Orvosi Hetilap, 1985. december (126. évfolyam, 48-52. szám)
1985-12-29 / 52. szám - HORUS - Arató Emil emlékezete (1885-1978)
HORUS Arató Emil emlékezete (1385-1978) Születése századik évfordulóján Arató Emilre, a kiváló társadalom- és egészségpolitikusra, a hazai antialkoholista mozgalom vezéralakjára emlékezünk, akit betegei „a szegények orvosának” neveztek. Arató Emil 1885. november 17-én Lugoson született. Az orvosi pályára kétirányú indíttatás vezette: fiatalon tüdővészben elvesztett atyja sorsa, mely a pusztító népbetegség elleni küzdelemre késztette, és a társadalmi nyomor érzékelése, mely egy életre a szegények oldalára, a szocialista eszmék küzdőterére állította. Előbb lett mozgalmi ember, mint orvos. Már 17 éves korában a lugosi SZOP tagja, majd titkára. 1910-ben a fővárosban kezdi meg orvosi tanulmányait, az első világháborúban behívják katonának és még bevonulása alatt, Lembergben kapja meg orvosi diplomáját és a K. u. K. közös hadsereg különböző egészségügyi beosztásaiban vesz részt. Ogyesszában egy hadikórházban dolgozik és 1918. május 5-én, Marx születése századik évfordulóján az ünneplő felvonulásba kerül, majd kapcsolatba jut a bolsevik párt képviselőivel. Hazatérte után az Országos Munkásbiztosítási Pénztár ötösbizottságába választják. Az őszirózsás forradalom alatt a Hungária körúti helyőrségi kórházban teljesít szolgálatot. Leszerel és Hahn Dezső ajánlására Madzsar Józsefhez fordul, hogy bekapcsolódjék a népjóléti minisztérium reformelőkészítő bizottsága munkájába. Mindjobban megérlelődik benne, hogy életét a tuberkolózis és az alkoholizmus elleni küzdelemnek szenteli, és síkraszáll a testnevelés mellett. Az egészséges életmódra nevelésben kiváló sportolóként maga is példát mutat, de nála a hangsúly nem a versenyszerűségen, hanem az egészséges életmódon és célszerű testedzésen van. 1918 novemberében részt vesz az első orvosszakszervezet létrehozásában (melynek elnöke 1919-ben Hahn Dezső lett, alelnökök: Holwarth Jenő és Rotter Henrik, titkárok: Szöllős Henrik és Goldner Viktor), a munkaközvetítő iroda létesítésében, a háborúból hazatért orvosok álláshoz juttatásában. A Tanácshatalom bukása után a börtönt ugyan elkerüli, de állami szolgálatát nem folytathatta. Óbudán letelepedve, a szegények gyógyításának, orvosközéleti és egészségpolitikai céljainak szenteli életét. 93 éves koráig Óbuda volt — a politikai körülményeket tekintve — viszontagságos otthona. Arató Emil rendelőjében az illegalitásba kényszerült kommunista párt összekötője, Weisz Samu Orvosi Hetilap 1985. 126. évfolyam, 52. szám kereste fel, és így valósult meg együttműködésük, így lett a Munkás Testedző Egyesület (MTE) orvosa, majd az újjászerveződő Alkoholellenes Munkás Szövetség (AMSZ) tagja, melynek elnöke Donáth Gyula professzor, titkára Weisz Samu volt. 1922- ben Donáth Gyula díszelnök, Arató Emil pedig elnök lett. Arató Emil harcostársaival, köztük Stromfeld Auréllal együtt, eredményesen vette ki részét a szövetség munkájából; előadásokat, kiállításokat, kirándulásokat, sporteseményeket szerveztek és szembeszálltak a mozgalom jelentőségét lebecsülő jobboldali szociáldemokrata tendenciákkal. Arató taktikája a korábbinál azért bizonyult sikeresebbnek, mert munkatársaival együtt kisebb munkáscsoportokkal foglalkoztak, és a propagandamunka hatékonyságát más egyesületek szövetségével szélesítették, így a vas- és fémmunkások, a bánya- és kohómunkások szakszervezeteinek szimpatizánsait és antialkoholista szervezeteit is megnyerték. 1924-től már lapjuk is volt, Munkássport és Egészségügy címen. De nemcsak a sport és egészséges életmód hirdetése volt eredményes. Fontos szerepet játszott az Alkoholellenes Munkás Szövetség (AMSZ) pedagógiájában a kultúrtevékenység is. Műkedvelőgárdát, önképzőkört szerveztek, nívós művészi műsorokat rendeztek, olykor neves írók részvételével. Tamás Aladár Palasovszky Ödönnel szavalókórust szervezett, melyből a 100% kórus lett. Bevonták a szövetség körébe az Eszperantista Munkások és a Természetbarátok Turista Egyesületét is. 1925-ben Munkáskultúra címmel lapot adtak ki, amely igyekezett ennek a nemes együttműködésnek hangot adni. Szakasits Árpád, e lap hasábjain így értékelte az antialkoholista mozgalmat: ,,Ma az antialkoholista mozgalom komoly tényező ... egyre többen lesznek a munkások soraiból az antialkoholista mozgalom öntudatos, meggyőződéses harcosaivá .. Az antialkoholista propaganda tehát az Arató Emil vezette antialkoholista szövetség országot behálózó szervezetén keresztül mind hatékonyabbnak bizonyult a munkásság öntudatosításában. De Arató Emil érzékenyen reagált a társadalmi valóság más gondjaira is. Az 1929-es válság után az Állástalan Diplomások Országos Bizottságában (ÁDOB) tevékenykedve segítette az állástalan orvosok elhelyezkedését. Közben a haladó orvosok csoportosulása is erőteljesen kibontakozóban volt. Jahn Ferenc dr. körlevelet fogalmazott, melyben összefoglalta a csoport célkitűzéseit. 1929. november 20-án pedig a Lövölde téri Kairó kávéházban Schönstein Sándor, Weil Emil és Madzsar József társaságában megvitatták a programot. A következő év január 3217