Orvosi Hetilap, 1983. november (124. évfolyam, 45-48. szám)
1983-11-13 / 46. szám - Dr. Lenart György (1896-1983)
1* Dr. Lenart György (1896-1983) Nem a föld s az idő neki a temető: szívünk, agyunk. Itt s odaát. (Illyés Gyula) Súlyos veszteség érte az Orvosi Hetilap szerkesztő bizottságát. Szeptember 18-án meghalt Lenart György professzor, szerkesztő bizottságunk egyik legrégibb, e tevékenységének kezdeti évtizedében legaktívabb tagja. Halálát hosszas betegség előzte meg, amelynek első romboló hatását bámulatra méltó, szívós akarattal küzdötte le. Ennek köszönhette, hogy előrehaladott kora ellenére még sokáig aktív tevékenységben folytathatta orvosi pályafutását. Lenárt Györgyöt hosszú élettel ajándékozta meg a sors, ezért nem kerülhette el az öregkor megpróbáltatásait. Bámulatos fegyelmezettséggel viselte el azokat, nem panaszkodott soha, zokszót nem ejtett. Kristálytiszta, ragyogó intellektusa, amelynek fényét úgyszólván az utolsó hetekig megtartotta, nem hagy kétséget afelől, hogy a megöregedő ember számára megfogyatkozó és mind szűkebbé váló világ fájdalmát mélyen átélte. Életének ebben a legtragikusabb korszakában ugyancsak zokszó nélkül, páratlan odaadással segítette, gondozta, ápolta életének fél évszázadán keresztül hű társa, felesége. Tudtuk, hogy beteg, tudtuk, hogy hány éves, három hónap választotta el 87. életévétől, halála nem érte a szerkesztő bizottságot váratlanul, de mégis megrendítette. Személyében a magyar orvostársadalom nagyszerű emberét, nagy orvostudósát veszítette el. Lenart György 1896. december 18-án született Budapesten, tisztviselő családból. Iskoláit is Budapesten végezte. Orvosi tanulmányait 1924-ben fejezte be, miután az I. világháborúban 18 hónapot töltött a frontom, további 3 évet hadifogságban. A diploma megszerzését követően a budapesti Gyermekklinikán gyakornokként, majd tanársegédként dolgozott. Minthogy tanulmányaival, cikkeivel és tudományos eredményeivel az endokrinológia területén már korán érdemeket szerzett, az endokrinológiai szakrendelés főorvosi teendőivel bízták meg. Éveken át a Charité poliklinika gyermekosztályának főorvosaként is tevékenykedett. 1949-ben nevezték ki a budapesti János Kórház gyermekosztályának főorvosává, ahol később megszervezte és irányította a gyermek-tüdőosztályt is. Orvosi Hetilap 1983. 124. évfolyam, 46. szám Ifjúkora szakmai fejlődésének és tudományos kutatásainak serény évei voltak: egymás után szerezte meg az iskolaorvosi és az egészségtan tanári —, a gyermekgyógyászati — és a gyermekkori gümős betegségek szakorvosi képesítését. Tudományos tevékenységét 66 tudományos közlemény fémjelzi részben magyar, részben idegen nyelveken. A nagy hírű Springer kiadó felkérésére annak „Ergebnisse...” sorozatában több monográfiája jelent meg. Az újszülöttkori sárgaság kóreredetének tisztázásával lényegében a küszöbén állt az Rh-faktor felfedezésének. Jóval Thorn előtt leírta és alkalmazta az endokrin diagnosztikában az eosinophil sejtszámlálást. Felhívta a figyelmet az ionizáló sugarak genetikai ártalmasságának lényegére és szerepükre a fejlődési rendellenességek jelentkezésében. Kidolgozta a gyermekkori gyógyszeradagolás kiszámításának elveit. Tudományos tevékenységének legjelentősebb állomása a magyar humángenetikai kutatás megalapozása és megindítása volt. Magántanári témájának is az „Örökléstan és annak gyermekgyógyászati vonatkozásai” tárgykört választotta. Magyar- 2783