos volt Gábor György, a politikus is. 1946-ban lépett a kommunista párt tagjai sorába, majd az ellenforradalom megrázkódtatása után 1956 decemberében a Magyar Szocialista Munkás­párt tagjai között találjuk. Idézek egykori főnöke minősítéséből: „Fejlett gyakorlott politikus, akinek véleménye stabil és ne­héz helyzetekben is biztosan találja meg a helyes utat.” Ha a minősítés időpontját nézzük: 1958, ak­kor megértjük, hogy mit takar ez az egyszerű mon­dat, azt, hogy Gábor György rendíthetetlen kom­munista maradt az ellenforradalom kritikus idő­szakában is. A párt politikáját nemcsak hirdette, de ezt példázta egész életvitele, magatartása, egy­szerűsége, sohasem hivalkodó puritanizmusa. Kevés embernek adatik meg, hogy halála után olyan befejezett alkotás marad utána, melynek minden köve az ő emlékét idézi, és Gábor György számára ez megadatott, a Kardiológiai Intézet. Tra­gikus, hogy most, amikor ennek bázisán megindul és újjászületik a szívbetegségek elleni küzdelem Magyarországon, annak kimunkálásában már hiá­nyolni fogjuk Gábor Györgyöt az orvost, a kuta­tót, a tudóst. Halála pótolhatatlan űrt hagy maga után, em­lékét a magyar orvostudomány iskolateremtő nagy mesterei között őrizzük meg. Kosztolányi szavaival búcsúzom: „Jobb volna élni, ámde túl a fák, már aranykezekkel intenek nekem.” Hutás Imre dr. Gábor György dr. (1913-1979)

Next