Orvosi Hetilap, 1982. október (123. évfolyam, 40-44. szám)

1982-10-24 / 43. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

foglalkozik az amniocentézis tech­nikájával, javallataival és elérhető eredményeivel. Az ötödik fejezet (80 oldal) a szüléssel és a rizikó­szüléssel foglalkozik. A könyv szer­kezeti elvének megfelelően az élet­tani szülés és a szülés pathológiája egységes fejezetet képez. Részlete­sen foglalkozik a magzat szülés alatti felügyeletével, ábrákat közöl a magzati elektrokardiográfiás le­letekről és azok elemzéséről. Vala­mivel rövidebben foglalkozik a magzati vér­ gáz analízissel, ugyan­csak több részletezést igényelne az amnioszkópia. A fogóműtét tech­nikáját elég részletesen, jó ábrák­kal mutatja be, viszont a vákuum extrakciót csak néhány sorban is­merteti. Ezzel önkéntelenül is a fogóműtét jelentőségét emeli ki. A 7. fejezet a gyermekágy áttekinthe­tősége jellemzi (20 oldal). A sepsis puerperalis leírásánál kiemeli az endotoxin shockot, felismerését, ke­zelési elveit elég részletesen ismer­teti. Jelentősnek tartja a maximá­lis antibiotikum és shock kezelés mellett a profilaktikus heparinizá­­ciót. Kitűnően foglalja össze e fe­jezetben a lactatio zavarait és a mastitis kezelését. A 7. fejezetben röviden (20 oldalon), de igen tömö­ren tárgyalja a női ivarszervek gyulladásos folyamatait. A fluor ge­­nitális tárgyalásánál kiemeli, hogy a bakteriális kolpitis egyik lényeges kórokozója a Haemophilus vagina­lis is, ez a hám felszínes rétegeit fellazító parazita, amely más kór­okozókkal együtt bír jelentőséggel. Nyolcadik fejezet (70 oldal) és ki­lencedik (12 oldal) lényegében a nőgyógyászati részt képviseli. A női ivarszervek daganatai között az emlő-carcinoma korai felismerésé­re, osztályozására és kezelésére e fejezetben került sor. A német nyelvterület nőgyógyászai az emlő élet- és kórtanát, az emlődagana­tait a nőgyógyászat szerves részé­nek tekintik. A cervix carcinoma formai kialakulását világosan, tö­mören tárgyalja és néhány mikro­­felvétellel is demonstrálja. A pro­­carcinomák, epithel dysplasia és carcinoma in situ megfelelő terá­piájának a conisatiót ajánlja. Rendszeres citológiai kontroll ez után is szükséges (40 évesnél idő­sebb nőnél hüvelyi vagy abdomi­­nális uterus exstirpatio indokolt). Az atípusos adenomatosus endo­metrium hyperplasiát, mint adeno­carcinoma in situt fogadja el. Nem ritkán az abrasio eltávolítja az atí­pusos nyálkahártyát, ilyenkor biz­tonságos mégiscsak ha az uterus exstirpatio is megtörténik. Az ová­­rium valódi tumorainak legjobb felismerési módszere még ma is a gondos palpációs vizsgálat, ezt szá­mos módszer kiegészítheti (pl. computer tomográfia), de döntő diagnózist az exploráció ad. Rész­letesen foglalkozik a tumor chemo­­therapiával, s a second-looke-ope­­ratiót lényegesnek tartja. Az utol­só fejezetben a descensus-prolapsus 2692 és vizelet incontinentia okait, ke­zelését a kérdés jelentőségéhez vi­szonyítva elég röviden tárgyalja. A tankönyv modern szemléletű, felépítésében, szerkezetében újsze­rű beosztást követ, felhasználását az adott célra — elsősorban egye­temi tankönyvnek — nyugodtan le­het ajánlani. RUbicsica Gyula dr. Helmut Remschmidt, Martin Schmidt (Hrsg.) Neuropsychologie des Kundesalters. 1981. Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart (Klinische Psychologie und Psychopatologie (Hersg. Prof. med. Dr. phil. Helmut Remschmidt) Band 15. 413 oldal, 77 ábra, 46 táblázat. Ára 78.P­DM. A kitűnően szerkesztett könyvet 17 szerző írta. Az óriási anyag át­tekintését és a gyors tájékozódást szolgálja, hogy az anyag logikusan rendezett és rendszerezett, a kü­lönböző tárgyú és jellegű fejezetek szerkezete és felépítése teljesen egységes. A monográfia három részre tagozódik: I. Neuropszichológiai módszerek. Bevezetőjét M. Schmidt írta. Az el­ső két fejezetben Remschmidt is­merteti a morfológiai paraméterek­re, majd a fiziológiai paraméterek­re támaszkodó eljárásokat, mint EEG, poligráfiás és videopoligrá­­fiás, végül biofeedback vizsgálato­kat. Minden egyes eljárásnál annak eredetét és mai lehetőségeit tag­lalva szerzők elmondják, hogy a különböző új eszközök, módszerek közül melyiket használták és indo­kolják is választásukat. Ettől vá­lik élővé, szinte izgalmas olvas­mánnyá ez a metodikai rész, mely­nek harmadik fejezete a magatar­tási paraméterekre támaszkodó módszerekkel foglalkozik: klinikai­neurológiai vizsgálati eljárások, teszt- és standardizált megfigyelé­sek, majd a lateralizációs funkció elemzése, végül a magatartás audiovizuális regisztrálása film és televíziós technikával — tehát ér­tékes új módszerek kerülnek is­mertetésre. A negyedik fejezet a haránt-, valamint a fejlődő egyé­nekben oly fontos longitudinális­vizsgálatokat értékeli, két kitűnő ábrával világítva meg a két mód­szer jelentőségét és összefüggését. Az olvasó számára igen előnyös, hogy a vonatkozó irodalmat min­den fejezet, ill. alfejezet végén megtalálja. II. A fejlődés neuropszichológiá­­ja címmel a két szerkesztő beveze­tője után két fő részre oszlik a fel­nőttől éppen a fejlődés alapján kü­lönböző neuropszichológiai tanul­mány. A) A fejlődés legmélyebb alap­jait, a központi idegrendszer orga­­nogenesisét, majd érését, aszim­metriáját és lateralizációját, végül a fejlődés pszichoszociális alapjait szemléltető ábrákkal és jól átte­kinthető táblázatok segítségével, három fejezetben foglalja össze három különböző szerző. B) Ат. egyes funkciós­ területek fejlődését tartalmazza. Nyolc feje­zetből áll. A motórium és a per­­­ceptio fejlődésétől a memória, a tanulás, a kognitív funkciók és a beszéd fejlődésén túl a motiváció- és emóció-, valamint a szociális magatartás és kommunikáció — korai fejlődéséig —, beleértve az önismeretet (önkoncepció) és a sze­xuális magatartásnak a környezet­től is függő (adott tradíció, kultú­ra) alakulásáig, a szülői magatar­tás szerepéig mindent felölelnek ezek a fejezetek. Kitérnek a vizs­gálati módszerekre, ezek nehézsé­geire és értékelésére, feltárják a kóros magatartás elemeit, okait, és ismertetik a vonatkozó teóriákat, valamint az osztályozásra irányuló törekvéseket, lehetőségeket. A cí­mében megjelölt tárgyról így telje­sen átfogó képet ad a II. rész is. III. Neuropszichológiai klinikai szindrómák. H. Remschmidt ezt a részt a klasszifikáció lehetőségei­nek ismertetésével vezeti be, majd ennek a nehézségeit és a multiaxiá­­lis osztályozási séma előnyeit tag­lalja e rész első (a könyv 16.) feje­zetében. Az osztályozás lehetséges alapjaként felsorolja és taglalja az aetiológiát, az érintett funkciókat, a symptomatológiát, az informá­ció-feldolgozást, és a pszichoreaktív változásokat. Ezután a III. rész ketté oszlik: A) Funkcionális aspektus, neu­ropszichológiai szindrómák: a mo­tórium, perceptio, aktivitás, memó­ria és tanulás, motorium-praxia (apraxia, dyspraxia), beszéd, integ­ratio zavarainak formái, ezek aetio­­lógiája, vagy az utóbbira vonatko­zó teóriák, valamint a befolyásolás lehetősége mind helyet kapnak. Ki kell emelni az integratiós készség zavarainak gondos netiológiai klasszifikációját és megnyilvánulá­si formáinak leírását J. Graichen tollából. Tanulságos és élvezetes ré­sze a kiváló műnek. B) Neuropszichológiai leletek kö­rülírt klinikai képekben címmel a könyv utolsó nyolc fejezetét tar­talmazza. Ezek a fejezetek a korai cerebrális károsodás, gyulladásos folyamatok vagy trauma, idegsebé­szeti beavatkozás következménye­ként kialakult továbbá oligophre­­nián, dementián, epilepsián, gyer­mekkori schizophrenián, vagy a teljesítő képesség csökkenésén ala­puló (kitűnő ábrával!) neuropszi­chológiai kórképeket ismertetik. Az aetiológiai osztályozás mellett a de­finíció, patogenezis, a diagnózis és differenciáldiagnózis nehézségei, a lefolyás, terápia és prognózis, vala­mint a kórképnek más megbetege­désekkel lehetséges összefüggése és az erre vonatkozó teóriák egészítik ki valamennyi fejezetet. A könnyű megértést és áttekintést remek áb­rák és táblázatok segítik. A pontos tárgymutató és az 1977 év irodalmát is magába foglaló bibliográfia emelik még magasabb­ra ennek a kitűnően összeállított és példásan feldolgozott, szép, hasznos könyvnek az értékét. Wohlmut Gertrud dr.

Next