Orvosi Hetilap, 1984. augusztus (125. évfolyam, 32-35. szám)

1984-08-26 / 35. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

MEGJELENT KÍSÉRLETES ORVOSTUDOMÁNY 1984. 4. szám Bálint Péter, László Katalin: A vazo­­aktív renális hormonok. Csató Miklós, Rimanóczy Ágnes, Do­­bozy Attila, Simon Miklós: Psoria­sis vulgárisban szenvedő betegek po­­licr­orfonukleáris leukocitáinak cikli­kus AMP-tartalma. Iliás Lajos, Pásztor András, Bodó Mi­hály: Heveny konyaűri nyomásemel­kedés hatása az EKG-ra nehezített vénás kiáramlás mellett kísérleti kö­rülmények között kutyán. Losonczy György: Ischaemiás veseká­rosodás hematológiai következmé­nyei. G. Bartha Klára, Blaskó Katalin, Györ­gyi Sándor: Alkálionok kompetitív hatása vörösvérsejt ghostok iontransz­portjára. Rózsa Zsuzsanna, Varró Vince: A me­­senteriális vérkeringés szabályozásá­ról. Dopamin hatása a vékonybél ke­ringésére. Pajor Attila, Gróf József, Menyhárt János, Horváth Katalin: A terhes méh kontaktilis működéésnek hatása a hemosztazisra. Góth László: A humán szérum kataláz enzim elektroforetikus tulajdonságá­nak vizsgálata. Mestyán Ildikó: A komplement 3 és 4 faktor in vittro aktivitásának vizsgá­lata immunfixációs elektroforézissel. Náfrádi József, Bálint A. Gábor, Varró Vince: Prostacyclin és analogonjainak hatása patkányok cysteamin okozta nyombélfekélyére. MAGYAR BELORVOSI ARCHÍVUM 1984. 2. szám Makó János dr. és Nagy Félix dr.: A hyperkalaemia és klinikai tünetei krónikus haemodialisissel kezelt be­tegeken. Jermendy György dr., Seegard Ulla, Svendsen Per Aaby és Nerup Jorn dr.: Glikozilált haemoglobin kroma­tográfiás meghatározása diabetes mellhúsban. Radó János dr. és Gercsák György dr.: Cukor által okozott paradox hy­perkalaemia függőleges testhelyzetben captoprillal kezelt hypertoniásokon. Kiss Zoltán dr., Hódi Miklós dr., Knyi­­hár Erzsébet dr., Szűcs Attila dr. és Csillik Bertalan dr.: Tűrhetetlen végtagfájdalommal járó diabeteses neuropathia fontoforetikus neurotubu­­lus-gátló kezelése. Kurta Gyula dr., Kakuk György dr., Wórum Imre dr. és Lőcsey Lajos dr.: Az­­ uraemiás pericarditis megelőzése és kezelése. Gesztesi Tamás dr., Sonkodi Sándor dr., Kemény Éva dr. Magyar Zoltán dr.: A Bartter syndromáról esetis­mertetés kapcsán. Szabolcs István dr., Sallay György dr., Konrády András dr., Irsy Gá­bor dr., Góth Miklós dr. és Szilágyi Géza dr.: Egyes in vitro pajzsmirigy­­diagnosztikai eljárások értéke idős­korban. KÖNYVISMERTETÉS 1. Luban-Plozza, Hr. Mattem, VV. Wessack (hrsg.): Der Zugang zum psychosomatischen Denken. Hilfen für den niedergelassenen Arzt. 1983, Springer-Verlag, Ber­lin, Heidelberg, New York, Tokyo, 369 oldal. Ára: 64,M­DM. A könyv tanulmánygyűjtemény, sokban hasonlít ahhoz a kötethez, amit a MÁOTE adott ki 1976-ban „Pszichoszomatikus megbetegedé­sek” címen. A szerkesztők célja az volt (mint ezt az alcím is tükrözi), hogy olyan tanulmányokat adja­nak közre, amelyek a gyakorló or­vos, a „megtelepedett orvos” (ilyen szakorvosok is vannak az NSZK- ban, akik a maguk szakterületén olyanfajta területi ellátást végez­nek, mint nálunk egy szakrendelés orvosai) pszichoszomatikus szem­léletét fejlesztik, és amelyek konk­rét segítséget is adnak nekik a be­tegek pszichológiai problémáinak megértésében és befolyásolásában. A vezető szerkesztő, Luban­ Plozza ismert szakember, aki a Bálint­­csoport módszerével foglalkozik és ezt a módszert igyekszik terjesz­teni az orvosképzésben és a gya­korló orvosok pszichológiai to­vábbképzésében. Mattern maga is gyakorló orvos, Westack pedig pszichotherápiás szakértő. A kötet 23 tanulmánya jól sike­rült, érdekes, alapos munka. Mind­egyik áttekinthetően strukturált, érthetően megírt összefoglaló egy­­egy kérdésről, alapos szakirodalmi forrásközléssel, amelynek alapján az érdeklődők tovább olvashatnak a témában. Nyilván a szerkesztők hatására van a tanulmányokban bizonyos szemléleti hasonlóság. Ez tematikus súlypontokban is meg­nyilvánul. A legtöbb szomatizációs neurotikus tünettel vagy pszicho­szomatikus kórképpel kapcsolato­san szóba kerül a depresszió, mint esetleges háttér. A depresszió leg­többször a lárváit, ill. látens dep­resszió formakörében kerül tár­gyalásra. A lárváit depresszió kon­cepciójáról külön fejezet is van a kötet élén, Kielholz és Adams tol­lából. Ez igen figyelemreméltó le­írás, sokkal világosabb és józa­nabb, mint Kielholz más írásai a kérdésről. Itt világosan kifejezésre juttatja, hogy nem valódi entitás­ról van szó, a tüneti kép alapján a lárváit depresszió fennállását in­kább gyanítja az orvos („Vermu­tungsdiagnose”), amit azután fe­nomenológiai és nosológiai adatok­kal alá kell támasztani. A fejezet áttekinti a koncepció különféle megfogalmazási módjait az utóbbi fél évszázad pszichiátriai irodal­mában. Ez az áttekintés nagyon tanulságos, és aláhúzza, hogy a különféle szerzők elsősorban azt igyekeztek megragadni, hogy a depresszív dinamika a testi pana­szokat hozza előtérbe és ez elfed­heti a pszichopathológiai állapo­tot. Kielholz a lárváit depresszió nosológiai kategóriáját didaktikus szempontból tartja jónak (ezzel a recenzens nem ért egyet). Fontos megállapítás Kieb­elzék cikkében, hogy az antidepresszánsok kedve­ző hatása nem használható fel diagnosztikai támpontnak a lárváit depresszióhoz, mert az antidep­resszánsok az organikus kórképek nagy részében is kedvezően hat­nak részben szorongáscsökkentő vagy késztetésfokozó hatásuk miatt, részben mint placebók. További hasonlóság a pszichodi­­namikus szemlélet és a pszichote­rápiás megközelítés. Minden gya­kori kérdéshez, ami a praxisban jellegzetesen előfordul, elsősorban a pszichodinamikus szempontokat és a pszichológiai közelítési mód­szereket ajánlják a fejezetek (bár adnak gyógyszerelési javaslatokat is). Nagy hangsúlyt kap a Bálint­­csoport módszere, ez nyilván Lu­ban-Plazza hatása, a fejezetek egy­öntetűen a Bálint-csoportok szu­pervízióját ajánlják azoknak az orvosoknak, akik a pszichoszoma­tikus problémákkal foglalkozni akarnak. Néhány fejezet azért érdemel említést, mert a gyakorló orvosnak valóban hasznos lehet (pl. a pszi­chológiai tesztek bemutatása, az osztályon folyó pszichoterápia in­dikációinak és lehetőségeinek tár­gyalása stb.). Más fejezetek szak­mailag kitűnők. Ilyen pl. M. Wir­­sching fejezete a családterápia le­hetőségeiről a pszichoszomatiká­­ban. Ez az ún. heidelbergi család­­terápiás iskola szemléletét mutat­ja be és ajánlja (Helm Stierlin is­kolájáét). Nagyon jó az ismert al­­kohológus, Hugo Solms fejezete az alkoholizmus és az alkohol okozta problémák gyakorló orvos számá­ra fontos vetületeiről. Bár itt Solms túl nagy nyomatékot ad az alkoholizmus genetikai tényezői­nek, nagyon sok jó gyakorlati szempontot ír le, gyógyszerelési sémákat közöl stb. Egy kiváló fe­jezet a haldokló pszichológiai se­gítségének irányelveit és módsze­reit mutatja be. A könyv tehát a gyakorló orvo­sok és a pszichoszomatika iránt ér­deklődő szakorvosok számára ajánlható olvasmány. Alkalmas le­het arra is, hogy pszichiáterek használják szemléletformáló, indu­ló olvasmánynak, ha a pszichote­rápia és a pszichoszomatika felé keresnek utat. Buda Béla dr.­­ 2165

Next