Orvosi Hetilap, 1981. augusztus (122. évfolyam, 31-35. szám)
1981-08-02 / 31. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
Sugárbiológia A kisdózisú sugárzás veszélyei — az epidemiológia bizonyítéka. Glong, D.: Brit. med. Jour. 1980, 281, 1479. A sugárbiológiában általánosan alkalmazott tétel, hogy az ionizáló sugárzás nagy és közepes dózisaival végzett terhelés korai hatásai (sejtpusztulás, degeneratív, és funkcionális szervi ártalmak) és késői következményei, vagyis utóhatásai (leukémia, szilárd daganatok, genetikai ártalmak) előfordulásának gyakorisága a terhelés dózisával lineárisan arányos. A korai hatásoknak van, a későieknek nincs küszöbdózisuk. Nem ilyen egyértelmű azonban a lakosság kisdózisú sugárterhelésnek tulajdonítható késői következmények veszélyeinek megítélése. A háttérsugárzásból, környezeti sugárzásból és az orvosi radiológiai vizsgálatok sugárterheléséből származó kisdózisú expozíció veszélyeire nehéz extrapolálni azoknak az ártalmaknak az alapján, amelyeket nagy és közepes dózisok hatására kísérletesen és klinikailag korai, illetőleg késői következményekként megfigyelhetünk. Egyesek szerint a dózishatás összefüggés itt is lineáris, a következmények gyakorisága nő a dózis fokozásával. Mások azt állítják, hogy a gyakoriság négyzete arányos a dózis négyzetével. Az USA Ionizáló Sugárzások Biológai Hatásainak Bizottsága nemrég adta ki 3. sz. jelentését (BEIR III.), amely kompromisszimus megoldásként a kisdózisú terhelések veszélyeinek becslésére a lineárisnégyzetes dózis-hatás összefüggés elfogadását ajánlja. Itt a következmények lineárisan emelkednek a sugárdózis négyzetes növelésével. Az ajánlást többen bírálják (Rossi, Radford), mivel a helytelen extrapolálás következtében a kisdózisú terhelések veszélyeit lebecsüli és a megengedett dózisok határát túl magasra teszi. A lineáris-négyzetes viszony alkalmas leukémia, de nem felel meg a szilárd daganatok okozta veszély becslésére, mert az indukció a két esetben eltérő mechanizmus szerint jön létre. Kisdózisú lakossági sugárterhelés következményeinek tanulmányozására számos epidemiológiai vizsgálatot végeztek, ezek eredményeit csak fenntartással szabad összevetni, ugyanis a megfigyelt csoportok számban és a sugárterhelés körülményeiben igen eltérőek egymástól. A dózisfüggés megállapítása végett értékelhető eredményt kapunk, ha statisztikailag le tudjuk mérni pl. a lakosság átlagos rákos megbetegedésének évi növekedését 1 Gy (100 rák) többletterhelés hatására. Ehhez legalább 1000 ember kell. Ha 0,1 Gy hatását akarjuk kimutatni, már 100 ezer személyt kell vizsgálnunk, 0,01 Gy-hez pedig 1 milliót. Nyilvánvaló ebből az epidemiológiai vizsgálatok eredményeinek relatív értéke, nem beszélve a vizsgált csoportok esetleges különböző sugárérzékenységéről. A kisdózisú terhelés következményei között a leggyakoribb a leukémia, a női mellrák, a pajzsmirigy rákja (főleg nőkben), majd a tüdő és az emésztőszervek rákja — minden esetben az egésztest-besugárzást feltételezve. A japán városok atompusztulását túlélőkön kapott eredményeket vetették össze a terápiás és diagnosztikus radiológia, illetőleg a foglalkozási sugárterhelés (főleg uránbányászok és Angliában a világító óraszámlapokat festő nők) ártalmainak kitett csoportok értékeivel. Kiderült, hogy Japánban a rákos betegek aránya a túlélők között nem haladta meg jelentősen a lakossági átlagot. Ezt annak tulajdonítják, hogy ezek a túlélők nem az átlagos népességet, hanem ennek szelektált csoportját képviselik, amely egyszerűen a túlélés ténye következtében lényegesen sugár rezintensebb az összehasonlító csoportoknál. Így a japáni adatok nem nyújtanak kifogástalan támpdatot a kisdózisú terhelés veszélyeinek becsléséhez. Az orvosi beavatkozások veszélyeinek megítéléséhez a terápiás vagy a gyakran ismételt diagnosztikus sugárterhelések nagyobb csoportjait tanulmányozták. Ilyenek szerepelnek: spondylitis miatt besugárzottak, méhen belül besugárzott magzatok, tinea capitis miatt besugárzott gyermekek (az utóbbiak átlagban csak 65 mGy — 6,5 rád — piazmirigy-dózist kaptak). A szerzők rámutatnak arra a különbségre, amelyet figyelembe kell vennünk, aszerint, hogy alacsony lineáris energiatranszferű (LET) sugárzás (béta, gamma, röntgen) vagy magas LET-értékű (alfa-, neutron) hatását tanulmányozzuk. A lakosság többnyire a kis LET-értékű sugárhatásnak van kitéve, ennek leukémia-indukáló hatása kisebb, mint rákkeltő hatása. A nagy LET-értéknél fordított a helyzet. A számlapfestő nők 1000 főből álló csoportját vizsgálták késői hatásokra. Harmincéves koron túl ezt a foglalkozást abba kell hagyniuk, addig viszont fejenként 0,4 Sinevert terhelést kaptak, amely egyenlő 40 rem-mel. A csoportból eddig kereken 200-an haltak meg (nem sugárhatás miatt!), köztük csak egy volt leukémiás, ami megfelel a lakossági átlagnak. Hivatalos becslés szerint 10 mSv terhelésre 10 millió lakosra számítva 20 leukémiás esetnek kellene előfordulnia. Ha a számlapfestők veszélyeztetettsége a tízszerese lett volna ennek, a csoportban még további 8 leukémiás halálozás lett volna. Ebből is látható, hogy az epidemiológiai vizsgálatok eredménye aszerint is változik, hogy mit tekintünk a becslés alapjának, ezeken a nőkön ugyanis a mellrák kimutathatóan nagyobb arányú volt az azonos korú női lakosság átlagánál. A közlemény még megtárgyalja a nukleáris meghajtású hajókat gyártó üzemek munkásain, továbbá Anglia egyese vidékeinek fokozott halfogyasztó lakosságán (a halak radiocéziumos szennyezettsége!) végzett epidemiológiai tanulmányokat. Ezek az igen kis dózisok már a háttérsugárzás szintjén mozognak, ezért az eredmények nem is térnek el a lakosság átlagaitól. . Sántha András dr ------------—------------- / Sugárterhelés és a közösség védelme. Glong, D.: Brit. Med. Jour. 1980, 281, 1545. Az egyes kutatók vitatják a Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság által megengedhető dózisokként javasolt adatok helyességét, mivel szerintük a dózisok túl nagyok. Némelyik szerint tízszer-hússzor kisebb dózisok jelentenék a szükséges biztonságot. A kritika fő alátámasztása az, hogy a nagy és a kis LET-értékű sugárzások késői következményeit közepes és nagy dózisok esetén alapul veszi a kis és igen kis dózisok következményeinek extrapolálására. Bírálják az extrapolálás módszerét, mivelhogy a dózishatás összefüggést lineárisnégyzetes viszony alakjában adja meg. A nagy LET-értékű sugárzások kis dózisainak veszélyeit a kritikusok szerint egyszerű lineáris összefüggés alapján is kielégítően lehet felbecsülni. Minden fajta ionizáló sugárzás nagy dózisai sejtpusztulást okoznak, ezért a késői reakciónak tekintendő rákkeltő hatás ritka. Kísérleti állatok alacsony LET- értékű besugárzásával kapcsolatos eredmények lineáris extrapolálása a nagy dózisokról a kicsinyekre, a kisdózisú veszélyek túlértékelését eredményezi. Az állatokon észlelt rákkeltő hatás nem vihető át minden további nélkül az emberre, mivel az állatok rövid élettartama és laboratóriumi életkörülményeik kizárnak olyan egyéb tényezőket, amelyek az emberi populációban is ionizáló sugárzás indukáló hatását rákkeltővé növelik (Radford). Mivel a késői sugárhatások esetén nincs küszöbdózis, mindenféle sugárterhelést nagy kritikával kell szemlélnünk. A népesség túlnyomó része számára az orvosi sugárterhelés jelenti a fő sugárveszélyt, ezért változatlan az a régi követelmény, hogy a radiológiai vizsgá- 1925