Orvosi Hetilap, 1979. november (120. évfolyam, 44-47. szám)
1979-11-18 / 46. szám - HORUS - Farádi László: Ángyán János emlékezete
megjelent és az ügyeletessel együtt infúziót, transzfúziót adott, oxigént lélegeztetett stb. A Klinika Pécs és Baranya megye közkórházi feladatait és ezen kívül jelentős vonzáskörzetének speciális szükségleteit látta el. Utókezelő: az Irgalnasok Kórháza. Harkányfürdő — Ángyán János tanácsai alapján — rehabilitációs intézménnyé fejlődött. Gyógyító-megelőző ellátás egysége, funkcionális integráció, progresszív ellátás — 1930-ban! Ángyán János közéletiségét tekintve is a jendrassiki örökség letéteményese. A Tbc Elleni Országos Szövetség elnökeként, egyik szellemi előkészítője az 1940. évi VI. törvénynek, amely hazánkban először nyilvánította a gümőkór elleni küzdelmet állami feladattá. A gümőkórt napjainkra gyakorlatilag leküzdöttük. Ángyán e munkásságának csak történelmi jelentősége lenne? Hinném, ha a törvény életbe lépésekor tartott előadásában nem olvasnám: „...az ifjabb nemzedékre vár, hogy a gümőkór elleni egészségügyi és szociális védekezést hazánkban is diadalra vigye” s ha befejezésül annak bizonyítékául, hogy nemcsak a gümőkórra, a távolabbi jövőre is gondolt, nem idézte volna Schillert: „Emelkedjetek a kor szintje fölé, — Lelketek bontsa ki szárnyát — S fénylő szemeitek tükrözzék — Az eljövendő század hajnalát.” Szívósan küzd a mecseki Tüdőszanatóriumért, kezdeményezi a szilikózis-gondozást. Az ángyáni életmű másik bizonyítéka, a jendrassiiki koncepció megvalósítása gyógyításban, oktatásban, tudományban. Ez 2 ismérvvel jellemezhető. 1. Klinikai vagy kísérletes tudományos munka adatainak precíz, lakkozatlan regisztrálása kortörténetben, kísérleti naplóban, közlésre szánt anyagban. Az irodalom gondos feldolgozása, mértéktartó objektív értékelés. Ángyán János ilyen jellegű munkáiban megtalálható — 15 évvel a névadó szerzők előtt — a WPW-szindróma, a mellékvesekéregadenoma okozta Cushing-szindróma, amikor ezt még kizárólag a hypophysis basophil daganata következményének tartották. 2. Átfogó kérdések kritikai, szintetizáló, irodalmi veretű leírása. Ángyán Jánosnak 1911-től 1959-ig megjelent publikációi mindkét ismérvnek megfelelnek. Ö а паду szintézisek, a sokoldalú referátumok, az orvos-filozófiai eszmefuttatások remekírója! Az utóbbiak közül néhány írását por lepi. Többségük ma is eredeti fényében ragyog, „aktuális”. A Belorvostan problémáiban 1932-ben olvasom: „... belorvostani klinikámat szerteágazó működése ellenére, legszívesebben Általános Orvostani Klinikának (Medizinische Klinik) nevezném.” A Das Milienproblem in ärztlicher Betrachtungban 1934-ben Karlsbadban, az ember és a társadalom kölcsönhatását klasszikus sokoldalúságában ismerteti. Az ilyen nagy szintézisek nem hoznak szerzőjüknek világhírnevet. Tudományos vagy művészi értékük teszi őket maradandóvá? Valószínűleg mindkettő. Az Ángyán típusú életművet manapság sem jegyzik magasan a kulturális értéktőzsdén. A nyomtatott betű tiszteletére nevelt. Magasra helyezte a mércét önmagával és tanítványaival szemben. Alig hihető, pedig igaz, hogy ennek ellenére 451 nyomtatott oldal irodalmi hagyatéka. Sajátos oktató volt. Gondolattorlódással küzdött, kicsit lebegett, akárcsak Krúdy, el-eltért a tárgytól. Krúdyt egy kifizetetlen számla kényszerítette a Vörös postakocsiból a földre. Ángyánt a tanterembe gördített „kis betegünk” (a „kis” szócska — a beteg korától független — szimbóluma volt annak, hogy minden beteg, akár a gyermek, orvosa gondoskodására szorul) és a napi kétórás vizit késztette feltoluló gondolatainak visszaszorítására, koncentrálásra. Vizitjein néhány szóval igazított útba: „...mi van a Head zónákkal, mennyi a diastase, nézzétek át a Virchow’s Archiv 32-es évfolyamát, megtaláljátok”. Itt találkoztunk Ángyán Jánossal a nagy klinikussal. A vizit elbűvölt és nemegyszer szívenszúrt bennünket. (Már azt hittük, hogy felfedeztünk valamit.) Klinikáján csereasszisztensek adtak egymásnak kilincset. Csak Cleghornt említem, ma világnagyság. A Klinikára „cserében” visszatért tanítványok a Forlanini Intézetből hozták a phrysiologiát, Schillingtől a haematológiát. Ángyán János, a gondolkodó és éjjel-nappal gondoskodó orvos, olyan útravalóval, konvertálható tudással és szemlélettel látta el tanítványait, hogy azok, bárhova vezette őket a történelem vagy a tudomány sodrása, abból merítve, az egészségügy közkatonáiként, az egészségügy vagy az orvostudomány vezetőiként (11 professzor, 31 év. főorvos) helytállhattak. A Jendrassik—Ángyán-iskola, a 12 éve elvesztett klinikai bázis híján is büszke a magyar belorvostanra, arra, hogy Korányi Sándor harmadgenerációs tanítványai közül többnek, Haynal Imre tanítványainak is van belorvostani tanszéke. Mi szétszóródtunk. Őrizzük a lángot, amelyet Ángyán János gyújtott bennünk, hogy átörökítsük pálya- és munkatársainkra, utódainkra képességeink és lehetőségeink szerint. Nekünk ez a feladat jutott. A kép, amit felvillantottam, gyatra tükre annak, aki Ángyán János volt. E fogyatékosság ellenére mentségem: a jelen és a jövő csak a múlt ismeretében érthető meg igazán. A Mesteréhez méltatlan tanítványnak nagy megtiszteltetés, hogy a Magyar Belgyógyász Társaság Dunántúli Szekciójának vezetősége érdemesnek tartotta, hogy megemlékezzék arról a férfiúról, akinek szülei után a legtöbbet köszönhet és tehesse ezt abban a körben, amelynek alapítója és első elnöke Ángyán János volt. A fényképért és a tudományos életrajzi adatokért a szerző köszönetet mond Tigyi József akadémikusnak, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorának és archiválással foglalkozó munkatársainak. IRODALOM: 1. Ángyán J.: Zbl. f. Herz-u. Gefusskrankheiten. 1914. 6, 15. — 2. Ángyán J.: A belorvostani problémái. 1932. a pécsi m. kiír. Erzsébet Tudomány Egyetem Belklinikájának munkálatai. — 3. Ángyán J.: 2811