Orvosi Hetilap, 1981. június (122. évfolyam, 23-26. szám)
1981-06-21 / 25. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
áll-e fent vagy nem. Ennek eldöntésére feltétlenül szükségesek az anamnesztikus adatok: 1. tisztázatlan esetekben feltétlenül gondolni kell a trópusi betegség lehetőségére is és rákérdezni, vajon a beteg hol és mennyi ideig volt külföldön, trópusokon („unde venisti?”, honnan jöttél?); 2. mikor tért haza és mikor léptek fel az első tünetek? 3. a kinn tartózkodási ideje alatti időszakban milyen volt a fertőzési exposittás? 4. megfelelőek voltak-e a praeventív eljárások? A hazautazás és a betegség tüneteinek jelentkezése közti időt összefüggésbe kell hozni a parasita élettartamával, lappangási idejével, valamint a trópusi betegség lefolyásával. Igen hasznos, ha abeteg teljes földrajzi áttekintést nyújt, vajon hol és meddig tartózkodott. Egyes betegségek regionálisan halmozódnak, amit a szerző délkelet-ázsiai trópusi betegségek felsorolásával szemléltet. Vírusbetegségek: igen elterjedtek az akut viralis lázas betegségek, Dengue-láz, Chikungunya és a japán encephalitis, továbbá a hepatitis-B-antigen-hordozók praevalentiája (5—10%). Bacterialis betegségek: heveny fertőző betegségek, mint a cholera, pestis tsutsugamushi láz (rickettsiosis), valamint idülten lefolyó fertőzések: lepra, melidiosis (amit a pseudomonas mailei okoz) ; különös problémát jelentenek a penicillinasetermelő Neisseriák. A délkeletázsiai parasitosisok endémiásak egyes nagy városok kivételével: gyakori a chloroquin-, fansidar-, echinin-resistens plasmodium falciparum; egyéb gyakori fertőzések: filariosis, clonorchiasis, opistorchiosis, japán schistosomiasis és a paragonimiasis. Belbetegségek közül a thalassaemia, haemoglobin-E variánsok és a chorioncarcinoma említendő. ifj. Pastinszky István úr. 12 12 éve BCG-oltás és a gyermeklepra Kubában. Abreu, A., Werthein, L. J., Ruiz Zarate, S. (Dept. Nación. Dermatol. Minist. Salud Publ. La Habana, Kuba). Rev. Cuban. Híg. Epidem. 1979, 17, 63. Kubában 1963 óta rendszeresen elvégzik az újszülöttek BCG oltását, az intézetben születetteknél ezt maradéktalanul végre lehet hajtani. 1970-ben végzett részletes járványtani tanulmányok után az 5 éves korban bekövetkező revaccinatiót el lehetett hagyni és csak az általános iskola ötödik osztályában (gyakorlatilag 10 éves korban) kell a második oltást elvégezni. A BCG hatását a tbc-re már többen, leírták, szerzők az oltásnak a lepra járványtanára gyakorolt hatását tanulmányozták. A 15 évesnél fiatalabbak korosztályában összesen 180 lepra fertőzést derítettek fel, ezek közül 133-at (73,9%) tanulmányoztak részletesen (66 fiú és 67 leány). A gyerekek közül 82 született intézetben s 51 háznál, a leprások közül 60 kapott BCG-t, 73 nem. Az oltottak lepra morbiditása 0,58/100 000, a nem oltottaké 1,21/100 000 volt. A leprások közül 28 lepra lepromatosa, 4 lepra dimorpha, 56 lepra indetermida és 45 lepra tuberculoides volt, leprás foltokat 102 páciensen, leprás csomókat 14-en figyeltek meg. 31 megbetegedés bakteriológiailag pozitív volt és 102 negatív. A pozitívak közül 6 kapott BCG-t, ezek közül 2-nek 1. dimorpha és 4-nek 1. lepromatosája alakult ki, a nem oltottak közül 3 dimorph és 25 lepromatosus leprás volt.. A BCG nemcsak a fertőzés gyakoriságát csökkenti, de akadályozza a súlyosabb kórképek kialakulását is. A leprások közül 95 (71,4%) kapcsolatban volt leprás betegekkel, akiktől a fertőzést szerezhette, 38 (26,6) nem tudott fertőző forrásról. Végeredményben a BCG a lepra leküzdésében is hasznos szolgálatot tett s érdemes a jövőben is alkalmazni. Nikodemusz István dr. Pestis felügyelet és leküzdés. Szerk. Közl.: WHO Chronicle, 1980, 34, 139. A pestis ma már régóta nem az az ijesztő járvány, amely milliókat öl és megváltoztatja a történelmet. Manapság elkülönített gócokban fordul elő a betegség sporadikusain, esetleg átcsap kisebb járványokká; a fertőzést a rágcsálók tartják fenn. 1978-ban Kenyában, Mozambiqueban, Rhodesiában, Tanzániában, továbbá Brazíliában, az USA-ban voltak sporadikus megbetegedések, az ázsiai országok közül Burmából és Dél-Vietnamból jelentettek emberi eseteket, igaz, hogy ezek száma ma viszonylag világszerte a legmagasabb. 1978-ban 776 pestis megbetegedés volt (ezek közül 31 halálos). E számok az 1977-es adatok felét képezik. 1973 óta emelkedett az emberi pestis megbetegedések száma. Szerencsére a tüdőpestis meglehetősen ritka. Ma már lehet a betegséget kezelni. A kórokozó Yersinia pestis tetracydlinnel, streptomycinnel és chloramphenicollal szemben érzékeny. A beteg környezetét is megelőző kezelésben kell részesíteni. A betegség leküzdése elsősorban a paraziták irtása és a rágcsálók távoltartása, tüdőpestis esetén szigorúbb rendszabályok lépnek életbe. A kórokozóval kapcsolatos vizsgálatok (kitenyésztés, antibiogramm stb.) csak III-as és IV-es típusú laboratóriumokban (III. = magas egyéni és alacsony közösségi rizikó, IV. = magas egyéni és kollektív rizikó) történhet. A pestis karantén (vesztegzár) betegség Nikodemusz István dr. Nigériai földművesek féregbetegségei. Oyemade, A. Olugbile, A. (Dept. Prev. Soc. Med. Univ. College Hosp. Ibadan, Nigéria). IAAMRH Journ. 1979, 3, 19. A szerzők 320 nigériai földműves parazitás fertőzöttségét kísérelték meg felderíteni, ezek közül 280-an adtak vér-, ill. vizeletmintát (88%) és 270-en (84%) székletmintát vizsgálatra. A vizsgáltak életkora zömmel 40 és 50 év között volt, mint szélső értékeket lehet a 20., ill. 75. életévet említeni. A vizsgálatokat Ibadantól északra végezték, 15 falu lakóin, a falvak egymástól sűrű erdővel voltak elhatárolva s ezeken át csak gyalogösvény vezetett. A 280 vérből 40 esetben (14,3%) Plasmodiumokat mutattak ki, 32 esetben Pl. falciparum-ot és 8 esetben Pl. malariae-t. A székletekben Ankylostoma duodenale a leggyakoribb, petéi 235 mintában (87%) jelen voltak 1,300—8,375-ös számban a széklet grammjára vonatkoztatva (szélsőértékek 100, ill. 15 000/g.) Eddigi adatok Nigériában a városi lakosságra vonatkoznak, 1956-ban 14,9, 1960-ban 25,9%-os gyakoriságot kaptak. E féreg jelenléte kapcsolatban van vashiányos vérszegénységgel. Ascaris lumbricoides peték a székletek 74%-ában (200 minta) fordultak elő 1,772—5,139/g nagyságrendben (szélső értékek 100, ill. 41 000/g). Ascaris régebbi adatok alapján 26,5—38%-ban volt a székletekben. A harmadik leggyakoribb féreg a Trichuris trichiura volt, 117 székletben (43,3%) találták meg 100—800/g mennyiségben. A következő férgek ritkábban voltak találhatók: Enterobius vermicularis 3, Schistosoma haematobium 1, Sch. mansoni 8, Strongyloides stercoralis 1 mintában. Ezenkívül 1 vizeletben Microfilaria volvulus és 6 vérben Microfilaria loa lárvákat találtak. A többszörös fertőzés nem tartozott a ritkaságok közé, a vizsgáltak 80%-a (223 személy) többféle kórokozót ürített. Egy földműves 5- féle parazitával fertőződött: Ascaris, Ankylostoma, Trichuris, Strongyloides és Pl. falciparum. Nikodemusz István dr. , 1540 Dermatológia - venerológia Cipő által okozott kontakt dermatitis. Angelini, S., Vena, C. A., Meneghini, C. L. (Dept. of Dermal, Univ. of Bari), Contact Derm. 1980, 6, 279. A szerzők a cipővel való érintkezés helyének megfelelő területen fellépett ekzemás bőrgyulladásban szenvedő 165 egyénen végeztek vizsgálatokat. A betegek 65,4%-a egy vagy több anyaggal adott pozitív reakciót rátevési próbával. A releváns allergének gyakorisága a következő volt: dichromát 29,7%, pphenylendiamin 24,8%, nikkel 7,3%.