Orvosi Hetilap, 1979. december (120. évfolyam, 48-52. szám)
1979-12-16 / 50. szám - HORUS - 100 éve született Kőrösy Kornél
a versenytárgyalásnál sokat takarítottak meg. A megvásárolt ún. tejházmalom egyemeletes épületében ideiglenesen elmebetegeket tudtak elhelyezni, akik többek közt a kórház konyhakertjét művelték. (A tejházmalmot később lebontották, gátja még ma is a Vérellátó mögött látható, és a kórház kezelésében van.) A kórházépítkezés végeredményben 1926. júniusban az elmeosztállyal kezdődött, s 1929. májusban — nem egészen 3 év alatt — teljes befejezést nyert, amikor a volt csapatkórház épületeiből a kórház végleg átköltözött az új közkórházba. Az új kórház Jakabffy Zoltán műépítész és Fritz Jenő gépészmérnök tervei alapján készült. A főmunkát három építési vállalat végezte, ezenkívül még 33 iparos, ill. cég vett részt a munkálatokban. A kórház — mint Pető egyik átiratából tudjuk — akkor még meglehetősen messze feküdt a feb. 30 000 lakosú várostól. A közkórház kereken 1000 ágyas lett, ami Petőék nagyvonalú és előrelátó tervezéseit dicsérte, s hosszú időre megoldotta a megye és város kórházi gondjait. Ez még akkor is így van, ha a gazdasági világválság éveiben a kórház valójában nagynak bizonyult. (A régi kórlapok átnézése sorántapasztaltam, hogy egyes betegek az indokoltnál sokkal tovább feküdtek kórházban. Volt olyan beteg, aki oxiuriasással, pl. 30 napig részesült sebészeti ápolásban, de még az 1950-es években is voltak olyan nincstelen, hajléktalan, ún. „házi betegek”, akik gyakorlatilag a kórházi ágyon „laktak” s évekig „ápolás” fejében a kórházban apró kisegítő munkát végeztek.) Az egyes osztályok ágyszáma a következő volt: elmebeteg 405, sebészet 189, tüdőbeteg 113, csecsemő és gyermek 97, belgyógyászat 67, bőr 49, fertőző 30, orr-torok-gége 26, szemészet 24. Petőnek gyakran a szemére vetették, hogy sebészcentrikus igazgató volt. Ebben volt némi igazság, de ha meggondoljuk, hogy önálló balesetsebészet, orthopaedia és urológia akkor még nem volt, ez az ágyszám nem tekinthető túlméretezettnek. A II. emeleten központi műtőtraktust alakítottak ki négy (2 septiikus és 2 aseptikus) műtővel és központosan elhelyezett sterilizálóval. Elismeréssel lehet csak illetni, hogy Pető a műtőket rendkívül korszerűen és nagyvonalúan tervezte meg, mely akkor kiemelkedett az országban, s ezek a műtők 50 évig szolgálták a betegellátást. A főépület-komplexum nyugati szárnyát a lényegében elkülönített tüdőosztály foglalta el, melyen három — részben fedett — kúrázó terasz foglalt helyet. (Ezek 1966-ban beépítésre kerültek, ma kórtermek.) Itt is kényelmes társalgók álltak a betegek rendelkezésére. A kétemeletes elmeosztály szintén korának egyik legkorszerűbb építménye volt. Külön férfi és külön női részek mellett zárt osztályok és zárt udvarok, vízgyógyintézet és Franklin-gép tartozott ide. Az elmebetegek nagyobb számának elhelyezését, az akkor korszerű családi ápolási rendszer kiépítése biztosította, melynek központja Nagygencs (a mai Gencsapáti) volt. Az elme-ideg épületben 200 személyes előadótermet is létesítettek. Minden osztályon előszobás lakásokat építettek a nőtlen bentlakó alorvosok szá- 3060 mára, de volt szobájuk a segédorvosoknak is. Szemben a mai gyakorlattal, egyedül a főorvosoknak nem volt önálló szobájuk. Pető tudatosan épített tömbkórházat. Az akkori felfogásnak megfelelően csupán az elme-ideg és fertőző betegeket különítette el. Elvi ellensége volt a pavilon rendszernek. (Csak a későbbi fejlődés tette elkerülhetetlenné, hogy a mai ikórházrendelőintézet hét telephelyen működjék s a szétszórtság minden szervezési és anyagi hátrányát vállalja.) Az évi tüzelőanyag-szükséglet 230—260 vagon szenet tett ki. A kazánok félautomatikus kiszolgálása miatt egy fűtő és két „széntoló-napszámos” elegendő volt. A fűtési volumen 81 000 m3-re rúgott, melyet 3400 m2 fűtófelülettel 1205 db öntöttvas radiátor segítségével gőzfűtéses központi fűtés biztosított. A kórház évi összes áramfogyasztása 93 000 kWó-t igényelt. A telephelyen 70 állomáson automatikus (tárcsás) telefonberendezés üzemelt. A kórház mintegy 10 holdnyi területre épült. Az összesen 124 980 m l-nyi építmény köbméterenként 38 P-be került. Az építési költség kereken 5 millió P-t tett ki. Az építkezésen átlag 300 munkás dolgozott, az egy időben dolgozó legmagasabb munkáslétszám 600 volt. Széll Kálmán dr. Irodalmat a II. rész után közlünk. 100 éve született Kőrösy Kornél Ha a genetika születésnapját G. J. Mendel nevezetes, 1865. évi előadásának évére tesszük, akkor a humángenetika kezdetét F. Galton 1869-ben megjelent „Az örökletes tehetség” művétől számíthatjuk. Hazánkban ez a 110 év 2 korszakra különül el. A múlt század utolsó évtizedeitől a harmincas évekig terjedő első korszak a reményteli és sikeres kezdet ideje volt, amikor mind az orvosi genetikában (pl. Jendrassik heredodegeneratiós koncepciójának kidolgozása), mind a humángenetikában (pl. Csörsz populációs vizsgálatai) sokat ígérő kezdeményezések történtek. Ezt törte ketté a fasizmus, a II. világháború, majd az ötvenes évek liszenkóizmusa. A második korszak a hatvanas évektől számítható, amikor lemaradásunk pótlását, az orvosi genetika gyakorlati alkalmazását és a magyar humángenetika létének nemzetközi tudatosítását tűztük ki feladatunkul. E tevékenységünkben segítségünkre voltak elődeink: a humángenetikát kutatási témául, sőt esetleg hivatásul választó kiemelkedő orvosok. Az utóbbiak, tehát a humángenetikusok között az egyik legkiválóbb: Kőrösy Kornél volt, aki 1879. december 2-án, tehát 100 éve született. Édesapja: Kőrösy József (1844—1906) akadémikus; édesanyja: Katzay Gabriella; nővére: Margit; öccse: Pál. Ő is a Kármán Mór alapította nagyhírű és oly sok későbbi világnagyságot útjára engedő „Minta” gimnáziumba járt. Sokáig történész akart lenni, de az érettségi körül mégis a medicina mellett döntött. 1903-ban doktorált és a budapesti orvosegyetem Udránszky professzor igazgatta Élet-