Orvosi Hetilap, 1980. június (121. évfolyam, 22-26. szám)
1980-06-15 / 24. szám - HORUS - Richter András: Megemlékezés Dalmady Zoltánra
A természeti szépségek megjelenítése mesterien vegyül a számokkal és egyenletekkel 1908- ban, a Magyar Balneológiai Kongresszuson előadott munkájában: „A magaslati téli klíma elemei, hatása és indicatiói.” Érthető, hogy kora legjobb előadójának tartották. Az előadás a Budapesti Orvosi Újság Tudományos Közleményei 19. számában jelent meg. Bár sok klimatológiai táblázatot, adatot és szabályt ismertet, mégis érdekes olvasmány ma is. Azzá teszi minden munkáját élvezetes stílusa mellett okfejtéseinek egyszerűsége, világossága, belopódzik természetességével az olvasó szívébe, aki azt azonnal magáénak érzi. A magaslati téli klíma jellemzését mérési eredményekre alapozza, hatását fiziológiai ismeretek segítségével elemzi, ebből vonja le következtetéseit a javallatokra és ellenjavallatokra. Koncepciójában ugrásszerű fejlődés a korabeli irodalommal szemben. Egy másik, 1908. évi cikkében „Biológiai szempontok a klimatoterápiában” szót emel az egyre terjedő „klimatoterápiai nihilizmus” ellen. Korában sokan gondolkoztak úgy, hogy elegendő valahova elutazni, bárhová, csak változzon meg a klíma. Nem vették figyelembe sem a javallatokat, sem az egyén reagálókészségét, még betegségét sem. Hasonló jelenséget ma is észlelhetünk a gyógyüdültetés területén. Két dolgozat is bizonyítja egyéb munkái mellett matematikai készségét és a módszerek és műszerek iránti érdeklődését. „A fülledtség éghajlattani meghatározása” (1912) és „A napfény erősségének mérése az orvosi klímaelemzésben” (1915). Időt szakított mindig a továbbképzésre, oktatásra is. Ilyen cikke: Klimatotherapia. Orvosképzés, 1912. 10. füzet. Klimatológiai munkássága hazánk első elismert klímaterápiával foglalkozó orvosává tették, munkásságát külföldön is nagyra becsülték. Korában nagy jelentőségűek voltak a gyógyítással foglalkozó gyakorlati munkái is, pl.,A Basedow-kór magaslati gyógyítása” 1910. Balneológiai közleményeire ugyanígy jellemző a klinikai kutató szellem. Korában a természetes gyógymódok ágazatai, a balneo- hydrotherapia és az egyéb fizikális kezelések még szorosan összefonódtak, sokan alkalmaztak erőteljes ingereket, de a gyakorlati alkalmazásban sok volt a bizonytalanság, a pontatlanság. Ő lelkes híve volt annak, hogy az edzés, a levegő, a napfény, az ásványvizek, a hideg-meleg hatások alkalmazása, a testedzés fejlesztése kiaknázatlan kincseket jelentenek a gyógyításban. Ez az akkori polgári táplálkozási és életrendi szokások, valamint urbanizációs viszonyok között nagyon is érthető volt. (Napjainkban is érvényes !) A pontatlanságból származó sallangok leküzdésére szükségesnek tartotta az élettani és kórélettani kísérleteket, számszerű adatokat nyújtó mérési módszerek kidolgozását, hogy be lehessen mérni az alkalmazásra kerülő inger optimális adagját, mi az, ami tényleg használ és nem ártalmas. Eredményei értékelésekor alkalmazta már a matematikai statisztika elemeit. Klinikai orvosi ténykedéseiben igen fontosnak tartotta a beteg ember egyéniségének, körülményeinek vizsgálatát, messze túlmenően a rutin klinikai vizsgálaton. Erre sarkallta őt a diszpozícióról vallott felfogása. Diszpozíción értette a patogenezis szempontjából szóba jövő individuális szervezeti különbségeket („causa interna”). A lehetséges belső kórokokat 3 csoportra osztotta: 1. Biológiai a szervezet faji tulajdonságaiból származik, pl. öröklődő betegség, fejlődési rendellenesség. 2. Physiológiai: a szervezet normális működésének fázisai útján létrejött különbség a belső kórokat képviselő állapotban. Pl. életkor, szülés, telt gyomor. 3. Pathológiai dispositio, amikor betegség vagy ennek következményei változtatják meg a causa internát, pl. pertussis hajlamosít tbc-re. Vallotta, és vizsgálataival bizonyította, hogy számos diszpozíciós faktor fizikális kezelésekkel kedvezően befolyásolható. Erre szolgáltak akkor a különböző fizikális edző kúrák. Igen ellentétes felfogások uralkodtak az alkalmazásra kerülő módszereket illetően. E homály tisztázására dolgozta ki egyszerű, klinikai mérési módszereit. Ismertebbek: Kísérletek a bőr nyirokkeringésének vizsgálatára. Orvosi Hetilap Tudományos Közleményei, 1911; A hydrotherapiás reactioképesség mérése. Ibidem, 1911; Megjegyzések a hydrotherapiás bőrreactio ismeretéhez. Ibidem, 1912; Einfluss physikalischer Eingriffe auf die Erscheinungen der vitalen Färbung. 1919. Medizinische Klinik No. 35. Az első világháború idején a Császárfürdőben létesített utókezelő intézetben dolgozott, innen jelentek meg rehabilitációs tárgykörű közleményei: Hideggel és meleggel gyógyítás. Thermotherapia. 1915. Orvosképzés. 8. Meleggel gyógyítás szerepe a harcztéri sebesülések utókezelésében. 1915. Orvosképzés. 4—6. füzet. A központi idegrendszer sérülésének fizikai utókezelése. 1916. Orvosképzés. 5—7. füzet. Sportorvosi tevékenysége 1913-ban kezdődik a „Sportok egészségtana” című munkájával. Szélesebb körű tevékenysége később bontakozik ki, amikor az 1925-ben létesített Testnevelési Főiskola előadó tanára lett. „A téli sportok orvosi indicatiója és gyógyászati alkalmazása” gondolatával évtizedekkel előzte meg korunkat, tudomásom szerint egyedül Leukerbachban alkalmazzák 1974 óta mozgásszervi betegek rehabilitációjában. A hazai sportorvoslás elismerését tanúsítja, hogy Dalmady Zoltánnak szobra van a Sportkórházban. Tekintélye túlnőtt határainkon, ezt tanúsítja, hogy a Nemzetközi Rheumaelleni Liga hazánkat kérte meg 1929-ben a II. Nemzetközi Rheumakongresszus megrendezésére. Az Országos Balneológiai Egyesület erre az alkalomra készítette el Dalmady Zoltán szerkesztésében a „Magyarország Balneológiai Értékei” című kiadványt négy nyelven. Dalmady Zoltán tanulmányait Budapesten végezte, majd Tátrafüreden lett orvos. 1912-ben tanársegédként került vissza Budapestre, majd magántanár lett a „physikai gyógymódok, éghajlattan, fürdőtan és ásványvíztan” tárgykörből. 1915-ben a Rokkantügyi Hivatal Császárfürdői utókezelő intézetének vezetője. 1925-től a Testnevelési Főiskola 1463