Orvosi Hetilap, 1983. november (124. évfolyam, 45-48. szám)

1983-11-13 / 46. szám - Dr. Lenart György (1896-1983)

1* Dr. Lenart György (1896-1983) Nem a föld s az idő neki a temető: szívünk, agyunk. Itt s odaát. (Illyés Gyula) Súlyos veszteség érte az Orvosi Hetilap szer­kesztő bizottságát. Szeptember 18-án meghalt Le­nart György professzor, szerkesztő bizottságunk egyik legrégibb, e tevékenységének kezdeti évti­zedében legaktívabb tagja. Halálát hosszas beteg­ség előzte meg, amelynek első romboló hatását bámulatra méltó, szívós akarattal küzdötte le. En­nek köszönhette, hogy előrehaladott kora ellené­re még sokáig aktív tevékenységben folytathatta orvosi pályafutását. Lenárt Györgyöt hosszú élet­tel ajándékozta meg a sors, ezért nem kerülhette el az öregkor megpróbáltatásait. Bámulatos fe­gyelmezettséggel viselte el azokat, nem panasz­kodott soha, zokszót nem ejtett. Kristálytiszta, ragyogó intellektusa, amelynek fényét úgyszólván az utolsó hetekig megtartotta, nem hagy kétséget afelől, hogy a megöregedő em­ber számára megfogyatkozó és mind szűkebbé váló világ fájdalmát mélyen átélte. Életének ebben a legtragikusabb korszakában ugyancsak zokszó nélkül, páratlan odaadással se­gítette, gondozta, ápolta életének fél évszázadán keresztül hű társa, felesége. Tudtuk, hogy beteg, tudtuk, hogy hány éves, három hónap választotta el 87. életévétől, halála nem érte a szerkesztő bizottságot váratlanul, de mégis megrendítette. Személyében a magyar or­vostársadalom nagyszerű emberét, nagy orvostu­dósát veszítette el. Lenart György 1896. december 18-án született Budapesten, tisztviselő családból. Iskoláit is Buda­pesten végezte. Orvosi tanulmányait 1924-ben fe­jezte be, miután az I. világháborúban 18 hónapot töltött a frontom, további 3 évet hadifogságban. A diploma megszerzését követően a budapesti Gyer­mekklinikán gyakornokként, majd tanársegéd­ként dolgozott. Minthogy tanulmányaival, cikkei­vel és tudományos eredményeivel az endokrino­lógia területén már korán érdemeket szerzett, az endokrinológiai szakrendelés főorvosi teendőivel bízták meg. Éveken át a Charité poliklinika gyer­mekosztályának főorvosaként is tevékenykedett. 1949-ben nevezték ki a budapesti János Kórház gyermekosztályának főorvosává, ahol később megszervezte és irányította a gyermek-tüdőosz­tályt is. Orvosi Hetilap 1983. 124. évfolyam, 46. szám Ifjúkora szakmai fejlődésének és tudományos kutatásainak serény évei voltak: egymás után szerezte meg az iskolaorvosi és az egészségtan ta­nári —, a gyermekgyógyászati — és a gyermekko­ri gümős betegségek szakorvosi képesítését. Tudományos tevékenységét 66 tudományos közlemény fémjelzi részben magyar, részben ide­gen nyelveken. A nagy hírű Springer kiadó felké­résére annak „Ergebnisse...” sorozatában több monográfiája jelent meg. Az újszülöttkori sárga­ság kóreredetének tisztázásával lényegében a kü­szöbén állt az Rh-faktor felfedezésének. Jóval Thorn előtt leírta és alkalmazta az endokrin diag­nosztikában az eosinophil sejtszámlálást. Felhívta a figyelmet az ionizáló sugarak genetikai ártal­­masságának lényegére és szerepükre a fejlődési rendellenességek jelentkezésében. Kidolgozta a gyermekkori gyógyszeradagolás kiszámításának el­veit. Tudományos tevékenységének legjelentősebb állomása a magyar humángenetikai kutatás meg­alapozása és megindítása volt. Magántanári témá­jának is az „Örökléstan és annak gyermekgyógyá­szati vonatkozásai” tárgykört választotta. Magyar-­ 2783

Next