Orvosi Hetilap, 1982. október (123. évfolyam, 40-44. szám)

1982-10-24 / 43. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

foglalkozik az amniocentézis technikájával, javallataival és elérhető eredményeivel. Az ötödik fejezet (80 oldal) a szüléssel és a rizikószüléssel foglalkozik. A könyv szerkezeti elvének megfelelően az élettani szülés és a szülés pathológiája egységes fejezetet képez. Részletesen foglalkozik a magzat szülés alatti felügyeletével, ábrákat közöl a magzati elektrokardiográfiás leletekről és azok elemzéséről. Valamivel rövidebben foglalkozik a magzati vér gáz analízissel, ugyancsak több részletezést igényelne az amnioszkópia. A fogóműtét technikáját elég részletesen, jó ábrákkal mutatja be, viszont a vákuum extrakciót csak néhány sorban ismerteti. Ezzel önkéntelenül is a fogóműtét jelentőségét emeli ki. A 7. fejezet a gyermekágy áttekinthetősége jellemzi (20 oldal). A sepsis puerperalis leírásánál kiemeli az endotoxin shockot, felismerését, kezelési elveit elég részletesen ismerteti. Jelentősnek tartja a maximális antibiotikum és shock kezelés mellett a profilaktikus heparinizációt. Kitűnően foglalja össze e fejezetben a lactatio zavarait és a mastitis kezelését. A 7. fejezetben röviden (20 oldalon), de igen tömören tárgyalja a női ivarszervek gyulladásos folyamatait. A fluor genitális tárgyalásánál kiemeli, hogy a bakteriális kolpitis egyik lényeges kórokozója a Haemophilus vaginalis is, ez a hám felszínes rétegeit fellazító parazita, amely más kórokozókkal együtt bír jelentőséggel. Nyolcadik fejezet (70 oldal) és kilencedik (12 oldal) lényegében a nőgyógyászati részt képviseli. A női ivarszervek daganatai között az emlő-carcinoma korai felismerésére, osztályozására és kezelésére e fejezetben került sor. A német nyelvterület nőgyógyászai az emlő élet- és kórtanát, az emlődaganatait a nőgyógyászat szerves részének tekintik. A cervix carcinoma formai kialakulását világosan, tömören tárgyalja és néhány mikrofelvétellel is demonstrálja. A procarcinomák, epithel dysplasia és carcinoma in situ megfelelő terápiájának a conisatiót ajánlja. Rendszeres citológiai kontroll ez után is szükséges (40 évesnél idősebb nőnél hüvelyi vagy abdominális uterus exstirpatio indokolt). Az atípusos adenomatosus endometrium hyperplasiát, mint adenocarcinoma in situt fogadja el. Nem ritkán az abrasio eltávolítja az atípusos nyálkahártyát, ilyenkor biztonságos mégiscsak ha az uterus exstirpatio is megtörténik. Az ovárium valódi tumorainak legjobb felismerési módszere még ma is a gondos palpációs vizsgálat, ezt számos módszer kiegészítheti (pl. computer tomográfia), de döntő diagnózist az exploráció ad. Részletesen foglalkozik a tumor chemotherapiával, s a second-looke-operatiót lényegesnek tartja. Az utolsó fejezetben a descensus-prolapsus 2692 és vizelet incontinentia okait, kezelését a kérdés jelentőségéhez viszonyítva elég röviden tárgyalja. A tankönyv modern szemléletű, felépítésében, szerkezetében újszerű beosztást követ, felhasználását az adott célra — elsősorban egyetemi tankönyvnek — nyugodtan lehet ajánlani. RUbicsica Gyula dr. Helmut Remschmidt, Martin Schmidt (Hrsg.) Neuropsychologie des Kundesalters. 1981. Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart (Klinische Psychologie und Psychopatologie (Hersg. Prof. med. Dr. phil. Helmut Remschmidt) Band 15. 413 oldal, 77 ábra, 46 táblázat. Ára 78.PDM. A kitűnően szerkesztett könyvet 17 szerző írta. Az óriási anyag áttekintését és a gyors tájékozódást szolgálja, hogy az anyag logikusan rendezett és rendszerezett, a különböző tárgyú és jellegű fejezetek szerkezete és felépítése teljesen egységes. A monográfia három részre tagozódik: I. Neuropszichológiai módszerek. Bevezetőjét M. Schmidt írta. Az első két fejezetben Remschmidt ismerteti a morfológiai paraméterekre, majd a fiziológiai paraméterekre támaszkodó eljárásokat, mint EEG, poligráfiás és videopoligráfiás, végül biofeedback vizsgálatokat. Minden egyes eljárásnál annak eredetét és mai lehetőségeit taglalva szerzők elmondják, hogy a különböző új eszközök, módszerek közül melyiket használták és indokolják is választásukat. Ettől válik élővé, szinte izgalmas olvasmánnyá ez a metodikai rész, melynek harmadik fejezete a magatartási paraméterekre támaszkodó módszerekkel foglalkozik: klinikaineurológiai vizsgálati eljárások, teszt- és standardizált megfigyelések, majd a lateralizációs funkció elemzése, végül a magatartás audiovizuális regisztrálása film és televíziós technikával — tehát értékes új módszerek kerülnek ismertetésre. A negyedik fejezet a haránt-, valamint a fejlődő egyénekben oly fontos longitudinálisvizsgálatokat értékeli, két kitűnő ábrával világítva meg a két módszer jelentőségét és összefüggését. Az olvasó számára igen előnyös, hogy a vonatkozó irodalmat minden fejezet, ill. alfejezet végén megtalálja. II. A fejlődés neuropszichológiája címmel a két szerkesztő bevezetője után két fő részre oszlik a felnőttől éppen a fejlődés alapján különböző neuropszichológiai tanulmány. A) A fejlődés legmélyebb alapjait, a központi idegrendszer organogenesisét, majd érését, aszimmetriáját és lateralizációját, végül a fejlődés pszichoszociális alapjait szemléltető ábrákkal és jól áttekinthető táblázatok segítségével, három fejezetben foglalja össze három különböző szerző. B) Ат. egyes funkciós területek fejlődését tartalmazza. Nyolc fejezetből áll. A motórium és a perceptio fejlődésétől a memória, a tanulás, a kognitív funkciók és a beszéd fejlődésén túl a motiváció- és emóció-, valamint a szociális magatartás és kommunikáció — korai fejlődéséig —, beleértve az önismeretet (önkoncepció) és a szexuális magatartásnak a környezettől is függő (adott tradíció, kultúra) alakulásáig, a szülői magatartás szerepéig mindent felölelnek ezek a fejezetek. Kitérnek a vizsgálati módszerekre, ezek nehézségeire és értékelésére, feltárják a kóros magatartás elemeit, okait, és ismertetik a vonatkozó teóriákat, valamint az osztályozásra irányuló törekvéseket, lehetőségeket. A címében megjelölt tárgyról így teljesen átfogó képet ad a II. rész is. III. Neuropszichológiai klinikai szindrómák. H. Remschmidt ezt a részt a klasszifikáció lehetőségeinek ismertetésével vezeti be, majd ennek a nehézségeit és a multiaxiális osztályozási séma előnyeit taglalja e rész első (a könyv 16.) fejezetében. Az osztályozás lehetséges alapjaként felsorolja és taglalja az aetiológiát, az érintett funkciókat, a symptomatológiát, az információ-feldolgozást, és a pszichoreaktív változásokat. Ezután a III. rész ketté oszlik: A) Funkcionális aspektus, neuropszichológiai szindrómák: a motórium, perceptio, aktivitás, memória és tanulás, motorium-praxia (apraxia, dyspraxia), beszéd, integratio zavarainak formái, ezek aetiológiája, vagy az utóbbira vonatkozó teóriák, valamint a befolyásolás lehetősége mind helyet kapnak. Ki kell emelni az integratiós készség zavarainak gondos netiológiai klasszifikációját és megnyilvánulási formáinak leírását J. Graichen tollából. Tanulságos és élvezetes része a kiváló műnek. B) Neuropszichológiai leletek körülírt klinikai képekben címmel a könyv utolsó nyolc fejezetét tartalmazza. Ezek a fejezetek a korai cerebrális károsodás, gyulladásos folyamatok vagy trauma, idegsebészeti beavatkozás következményeként kialakult továbbá oligophrenián, dementián, epilepsián, gyermekkori schizophrenián, vagy a teljesítő képesség csökkenésén alapuló (kitűnő ábrával!) neuropszichológiai kórképeket ismertetik. Az aetiológiai osztályozás mellett a definíció, patogenezis, a diagnózis és differenciáldiagnózis nehézségei, a lefolyás, terápia és prognózis, valamint a kórképnek más megbetegedésekkel lehetséges összefüggése és az erre vonatkozó teóriák egészítik ki valamennyi fejezetet. A könnyű megértést és áttekintést remek ábrák és táblázatok segítik. A pontos tárgymutató és az 1977 év irodalmát is magába foglaló bibliográfia emelik még magasabbra ennek a kitűnően összeállított és példásan feldolgozott, szép, hasznos könyvnek az értékét. Wohlmut Gertrud dr.