Orvosi Hetilap, 1985. június (126. évfolyam, 22-26. szám)

1985-06-02 / 22. szám - HORUS - Megemlékezés Dr. Wald Béláról

HORUS Megemlékezés Dr. Wald Béláról 1984. szeptemberében lett volna 80 éves és 1985. január 31-én már 25 éve volt, hogy eltávozott kö­zülünk Dr. Wald Béla, a II. világháború után önálló­vá lett Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézet, majd az Országos Onkológiai Intézet első igazgatója. Mindössze 56 évet adatott meg élnie, de e viszonylag rövid idő alatt is sokat és maradandót alkotott. A radiológiát olyan mesterektől tanulta, mint Weiss Ármin, Bársony Tivadar, akik nemcsak a szakma és a betegek szeretetére, az önfeláldozó, elmélyült tudományos munkára tanították meg a fiatal orvost, hanem ezekben az években vált fogékonnyá az egyén betegsége mellett és azon túl, a társadalom súlyos, a fasizmus ideje alatt reménytelenül gyó­gyíthatatlan betegségeire. Ekkor eszmélt rá azokra a társadalmi igazságtalanságokra, amelyeknek gyó­gyításáért egész életén át nem szűnt meg küzdeni. Ereje teljében éri a gyászos 1944-es év, amikor mint munkaszolgálatos dolgozik a János Kórházban, és itt éri a felszabadulás, amely számára is elhozza az alkotóképesség gyors és eredményes kiteljesedé­sét. Rövid ideig régi munkahelyén, a Szabolcs utcai Zsidókórházban dolgozik, majd 1945-ben nevezik ki az Eötvös Loránd Rádium- és Röntgen Intézet osz­tályvezető főorvosává. Az Intézet ekkor még szer­vezetileg a Rókus Kórházhoz tartozik, de Wald Béla már ekkor megkezdi erőfeszítéseit annak érdekében, hogy önálló intézetté téve, a magyar rákellenes küz­delem központjává fejlődjék. A Rókus Kórháztól való szervezeti különválás után ő lesz az Intézet igazgatója, de változatlanul megtartja osztályvezetői betegellátó tevékenységét, összekapcsolva a beteg egyén gyógyítását a társadalmi méretű rákellenes szervezés kereteinek Magyarországon addig isme­retlen, az egész lakosságot magába foglaló kiépí­tését. Fáradhatatlan szervező munkát végez egy, Magyarországon még ugyancsak ismeretlen, és nem kevés bizalmatlansággal fogadott orvosi szakma, az onkológia megalapítására és elfogadtatására. A Ma­gyar Tudományos Akadémia 1950. november 27-én a magyar orvostudomány történetében először tűzte napirendre az onkológiai szervezés, ellátás és kuta­tás kérdéseinek összefoglaló tárgyalását. Ezen a ta­nácskozáson Wald Béla az onkológia káderkérdései­nek ma is nagyon időszerű kérdéseit ismertette. Át­olvasva a 35 évvel ezelőtti sorokat, azok elveit ma is korszerűnek, nem egy vonatkozásban, főként a vi­déki, úgynevezett kerületi onkológiai intézetek vo­natkozásában, meg nem valósultnak kell látnunk. „Az onkológus orvos a daganatok elleni küzdelem problémáinak szakértője”, válaszolta meg Wald Bé­la az Akadémián, az általa ott megfogalmazott, de előtte és azóta is sokszor feltett kérdést ,,... mit ér­tünk onkológus orvos elnevezésen?” De azonnal Orvosi Hetilap 1985. 126. évfolyam, 22. szám hozzátette, hogy e fogalmat, az onkológus orvos fo­galmát korlátozni kell, mert „alig képzelhető el, hogy egy szakorvos mindazokban a szakmákban, melyek a daganatos betegekkel kapcsolatos kérdé­sekkel foglalkoznak, megfelelő jártasságra tegyen szert. Onkológuson az olyan sebész, nőgyógyász, pa­­tológus vagy radiológus szakorvost értjük, aki kizá­rólag daganatos betegek ellátásával foglalkozik, és aki a daganatok kérdésében a maga szakmájának határait túlhaladó onkológiai ismeretekkel rendel­kezik.” Ugyanezen előadásában felvázolta a magyar onkológiai szervezet főbb vonásait, szükségleteit és feladatait, a képzés és továbbképzés állomásait és tematikáját, onkológiai tankönyv megírásának szükségességét. Javaslatot tett az Akadémiának e tankönyv szerkesztőbizottságának kijelölésére. Fel­ismerte és foglalkozott a speciálisan képzett közép­káderek fontosságával: „... mert a hazai rákellenes küzdelem a káderproblémák megoldásával áll, vagy bukik”. Megszervezte az Onkológus Szakcsoportot, útjára indította a „Magyar Onkológia” c. folyóira­tot, melynek most kezdjük 29. évfolyamát. Az Akadémián tett javaslata az onkológiai tan­könyv megírására meghallgatást talált, így 1952-ben az Egészségügyi Kiadó gondozásában megjelent a­z 1359

Next