Orvosi Hetilap, 1981. január (122. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-25 / 4. szám - HORUS - Lukács Dezső: Id. Jancsó Miklós malária kutatásai
ge példaképül szolgál valamennyi tudományos munkával foglalkozó klinikus számára. Egy kutató valódi értékét főleg az adja meg, mennyiben vitte előre adott időszakban a tudományt, mennyiben hozott új gondolatokat, új megismeréseket és mennyit lehetett abból a gyógyító munkában hasznosítani. Ebből a szemszögből nézve Rajka Ödön munkásságát, aki az immunpatológia elméleti és gyakorlati oldalát egyaránt birtokolta, néhány témát lehet kiragadni szemléltetésként. Pl.: a normergiás és allergiás bőrgyulladás elméleti és klinikai problémái (a reagin-dereagin elmélet, ahogy most neveznénk, az IgE bőrszenzibilizáló antitest és az IgG blokkoló antitest), a syphilis immunbiológiai és gyakorlati vonatkozásai, nemi betegségek elleni küzdelem több kérdése, a immorális ellenanyagok ún. fordított passzív átviteli kísérletei, a fizikális (főleg a hideg- és a fény-) allergia kór származása, a foglalkozási bőrbetegségek kérdései és főként a legértékesebb és legmaradandóbb megállapítása, a coccogen ekcéma, dyshidrosis allergiás eredetének elmélete. Mindezen munkáival nemzetközi vonatkozásban is általános elismerést és megbecsülést nyert el. Rajka Ödön Török Lajos szellemi hagyatékát vette át, gazdagította és így adta tovább tanítványainak. Munkatársait mindig buzdította, ösztönözte, építő jellegű kritikáival és az eredmények elismerésével új munkára serkentette őket. Tanítványai kitartó szorgalmat, töretlen munkakedvet, a tudomány őszinte szeretetét tanulták tanítómesterüktől. A 80. éves születésnapjára rendezett ünnepségen figyelmeztetett minket arra, hogy a klinikai kutatónak nem szabad megfeledkezni arról, amit Schick Béla mondott visszaemlékezéseiben: először jön a beteg, másodszor a beteg, harmadszor ismét a beteg, aztán jöhet csak a tudomány, de az várhat. Rajka Ödön életével és munkásságával emlékművet állított önmagának. Korossy Sándor dr. Id. Jancsó Miklós malária kutatásai közel, 75 éve írta id. Jancsó Miklós ezeket a gondolatokat: ,,A Plasmodium praecox (mai nemzetközileg elfogadott rendszertani nevén Laverania malariae*) által előidézett lázak a szubtrópusi és a trópusi vidékek legnagyobb csapásai, emiatt lakatlanok, és megműveletlenek a Föld legtermékenyebb helyei, évente milliók és milliók betegednek meg ezeken a vidékeken, ezrek és ezrek jutnak kora vénségre, s pusztulnak el minden évben. Emiatt mentek tönkre ezeken a vidékeken egykor virágzó városok, amelyeknek népe kipusztult, vagy elköltözött, és az egykori magas kultúra nyomait csak romok mutatják.” Id. Jancsó Miklós szavai ma is helytállók. A malária elleni küzdelem az Egészségügyi Világszervezet állandóan napirenden levő problémája. Világszerte hatalmas összegeket emészt fel ezzel a betegséggel kapcsolatos, kutató, védekező és gyógyító munka. A trópusokon ma is a legelterjedtebb járványos betegség. Malária endémiás területen él a világ lakosságából 180 millió. A második világháború előtt a bejelentett malária esetek száma 170 millió volt. Dwingth M. Long (ohiói professzor szerint az emberiség egyharmadát gyötri a malária, és minden másodpercben egy megbetegedés, illetve halálozás történik. Az utóbbi 10 év eredménye, hogy a malária endémiás területek mintegy 80%-ában eléggé eredményes az ellene való küzdelem. Vannak még mindig azonban a Földön olyan területek, ahol még alig van, vagy semmilyen védekezés nincs. Mintegy 40 millió ember él ilyen területen. A malária kórokozóinak kutatásában és a betegség gyógyításának története folyamán világviszonylatban is kiemelkedő eredményeket ért el id. Jancsó Miklós. Roland Ross, aki 1902-ben kapta meg malária kutatásaiért a Nobel-díjat, nem sokkal kitüntetése után levelezésbe került Jancsóval. Ez nem is volt csoda, hiszen akkor Jancsó a maláriának ugyancsak korszakalkotó kutatója és gyógyítója volt. Ross és Grassi munkáiról részben tudott Jancsó, részben tőlük függetlenül felfedezte ugyanazokat. Ross műveiben hasábokon keresztül tárgyalja a „the admirable experiments of Jancsó”-t. Annak ellenére, hogy csak részben ismerhette nagy tudósunk vizsgálatait. Jancsónak ugyanis a maláriával foglalkozó 24 tanulmánya közül csak 6 jelent meg német, illetve francia nyelven, és ezek között nincs nagy monográfiája, a „Tanulmány a váltóláz parazitáiról” és ,,A malária kór- és gyógytana” című műve. Talán, ha monográfiája valamelyik kongresszusi nyelven is napvilágot látott volna a 900-as évek első felének Nobeldíjai közül valamelyiket Jancsó is megkaphatta volna. Id. Jancsó Miklós Kolozsvárott született 1868. október 14-én. Szülővárosának református kollégiumában érettségizett, és 1892-ben avatták a kolozsvári tudományegyetemen orvosdoktorrá. A szemészeti klinikán volt gyakornok 1892—93-ban, de már 1893-ban Purjesz Zsigmond klinikáján dolgozott, szeptemberben második, 1896-ban pedig első tanársegéd lett. Már 1894-ben kezdett Kolozsvárnak és környékének maláriájával foglalkozni. Az Erdélyi Múzeum Egyesületben 1895-ben számolt be Rosenberger Mórral együtt végzett malária vizsgálatairól. Még egy előadást tartott ebben az évben, és három dolgozata jelent meg. 1896-ban újabb közleményt publikált: maláriás betegeken végzett vizsgálataival bebizonyította, hogy a normálistól eltérő lázmenetet ugyanazon parazita faj, a Plasmodium, malariae (a negyednapos láz kórokozója) egymással kombinálódó, esetleg különböz . Ezt a kórokozót 1890-ben fedezte fel Grassi és Feletti Laveran, tiszteletére Laverania malariae-nek nevezték el. Későbbi szinonim nevei Plasmodium praecox, Pl. falciparum stb. A nemzetközi Zoológiai Nómenklatúrai Bizottság közel 50 éve a Laverania malariae nevet fogadta el végérvényesen e faj érvényes nevéül. Sajnos, még ma is sokan meg nem indokolható módon a Pl. falciparum nevet használják.