Orvosi Hetilap, 1981. június (122. évfolyam, 23-26. szám)

1981-06-21 / 25. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

áll-e fent vagy nem. Ennek eldön­tésére feltétlenül szükségesek az anamnesztikus adatok: 1. tisztá­zatlan esetekben feltétlenül gon­dolni kell a trópusi betegség lehe­tőségére is és rákérdezni, vajon a beteg hol és mennyi ideig volt kül­földön, trópusokon („unde ve­nisti?”, honnan jöttél?); 2. mikor tért haza és mikor léptek fel az el­ső tünetek? 3. a kinn tartózkodási ideje alatti időszakban milyen volt a fertőzési exposittás? 4. megfelelőek voltak-e a praeventív eljárások? A hazautazás és a betegség tünetei­nek jelentkezése közti időt össze­függésbe kell hozni a parasita élet­tartamával, lappangási idejével, valamint a trópusi betegség lefo­lyásával. Igen hasznos, ha a­­beteg teljes földrajzi áttekintést nyújt, vajon hol és meddig tartózkodott. Egyes betegségek regionálisan halmozód­nak, amit a szerző délkelet-ázsiai trópusi betegségek felsorolásával szemléltet. Vírusbetegségek: igen elterjedtek az akut viralis lázas betegségek, Dengue-láz, Chikungu­nya és a japán encephalitis, továb­bá a hepatitis-B-antigen-hordozók praevalentiája (5—10%). Bacteria­lis betegségek: heveny fertőző be­tegségek, mint a cholera, pestis tsutsugamushi láz (rickettsiosis), valamint idülten lefolyó fertőzések: lepra, melidiosis (amit a pseudo­monas mailei okoz) ; különös prob­lémát jelentenek a penicillinase­­termelő Neisseriák. A délkelet­ázsiai parasitosisok endémiásak egyes nagy városok kivételével: gyakori a chloroquin-, fansidar-, echinin-resistens plasmodium falci­parum; egyéb gyakori fertőzések: filariosis, clonorchiasis, opistor­­chiosis, japán schistosomiasis és a paragonimiasis. Belbetegségek kö­zül a thalassaemia, haemoglobin-E variánsok és a chorioncarcinoma említendő. ifj. Pastinszky István úr. 12 12 éve BCG-oltás és a gyermek­lepra Kubában. Abreu, A., Wer­­thein, L. J., Ruiz Zarate, S. (Dept. Nación. Dermatol. Minist. Salud Publ. La Habana, Kuba). Rev. Cu­ban. Híg. Epidem. 1979, 17, 63. Kubában 1963 óta rendszeresen elvégzik az újszülöttek BCG oltá­sát, az intézetben születetteknél ezt maradéktalanul végre lehet hajta­ni. 1970-ben végzett részletes jár­­ványtani tanulmányok után az 5 éves korban bekövetkező revacci­­natiót el lehetett hagyni és csak az általános iskola ötödik osztályában (gyakorlatilag 10 éves korban) kell a második oltást elvégezni. A BCG hatását a tbc-re már többen, leírták, szerzők az oltásnak a lepra jár­ványtanára gyakorolt hatását ta­nulmányozták. A 15 évesnél fiatalabbak korosz­tályában összesen 180 lepra fertőzést derítettek fel, ezek közül 133-at (73,9%) tanulmányoztak részletesen (66 fiú és 67 leány). A gyerekek kö­zül 82 született intézetben s 51 ház­nál, a leprások közül 60 kapott BCG-t, 73 nem. Az oltottak lepra morbiditása 0,58/100 000, a nem oltottaké 1,21/100 000 volt. A leprások közül 28 lepra lepro­matosa, 4 lepra dimorpha, 56 lepra indetermida és 45 lepra tuberculoi­des volt, leprás foltokat 102 pácien­sen, leprás csomókat 14-en figyel­tek meg. 31 megbetegedés bakterio­­lógiailag pozitív volt és 102 nega­tív. A pozitívak közül 6 kapott BCG-t, ezek közül 2-nek 1. dimor­pha és 4-nek 1. lepromatosá­ja ala­kult ki, a nem oltottak közül 3 di­morph és 25 lepromatosus leprás volt.. A BCG nemcsak a fertőzés gyakoriságát csökkenti, de akadá­lyozza a súlyosabb kórképek ki­alakulását is. A leprások közül 95 (71,4%) kap­csolatban volt leprás betegekkel, akiktől a fertőzést szerezhette, 38 (26,6) nem tudott fertőző forrásról. Végeredményben a BCG a lepra leküzdésében is hasznos szolgálatot tett s érdemes a jövőben is alkal­mazni. Nikodemusz István dr. Pestis felügyelet és leküzdés. Szerk. Közl.: WHO Chronicle, 1980, 34, 139. A pestis ma már régóta nem az az ijesztő járvány, amely milliókat öl és megváltoztatja a történelmet. Manapság elkülönített gócokban fordul elő a betegség sporadikusain, esetleg átcsap kisebb járványokká; a fertőzést a rágcsálók tartják fenn. 1978-ban Kenyában, Mozambique­­ban, Rhodesiában, Tanzániában, to­vábbá Brazíliában, az USA-ban voltak sporadikus megbetegedések, az ázsiai országok közül Burmából és Dél-Vietnamból jelentettek em­beri eseteket, igaz, hogy ezek száma ma viszonylag világszerte a legma­gasabb. 1978-ban 776 pestis megbe­tegedés volt (ezek közül 31 halá­los). E számok az 1977-es adatok felét képezik. 1973 óta emelkedett az emberi pestis megbetegedések száma. Szerencsére a tüdőpestis meglehetősen ritka. Ma már lehet a betegséget kezel­ni. A kórokozó Yersinia pestis tet­­racydlinnel, streptomycinnel és chloramphenicollal szemben érzé­keny. A beteg környezetét is meg­előző kezelésben kell részesíteni. A betegség leküzdése elsősorban a paraziták irtása és a rágcsálók távoltartása, tüdőpestis esetén szi­gorúbb rendszabályok lépnek élet­be. A kórokozóval kapcsolatos vizs­gálatok (kitenyésztés, antibio­­gramm stb.) csak III-as és IV-es típusú laboratóriumokban (III. = magas egyéni és alacsony közösségi rizikó, IV. = magas egyéni és kol­lektív rizikó) történhet. A pestis karantén (vesztegzár) betegség­ Nikodemusz István dr. Nigériai földművesek féregbeteg­ségei. Oyemade, A. Olugbile, A. (Dept. Prev. Soc. Med. Univ. Col­lege Hosp. Ibadan, Nigéria). IAAMRH Journ. 1979, 3, 19. A szerzők 320 nigériai földműves parazitás fertőzöttségét kísérelték meg felderíteni, ezek közül 280-an adtak vér-, ill. vizeletmintát (88%) és 270-en (84%) székletmintát vizs­gálatra. A vizsgáltak életkora zöm­mel 40 és 50 év között volt, mint szélső értékeket lehet a 20., ill. 75. életévet említeni. A vizsgálatokat Ibadan­tól északra végezték, 15 falu lakóin, a falvak egymástól sűrű er­dővel voltak elhatárolva s ezeken át csak gyalogösvény vezetett. A 280 vérből 40 esetben (14,3%) Plasmodiumokat mutattak ki, 32 esetben Pl. falciparum-ot és 8 eset­ben Pl. malariae-t. A székletekben Ankylostoma duodenale a leggya­koribb, petéi 235 mintában (87%) jelen voltak 1,300—8,375-ös szám­ban a széklet grammjára vonat­koztatva (szélsőértékek 100, ill. 15 000/g.) Eddigi adatok Nigériá­ban a városi lakosságra vonatkoz­nak, 1956-ban 14,9, 1960-ban 25,9%-os gyakoriságot kaptak. E féreg jelenléte kapcsolatban van vashiányos vérszegénységgel. As­caris lumbricoides peték a székle­tek 74%-ában­ (200 minta) fordul­tak elő 1,772—5,139/g nagyságrend­ben (szélső értékek 100, ill. 41 000/g). Ascaris régebbi adatok alapján 26,5—38%-ban volt a szék­letekben. A harmadik leggyakoribb féreg a Trichuris trichiura volt, 117 székletben (43,3%) találták meg 100—800/g mennyiségben. A követ­kező férgek ritkábban voltak talál­hatók: Enterobius vermicularis 3, Schistosoma haematobium 1, Sch. mansoni 8, Strongyloides stercora­­lis 1 mintában. Ezenkívül 1 vizelet­ben Microfilaria volvulus és 6 vér­ben Microfilaria loa lárvákat talál­tak. A többszörös fertőzés nem tarto­zott a ritkaságok közé, a vizsgáltak 80%-a (223 személy) többféle kór­okozót ürített. Egy földműves 5- féle parazitával fertőződött: Asca­ris, Ankylostoma, Trichuris, Stron­gyloides és Pl. falciparum. Nikodemusz István dr. , 1540 Dermatológia - venerológia Cipő által okozott kontakt der­matitis. Angelini, S., Vena, C. A., Meneghini, C. L. (Dept. of Dermal, Univ. of Bari), Contact Derm. 1980, 6, 279. A szerzők a cipővel való érintke­zés helyének megfelelő területen fellépett ekzemás bőrgyulladásban szenvedő 165 egyénen végeztek vizsgálatokat. A betegek 65,4%-a egy vagy több anyaggal adott pozi­tív reakciót rátevési próbával. A releváns allergének gyakorisága a következő volt: dichromát 29,7%, p­­phenylendiamin 24,8%, nikkel 7,3%.

Next