Orvosi Hetilap, 1983. augusztus (124. évfolyam, 32-35. szám)

1983-08-21 / 34. szám - HORUS - Bíró Imre: Szily Adolf, Szily Aurél

sék professzor anatómiai intézetében dolgozott. 1905-ben került orvosként a Th. Axenfeld vezette freiburgi szemklinikára, ahol 1924-ig — tehát majd húsz évig — asszisztensként, majd főorvosként mű­ködött. A freiburgi évek minden tekintetben na­gyon hasznosak és gyümölcsözők voltak s számos tudományos dolgozata mellett — a Grósz—Hoór­­kézikönyv első kötetében „A szem fejlődéstana. A gerinces állatok szemének fejlődése” címen írt 150 oldalas értekezést. — Freiburgban publikálta 1914- ben 300 oldalas alapvető monográfiáját, amely „Die Anaphylaxie in der Augenheilkunde” címen jelent meg s a már amúgy is ismert és elismert kutatónak nemzetközi rangot szerzett. Ehhez a nagy munkához az első világháború folyamán egy hasonlóan tekinté­lyes mű, a 600 oldalas „Atlas der Kriegsaugenheil­kunde” csatlakozott, amely gyakorlati hasznánál és jelentőségénél fogva tovább fokozta a Szily képes­ségei iránti nemzetközi megbecsülést. Tudományos hírneve és képességei alapján — (apjához hasonlóan főképpen a szem anatómiájának, fejlődéstanának, fejlődési rendellenességeinek problémái foglalkoz­tatták).­­ 1924-ben a münsteri egyetem szemész professzorává nevezték ki, s mint ordinárius, nem­csak szakmájában érdemelt ki további elismerést, de újjáépíttette és berendezte a münsteri szemklini­kát, amelynek homlokzati frontja ma is a Szily Aurél által tervezett képet mutatja. Mint klinikus professzort érte az a megtiszteltetés, hogy a Német Szemorvostársaság 1925-ben Graefe-díjjal honorál­ta tehetségét és tevékenységét, majd 1927-ben Axenfeld mellett társszerkesztője lett a legelterjed­tebb német szemészeti folyóiratnak, a Klin. Monats­blätter für Augenheilkunde-nek. Nemzetközileg méltányolt képességei alapján 1929-ben meghívást nyert a kölni egyetem szemé­szeti katedrájára s a meghívást — miként H. J. Küchle professzor 1980-ban tartott emlékbeszédé­ben erre hivatkozik — maga az akkori kölni pol­gármester, a későbbi kancellár, Konrad Adenauer személyesen tolmácsolta. Szily azonban nem volt hajlandó a nagyon megszeretett Münstert elhagyni s a megtisztelő meghívást elhárította. Ugyancsak Küchle professzor emlékezik vissza Szily Aurél születésének századik évfordulóján tartott beszédé­ben, hogy a münsteri orvosi fakultás hallgatói fák­lyás felvonulással hálálták meg professzoruk Müns­­terhez és irántuk tanúsított ragaszkodását. Ez az időszak volt munkákkal telített életének fénykora. Ezután azonban sötét idők következtek. A har­mincas években uralomra került hitleri rendszer — zsidó származására való tekintettel — előbb pro­fesszori állásából menesztette, majd a Monatsblätter szerkesztői tisztségétől is megfosztották. Szily 1941- ben, családjával együtt Budapestre, apai városába tért vissza, ahol nehezen tudott a német világban eltöltött évtizedek után a pesti­ magyar ritmusba beilleszkedni. A háború befejezését követő hóna­pokban, 1945 telén-tavaszán, Imre professzor ha­lála után őt nevezték ki ugyan Imre utódjául, de klinikai posztját sohasem foglalta el, mert súlyos bélbaj támadta meg, amelyet műtéttel próbáltak meggyógyítani. A műtét ellenére Szily Aurél 1945. szept. 13-án, 65 éves korában elhunyt. Halála nem­csak egyéni tragédia, hanem a magyar és egyetemes szemészet tudományának volt szinte alig pótolható vesztesége. A két Szilyről, Adolfról és Aurélról, az apáról és fiúról kevés szó esett az utóbbi esztendőkben. Bartók Imre méltatása „A magyar szemészet törté­nete” c. könyvben Szily Adolf, H. J. Küchle müns­teri szemész professzor 1980-as emlékbeszéde pedig Szily Aurél emlékének áldozik. Mind az apa, mind a fiú arany betűkkel írta be nevét a szemészet történetébe. Bíró Imre dr. Szily Aurél

Next