Orvosi Hetilap, 1981. augusztus (122. évfolyam, 31-35. szám)

1981-08-02 / 31. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

Sugárbiológia A kisdózisú sugárzás veszélyei — az epidemiológia bizonyítéka. Glong, D.: Brit. med. Jour. 1980, 281, 1479. A sugárbiológiában általánosan alkalmazott tétel, hogy az ionizáló sugárzás nagy és közepes dózisaival végzett terhelés korai hatásai (sejt­pusztulás, degeneratív, és funkcio­nális szervi ártalmak) és késői kö­vetkezményei, vagyis utóhatásai (leukémia, szilárd daganatok, ge­netikai ártalmak) előfordulásának gyakorisága a terhelés dózisával li­neárisan arányos. A korai hatások­nak van, a későieknek nincs kü­szöbdózisuk. Nem ilyen egyértelmű azonban a lakosság kisdózisú su­gárterhelésnek tulajdonítható ké­sői következmények veszélyeinek megítélése. A háttérsugárzásból, környezeti sugárzásból és az orvosi radioló­giai vizsgálatok sugárterheléséből származó kisdózisú expozíció ve­szélyeire nehéz extrapolálni azok­nak az ártalmaknak az alapján, amelyeket nagy és közepes dózisok hatására kísérletesen és klinikailag korai, illetőleg késői következmé­nyekként megfigyelhetünk. Egye­sek szerint a dózishatás összefüggés itt is lineáris, a következmények gyakorisága nő a dózis fokozásá­val. Mások azt állítják, hogy a gya­koriság négyzete arányos a dózis négyzetével. Az USA Ionizáló Sugárzások Bio­­lógai Hatásainak Bizottsága nem­rég adta ki 3. sz. jelentését (BEIR III.), amely kompromisszimus meg­oldásként a kisdózisú terhelések veszélyeinek becslésére a lineáris­négyzetes dózis-hatás összefüggés elfogadását ajánlja. Itt a következ­mények lineárisan emelkednek a sugárdózis négyzetes növelésével. Az ajánlást többen bírálják (Rossi, Radford), mivel a helytelen extra­polálás következtében a kisdózisú terhelések veszélyeit lebecsüli és a megengedett dózisok határát túl magasra teszi. A lineáris-négyzetes viszony alkalmas leukémia, de nem felel meg a szilárd daganatok okoz­ta veszély becslésére, mert az in­dukció a két esetben eltérő mecha­nizmus szerint jön létre. Kisdózisú lakossági sugárterhelés következ­ményeinek tanulmányozására szá­mos epidemiológiai vizsgálatot vé­geztek, ezek eredményeit csak fenntartással szabad összevetni, ugyanis a megfigyelt csoportok számban és a sugárterhelés körül­ményeiben igen eltérőek egymástól. A dózisfüggés megállapítása vé­gett értékelhető eredményt kapunk, ha statisztikailag le tudjuk mérni pl. a lakosság átlagos rákos meg­betegedésének évi növekedését 1 Gy (100 rák) többletterhelés hatására. Ehhez legalább 1000 ember kell. Ha 0,1 Gy hatását akarjuk kimutatni, már 100 ezer személyt kell vizsgál­nunk, 0,01 Gy-hez pedig 1 milliót. Nyilvánvaló ebből az epidemioló­giai vizsgálatok eredményeinek re­latív értéke, nem beszélve a vizs­gált csoportok esetleges különböző sugárérzékenységéről. A kisdózisú terhelés következményei között a leggyakoribb a leukémia, a női mellrák, a pajzsmirigy rákja (főleg nőkben), majd a tüdő és az emész­tőszervek rákja — minden esetben az egésztest-besugárzást feltételez­ve. A japán városok atompusztulá­sát túlélőkön kapott eredményeket vetették össze a terápiás és diag­nosztikus radiológia, illetőleg a foglalkozási sugárterhelés (főleg uránbányászok és Angliában a vi­lágító óraszámlapokat festő nők) ártalmainak kitett csoportok érté­keivel. Kiderült, hogy Japánban a rákos betegek aránya a túlélők között nem haladta meg jelentősen a lakossági átlagot. Ezt annak tu­lajdonítják, hogy ezek a túlélők nem az átlagos népességet, hanem ennek szelektált csoportját képvi­selik, amely egyszerűen a túlélés ténye következtében lényegesen su­gár rezintensebb az összehasonlító csoportoknál. Így a japáni adatok nem nyújtanak kifogástalan tám­­pdatot a kisdózisú terhelés veszé­lyeinek becsléséhez. Az orvosi beavatkozások veszé­lyeinek megítéléséhez a terápiás vagy a gyakran ismételt diagnoszti­kus sugárterhelések nagyobb cso­portjait tanulmányozták. Ilyenek szerepelnek: spondylitis miatt be­sugárzottak, méhen belül besugár­zott magzatok, tinea capitis miatt besugárzott gyermekek (az utób­biak átlagban csak 65 mGy — 6,5 rád — piazmirigy-dózist kaptak). A szerzők rámutatnak arra a kü­lönbségre, amelyet figyelembe kell vennünk, aszerint, hogy alacsony lineáris energiatranszferű (LET) su­gárzás (béta, gamma, röntgen) vagy magas LET-értékű (alfa-, neutron) hatását tanulmányozzuk. A lakos­ság többnyire a kis LET-értékű su­gárhatásnak van kitéve, ennek leu­­kémia-indukáló hatása kisebb, mint rákkeltő hatása. A nagy LET-érték­­nél fordított a helyzet. A számlapfestő nők 1000 főből álló csoportját vizsgálták késői hatá­sokra. Harmincéves koron túl ezt a foglalkozást abba kell hagyniuk, addig viszont fejenként 0,4 Sine­­vert terhelést kaptak, amely egyen­lő 40 rem-mel. A csoportból eddig kereken 200-an haltak meg (nem sugárhatás miatt!), köztük csak egy volt leukémiás, ami megfelel a la­kossági átlagnak. Hivatalos becslés szerint 10 mSv terhelésre 10 mil­lió lakosra számítva 20 leukémiás esetnek kellene előfordulnia. Ha a számlapfestők veszélyeztetettsége a tízszerese lett volna ennek, a cso­portban még további 8 leukémiás halálozás lett volna. Ebből is lát­ható, hogy az epidemiológiai vizs­gálatok eredménye aszerint is vál­tozik, hogy mit tekintünk a becslés alapjának, ezeken a nőkön ugyanis a mellrák kimutathatóan nagyobb arányú volt az azonos korú női la­kosság átlagánál. A közlemény még megtárgyalja a nukleáris meghajtású hajókat gyár­tó üzemek munkásain, továbbá Ang­lia egyese vidékeinek fokozott hal­fogyasztó lakosságán (a halak ra­­diocéziumos szennyezettsége!) vég­zett epidemiológiai tanulmányokat. Ezek az igen kis dózisok már a hát­térsugárzás szintjén mozognak, ezért az eredmények nem is térnek el a lakosság átlagaitól. . Sántha András dr ------------—------------- / Sugárterhelés és a közösség vé­delme. Glong, D.: Brit. Med. Jour. 1980, 281, 1545. Az egyes kutatók vitatják a Nem­zetközi Sugárvédelmi Bizottság ál­tal megengedhető dózisokként ja­vasolt adatok helyességét, mivel szerintük a dózisok túl nagyok. Né­melyik szerint tízszer-hússzor ki­sebb dózisok jelentenék a szükséges biztonságot. A kritika fő alátá­masztása az, hogy a nagy és a kis LET-értékű sugárzások késői kö­vetkezményeit közepes és nagy dó­zisok esetén alapul veszi a kis és igen kis dózisok következményei­nek extrapolálására. Bírálják az extrapolálás módszerét, mivelhogy a dózishatás összefüggést lineáris­négyzetes viszony alakjában adja meg. A nagy LET-értékű sugárzá­sok kis dózisainak veszélyeit a kri­tikusok szerint egyszerű lineáris összefüggés alapján is kielégítően lehet felbecsülni. Minden fajta ionizáló sugárzás nagy dózisai sejt­pusztulást okoznak, ezért a késői reakciónak tekintendő rákkeltő ha­tás ritka. Kísérleti állatok alacsony LET- értékű besugárzásával kapcsolatos eredmények lineáris extrapolálása a nagy dózisokról a kicsinyekre, a kisdózisú veszélyek túlértékelését eredményezi. Az állatokon észlelt rákkeltő hatás nem vihető át min­den további nélkül az emberre, mi­vel az állatok rövid élettartama és laboratóriumi életkörülményeik ki­zárnak olyan egyéb tényezőket, amelyek az emberi populációban is ionizáló sugárzás indukáló hatását rákkeltővé növelik (Radford). Mivel a késői sugárhatások esetén nincs küszöbdózis, mindenféle su­gárterhelést nagy kritikával kell szemlélnünk. A népesség túlnyomó része számára az orvosi sugárter­helés jelenti a fő sugárveszélyt, ezért változatlan az a régi köve­telmény, hogy a radiológiai vizsgá-­ 1925

Next