Orvosi Hetilap, 1983. augusztus (124. évfolyam, 32-35. szám)
1983-08-21 / 34. szám - HORUS - Bíró Imre: Szily Adolf, Szily Aurél
sék professzor anatómiai intézetében dolgozott. 1905-ben került orvosként a Th. Axenfeld vezette freiburgi szemklinikára, ahol 1924-ig — tehát majd húsz évig — asszisztensként, majd főorvosként működött. A freiburgi évek minden tekintetben nagyon hasznosak és gyümölcsözők voltak s számos tudományos dolgozata mellett — a Grósz—Hoórkézikönyv első kötetében „A szem fejlődéstana. A gerinces állatok szemének fejlődése” címen írt 150 oldalas értekezést. — Freiburgban publikálta 1914- ben 300 oldalas alapvető monográfiáját, amely „Die Anaphylaxie in der Augenheilkunde” címen jelent meg s a már amúgy is ismert és elismert kutatónak nemzetközi rangot szerzett. Ehhez a nagy munkához az első világháború folyamán egy hasonlóan tekintélyes mű, a 600 oldalas „Atlas der Kriegsaugenheilkunde” csatlakozott, amely gyakorlati hasznánál és jelentőségénél fogva tovább fokozta a Szily képességei iránti nemzetközi megbecsülést. Tudományos hírneve és képességei alapján — (apjához hasonlóan főképpen a szem anatómiájának, fejlődéstanának, fejlődési rendellenességeinek problémái foglalkoztatták). 1924-ben a münsteri egyetem szemész professzorává nevezték ki, s mint ordinárius, nemcsak szakmájában érdemelt ki további elismerést, de újjáépíttette és berendezte a münsteri szemklinikát, amelynek homlokzati frontja ma is a Szily Aurél által tervezett képet mutatja. Mint klinikus professzort érte az a megtiszteltetés, hogy a Német Szemorvostársaság 1925-ben Graefe-díjjal honorálta tehetségét és tevékenységét, majd 1927-ben Axenfeld mellett társszerkesztője lett a legelterjedtebb német szemészeti folyóiratnak, a Klin. Monatsblätter für Augenheilkunde-nek. Nemzetközileg méltányolt képességei alapján 1929-ben meghívást nyert a kölni egyetem szemészeti katedrájára s a meghívást — miként H. J. Küchle professzor 1980-ban tartott emlékbeszédében erre hivatkozik — maga az akkori kölni polgármester, a későbbi kancellár, Konrad Adenauer személyesen tolmácsolta. Szily azonban nem volt hajlandó a nagyon megszeretett Münstert elhagyni s a megtisztelő meghívást elhárította. Ugyancsak Küchle professzor emlékezik vissza Szily Aurél születésének századik évfordulóján tartott beszédében, hogy a münsteri orvosi fakultás hallgatói fáklyás felvonulással hálálták meg professzoruk Münsterhez és irántuk tanúsított ragaszkodását. Ez az időszak volt munkákkal telített életének fénykora. Ezután azonban sötét idők következtek. A harmincas években uralomra került hitleri rendszer — zsidó származására való tekintettel — előbb professzori állásából menesztette, majd a Monatsblätter szerkesztői tisztségétől is megfosztották. Szily 1941- ben, családjával együtt Budapestre, apai városába tért vissza, ahol nehezen tudott a német világban eltöltött évtizedek után a pesti magyar ritmusba beilleszkedni. A háború befejezését követő hónapokban, 1945 telén-tavaszán, Imre professzor halála után őt nevezték ki ugyan Imre utódjául, de klinikai posztját sohasem foglalta el, mert súlyos bélbaj támadta meg, amelyet műtéttel próbáltak meggyógyítani. A műtét ellenére Szily Aurél 1945. szept. 13-án, 65 éves korában elhunyt. Halála nemcsak egyéni tragédia, hanem a magyar és egyetemes szemészet tudományának volt szinte alig pótolható vesztesége. A két Szilyről, Adolfról és Aurélról, az apáról és fiúról kevés szó esett az utóbbi esztendőkben. Bartók Imre méltatása „A magyar szemészet története” c. könyvben Szily Adolf, H. J. Küchle münsteri szemész professzor 1980-as emlékbeszéde pedig Szily Aurél emlékének áldozik. Mind az apa, mind a fiú arany betűkkel írta be nevét a szemészet történetébe. Bíró Imre dr. Szily Aurél