Orvosi Hetilap, 1984. március (125. évfolyam, 10-13. szám)
1984-03-18 / 12. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
% Egy közlemény hibás értelmezéséről. T. Szerkesztőség! Az Orv. Hetil. 1983. nov. 27-én megjelent 124. évfolyam 48. számának 2935—2936. oldalán Somodi Zoltán dr. „Anyai steroid kezelés, dextrocardia és pulmonalis fejlődési rendellenesség” c. dolgozatában a szerző bevezetésében az anyai steroid kezelés mellékhatásaival kapcsolatban hivatkozik a Gyermekgyógyászat (1982. 33, 350—355.) című folyóiratban megjelent dolgozatunkra: „legutóbb Weszelovszky I. és mtsai (16) számoltak be a CS kezelés nemkívánatos mellékhatásairól”. A „Gyermekgyógyászati utóvizsgálatok antenatális dexamethason kezelést követően” című dolgozatunkban az IRDS profilaktikumként dexamethason kezelésben részesült anyák gyermekeit 12—36 hónapos korukban ellenőriztük. A kezelt és kontroll csoport összehasonlítása kapcsán a különböző eltérések (perinatális betegségek, infekcióra való hajlam, fejlődési rendellenességek, szomatikus fejlődés, dentitió stb.) nagyobb száma a profilaxistól — tehát a szteroid adástól függetlenül mindkét csoportban a koraszülötteken fordult elő gyakrabban. Mint ahogy munkánk összefoglalójában is írtuk, „a szomatikus fejlődésre utaló adatok, a fizikális státus, az immunrendszer működésére utaló allergiás megbetegedések száma egyaránt azt igazolja, hogy a szteroid kezelés nemkívánatos mellékhatásaival számolni nem kell.” Minden valószínűség szerint Somodi dr. közleményünket roszszul értelmezte és ezért idézett bennünket véleményünk szerint helytelenül. Végezetül az Irodalomjegyzékben a 16. szám alatt Veszelovszky E. és mtsai szerepelnek, helyesen Veszelovszky I. és mtsai helyett. Veszelovszky Iván dr. B. Nagy Zoltán dr. Györfi Mária dr. Molnár Edit dr. Pataki Lajos dr. Bódis Lajos dr. T. Szerkesztőség! Az Orv. Hetil. 1983. november 27-én megjelent 124. évf. 48. számának 2935—2936. oldalán írt kazuisztikai munkámban citálom Veszelovszky dr. és mtsai által a Gyermekgyógyászat (1982, 33, 350—355.) folyóiratban közölt dolgozatukat. Utalván a tényre, miszerint szerzők vizsgálták az antenatálisan adott CS (corticosteroidok) hatását 2500 g alatti és feletti születési súlyú újszülötteken jelezve, hogy a CS kezelés változatlanul forrongó, vitatott kérdés. Igaz, hogy a két cikk végső következtetése nem azonos. Szerzők álláspontja szerint CS kezelés a harmadik trimeszterben adva nem jár bizonyíthatóan káros következményekkel. Magam, közleményemben arra kívántam a T. Kollégák figyelmét felhívni, hogy egy, a terhesség alatt végig alkalmazott CS terápia után jól definiálható fejlődési rendellenesség (FR) együttes, valamint a mellékvese átmeneti hypofunctiója alakulhat ki. Tekintettel, hogy a két jelenség kialakulása nyilván a terhesség különböző szakaszaiban adott CS hatására következett be, míg idézett dolgozat a harmadik trimeszterben adott dexamethason kezelést tárgyalja (bár pontos időt nem jelölnek), valójában csak az adrenalis hypofunctio kapcsán lehetne utalni szerzők munkájára, de ilyen irányú vizsgálat nem történt. Így „. .. az infekcióra való hajlam elemzésekor ... szignifikáns különbség van a szteroid kezelésben részesült gyermekek rovására . . .” utalhat ennek lehetőségére. Érdekes, hogy szerzők a T. Szerkesztőségnek írt levelükben közük, hogy „. . . a különböző eltérések . . . /... fejlődési rendellenességek .. ... a szteroid adásától függetlenül mindkét csoportban a koraszülöttekben fordulnak elő gyakrabban”. Ugyanakkor figyelemre méltóbbnak tartom, hogy munkájukban a kezelt érett újszülötteknél FR szignifikánsan gyakrabban fordul elő százalékosan, valamint a közölt esetszám abszolút értékben is ennél a csoportnál nagyobb (ld. dolgozatuk 1. ábráját). Fenti gondolatok, azonkívül az a tény, hogy szerzők végső következtetésével sem értek egyet, késztetett arra, hogy vizsgálataikra csak általánosságban utaltak. Azonban ekkor elkövettem azt a hibát, hogy nem fogalmaztam egészen pontosan. Talán helyesebb lett volna így írnom: ...legutóbb Weszelovszky I. és mtsai vizsgálták az antenatális, a harmadik trimeszterben adott corticosteroid kezelés nem kívánatos mellékhatásainak kérdését. Szerzők megjegyzését köszönöm, egyben őszintén örülök, hogy a válasz kapcsán újra rámutathattam immár mindkét dolgozat sarkalatos pontjaira. Somodi Zoltán dr. A szénhidrát-anyagcsere egyensúlyzavara nem megfelelő fecskendők használatakor. T. Szerkesztőség! Rövid időn belül két esetben észleltük a szénhidrát-anyagcsere viszonylag gyorsan kialakuló egyensúlyzavarát, melyet nem megfelelő egyszer használatos fecskendők alkalmazása okozott. Mivel az ilyen eszközök használata hazánkban is terjedőben van, s számolni kell a rokoni-baráti kapcsolatok révén országunkba jutó külföldi gyártású — és az ott forgalomban lévő különböző koncentrációjú, 40, 80, 100, E/mles insulinokhoz készült, ennek megfelelően eltérő egység beosztású — fecskendők alkalmazásával is, szükségesnek tartjuk eseteink rövid ismertetését, a hasonló szövődmények elkerülése érdekében. 1. H. I. 66 é. nőbeteget diabetese újrabeállítása céljából utalták be. Cukorbetegségét 53 év korában ismerték föl, 9 éven át diéta és orális készítmények szedése rendezett anyagcserét biztosított, 4 éve azonban insulin kezelésre szorult. A felvételét megelőző időben hyperglykaemiássá vált, ambulanter végzett beállítási kísérletek eredménytelenek maradtak, így kórházba utalása elkerülhetetlenné vált. A normál súlyú beteget (magasság: 161 cm, testsúly: 63 kg) 180 g CH tartalmú étrend — ötszöri étkezés formájában — és napi egyszeri, 56 E Ultralente insulin alkalmazásával, kielégítően rendezett szénhidrát anyagcserével bocsátottuk haza (vércukor profil értékek: reggel: 5,8 mmol/1, délben 12,0, este 9,2 mmol/1, vizeletben minimális glykosurin), vérgáz-paraméterei, laboratóriumi mutatói normál értékűek, a kísérőbetegségként fennálló hypertoniája az alkalmazott kezelés mellett rendezett volt. Tizenkét nappal távozása után vettük föl újra hyperglykaemia típusos panaszaival és tüneteivel. Éhomi vércukra 24,8 mmol volt. Láz, intercurrens betegség nem állt fönn, laboratóriumi leleteiben eltérést nem találtunk, diétahibát nem sikerült kimutatni. Insulinja beadásának kérdezésekor derült ki, hogy látogatóban nemrég nála járt külföldi rokonai nagyobb mennyiségű műanyag fecskendővel lepték meg, s távozása óta ezeket használta. A fecskendőn jól olvashatóan szerepel, „use U-10O insulin only”, a betegnek azonban megfelelő angol nyelvismerete nem volt, s nem akadt környezetében senki, aki felhívta volna figyelmét, hogy e fecskendő az általa használt insulin beadására nem, ill. csak átszámítást alkalmazva használható, így a beteg, noha fecskendőjének 56-os, majd — maga is az insulin adag elégtelen voltát gyanítva — 60-as ill. 64-es feléig szívta föl az insulint, valójában a kívánt dózis kevesebb, mint felét adta be magának. Az elégtelen insulin-hatást súlya 3 kg-os csökkenése is jelezte. Betegünket 64 E Ultralente insulinra állítva, rendezett anyagcserével bocsátottuk haza ismét, későbbi ambuláns ellenőrzések során az insulinadagot folyamatosan 52 E-ig lehetett csökkenteni. Felhívtuk figyelmét megfelelő fecskendő alkalmazásának fontosságára. 2. L. I. 68 é., Kanadából 1,5 éve hazatelepült nőbetegünket kórházunk szemészeti-diabetes rendelése