Orvosi Hetilap, 1984. március (125. évfolyam, 10-13. szám)

1984-03-18 / 12. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

% Egy közlemény hibás értelmezé­séről. T. Szerkesztőség! Az Orv. He­­til. 1983. nov. 27-én megjelent 124. évfolyam 48. számának 2935—2936. oldalán Somodi Zoltán dr. „Anyai steroid kezelés, dextrocardia és pul­monalis fejlődési rendellenesség” c. dolgozatában a szerző beveze­tésében az anyai steroid kezelés mellékhatásaival kapcsolatban hi­vatkozik a Gyermekgyógyászat (1982. 33, 350—355.) című folyóirat­ban megjelent dolgozatunkra: „leg­utóbb Weszelovszky I. és mtsai (16) számoltak be a CS kezelés nem­­kívánatos mellékhatásairól”. A „Gyermekgyógyászati utóvizsgála­tok antenatális dexamethason keze­lést követően” című dolgozatunkban az IRDS profilaktikumként dexa­­methason kezelésben részesült anyák gyermekeit 12—36 hónapos korukban ellenőriztük. A kezelt és kontroll csoport összehasonlítása kapcsán a különböző eltérések (pe­­rinatális betegségek, infekcióra való hajlam, fejlődési rendellenes­ségek, szomatikus fejlődés, dentitió stb.) nagyobb száma a profilaxistól — tehát a szteroid adástól függet­lenül mindkét csoportban a kora­szülötteken fordult elő gyakrabban. Mint ahogy munkánk összefoglaló­jában is írtuk, „a szomatikus fej­lődésre utaló adatok, a fizikális státus, az immunrendszer működé­sére utaló allergiás megbetegedések száma egyaránt azt igazolja, hogy a szteroid kezelés nemkívánatos mel­lékhatásaival számolni nem kell.” Minden valószínűség szerint Somodi dr. közleményünket rosz­­szul értelmezte és ezért idézett ben­nünket véleményünk szerint hely­telenül. Végezetül az Irodalomjegy­zékben a 16. szám alatt Vesze­­lovszky E. és mtsai szerepelnek, helyesen Veszelovszky I. és mtsai helyett. Veszelovszky Iván dr. B. Nagy Zoltán dr. Györfi Mária dr. Molnár Edit dr. Pataki Lajos dr. Bódis Lajos dr. T. Szerkesztőség! Az Orv. Hetil. 1983. november 27-én megjelent 124. évf. 48. számának 2935—2936. oldalán írt kazuisztikai munkám­ban citálom Veszelovszky dr. és mtsai által a Gyermekgyógyászat (1982, 33, 350—355.) folyóiratban közölt dolgozatukat. Utalván a tényre, miszerint szerzők vizsgálták az antenatálisan adott CS (cortico­­steroidok) hatását 2500 g alatti és feletti születési súlyú újszülötteken jelezve, hogy a CS kezelés változat­lanul forrongó, vitatott kérdés. Igaz, hogy a két cikk végső következte­tése nem azonos. Szerzők álláspont­ja szerint CS kezelés a harmadik trimeszterben adva nem jár bizo­nyíthatóan káros következmények­kel. Magam, közleményemben arra kívántam a T. Kollégák figyelmét felhívni, hogy egy, a terhesség alatt végig alkalmazott CS terápia után jól definiálható fejlődési rendelle­nesség (FR) együttes, valamint a mellékvese átmeneti hypofunctiója alakulhat ki. Tekintettel, hogy a két jelenség kialakulása nyilván a terhesség különböző szakaszaiban adott CS hatására következett be, míg idézett dolgozat a harmadik trimeszterben adott dexamethason kezelést tárgyalja (bár pontos időt nem jelölnek), valójában csak az adrenalis hypofunctio kapcsán le­hetne utalni szerzők munkájára, de ilyen irányú vizsgálat nem tör­tént. Így „. .. az infekcióra való hajlam elemzésekor ... szignifikáns különbség van a szteroid kezelés­ben részesült gyermekek rovásá­ra . . .” utalhat ennek lehetőségére. Érdekes, hogy szerzők a T. Szer­kesztőségnek írt levelükben közük, hogy „. . . a különböző eltérések . . . /... fejlődési rendellenességek .. ... a szteroid adásától függetlenül mindkét csoportban a koraszülöt­tekben fordulnak elő gyakrabban”. Ugyanakkor figyelemre méltóbb­nak tartom, hogy munkájukban a kezelt érett újszülötteknél FR szig­nifikánsan gyakrabban fordul elő százalékosan, valamint a közölt esetszám abszolút értékben is ennél a csoportnál nagyobb (ld. dolgoza­tuk 1. ábráját). Fenti gondolatok, azonkívül az a tény, hogy szerzők végső következ­tetésével sem értek egyet, késztetett arra, hogy vizsgálataikra csak ál­talánosságban utaltak. Azonban ek­kor elkövettem azt a hibát, hogy nem fogalmaztam egészen ponto­san. Talán helyesebb lett volna így írnom: ...legutóbb Weszelovszky I. és mtsai vizsgálták az antenatá­lis, a harmadik trimeszterben adott corticosteroid kezelés nem kívána­tos mellékhatásainak kérdését. Szerzők megjegyzését köszönöm, egyben őszintén örülök, hogy a vá­lasz kapcsán újra rámutathattam immár mindkét dolgozat sarkalatos pontjaira. Somodi Zoltán dr. A szénhidrát-anyagcsere egyen­súlyzavara nem megfelelő fecsken­dők használatakor. T. Szerkesztőség! Rövid időn be­lül két esetben észleltük a szén­hidrát-anyagcsere viszonylag gyor­san kialakuló egyensúlyzavarát, melyet nem megfelelő egyszer használatos fecskendők alkalmazá­sa okozott. Mivel az ilyen eszközök használata hazánkban is terjedő­ben van, s számolni kell a roko­ni-baráti kapcsolatok révén orszá­gunkba jutó külföldi gyártású — és az ott forgalomban lévő különböző koncentrációjú, 40, 80, 100, E/ml­­es insulinokhoz készült, ennek meg­felelően eltérő egység beosztású — fecskendők alkalmazásával is, szükségesnek tartjuk eseteink rö­vid ismertetését, a hasonló szövőd­mények elkerülése érdekében. 1. H. I. 66 é. nőbeteget diabete­­se újrabeállítása céljából utalták be. Cukorbetegségét 53 év korában ismerték föl, 9 éven át diéta és orális készítmények szedése ren­dezett anyagcserét biztosított, 4 éve azonban insulin kezelésre szo­rult. A felvételét megelőző időben hyperglykaemiássá vált, ambulan­ter végzett beállítási kísérletek eredménytelenek maradtak, így kórházba utalása elkerülhetetlen­né vált. A normál súlyú beteget (magasság: 161 cm, testsúly: 63 kg) 180 g CH tartalmú étrend — ötszöri étkezés formájában — és napi egyszeri, 56 E Ultralente insu­lin alkalmazásával, kielégítően ren­dezett szénhidrát anyagcserével bocsátottuk haza (vércukor pro­fil értékek: reggel: 5,8 mmol/1, délben 12,0, este 9,2 mmol/1, vi­zeletben minimális glykosurin), vérgáz-paraméterei, laboratóriu­mi mutatói normál értékűek, a kí­sérőbetegségként fennálló hyper­­toniája az alkalmazott kezelés mel­lett rendezett volt. Tizenkét nappal távozása után vettük föl újra hyperglykaemia típusos panaszaival és tüneteivel. Éhomi vércukra 24,8 mmol­­ volt. Láz, intercurrens betegség nem állt fönn, laboratóriumi leleteiben eltérést nem találtunk, diétahibát nem sikerült kimutatni. Insulinja beadásának kérdezésekor derült ki, hogy látogatóban nemrég nála járt külföldi rokonai nagyobb mennyiségű műanyag fecskendő­vel lepték meg, s távozása óta eze­ket használta. A fecskendőn jól olvashatóan szerepel, „use U-10O insulin only”, a betegnek azonban megfelelő angol nyelvismerete nem volt, s nem akadt környezetében senki, aki felhívta volna figyelmét, hogy e fecskendő az általa használt insulin beadására nem, ill. csak átszámítást alkalmazva használha­tó, így a beteg, noha fecskendőjé­nek 56-os, majd — maga is az in­sulin adag elégtelen voltát gyanít­va — 60-as ill. 64-es feléig szívta föl az insulint, valójában a kívánt dózis kevesebb, mint felét adta be magának. Az elégtelen insulin-ha­­tást súlya 3 kg-os csökkenése is je­lezte. Betegünket 64 E Ultralente insulinra állítva, rendezett anyag­cserével bocsátottuk haza ismét, későbbi ambuláns ellenőrzések so­rán az insulinadagot folyamatosan 52 E-ig lehetett csökkenteni. Fel­hívtuk figyelmét megfelelő fecs­kendő alkalmazásának fontosságá­ra. 2. L. I. 68 é., Kanadából 1,5 éve hazatelepült nőbetegünket kórhá­zunk szemészeti-diabetes rendelése

Next