Orvosi Hetilap, 1985. december (126. évfolyam, 48-52. szám)

1985-12-29 / 52. szám - HORUS - Arató Emil emlékezete (1885-1978)

HORUS Arató Emil emlékezete (1385-1978) Születése századik évfordulóján Arató Emilre, a kiváló társadalom- és egészségpolitikusra, a hazai antialkoholista mozgalom vezéralakjára emléke­zünk, akit betegei „a szegények orvosának” nevez­tek. Arató Emil 1885. november 17-én Lugoson szü­letett. Az orvosi pályára kétirányú indíttatás vezet­te: fiatalon tüdővészben elvesztett atyja sorsa, mely a pusztító népbetegség elleni küzdelemre késztette, és a társadalmi nyomor érzékelése, mely egy életre a szegények oldalára, a szocialista eszmék küzdőte­rére állította. Előbb lett mozgalmi ember, mint or­vos. Már 17 éves korában a lugosi SZOP tagja, majd titkára. 1910-ben a fővárosban kezdi meg orvosi ta­nulmányait, az első világháborúban behívják kato­nának és még bevonulása alatt, Lembergben kap­ja meg orvosi diplomáját és a K. u. K. közös had­sereg különböző egészségügyi beosztásaiban vesz részt. Ogyesszában egy hadikórházban dolgo­zik és 1918. május 5-én, Marx születése századik évfordulóján az ünneplő felvonulásba kerül, majd kapcsolatba jut a bolsevik párt képvi­selőivel. Hazatérte után az Országos Munkásbiztosí­­tási Pénztár ötösbizottságába választják. Az ősziró­zsás forradalom alatt a Hungária körúti helyőrségi kórházban teljesít szolgálatot. Leszerel és Hahn De­zső ajánlására Madzsar Józsefhez fordul, hogy be­kapcsolódjék a népjóléti minisztérium reformelő­készítő bizottsága munkájába. Mindjobban megér­lelődik benne, hogy életét a tuberkolózis és az al­koholizmus elleni küzdelemnek szenteli, és síkra­­száll a testnevelés mellett. Az egészséges életmód­ra nevelésben kiváló sportolóként maga is példát mutat, de nála a hangsúly nem a versenyszerűsé­gen, hanem az egészséges életmódon és célszerű testedzésen van. 1918 novemberében részt vesz az első orvos­szakszervezet létrehozásában (melynek elnöke 1919-ben Hahn Dezső lett, alelnökök: Holwarth Jenő és Rotter Henrik, titkárok: Szöllős Henrik és Goldner Viktor), a munkaközvetítő iroda létesíté­sében, a háborúból hazatért orvosok álláshoz jut­tatásában. A Tanácshatalom bukása után a börtönt ugyan elkerüli, de állami szolgálatát nem folytat­hatta. Óbudán letelepedve, a szegények gyógyítá­sának, orvosközéleti és egészségpolitikai céljainak szenteli életét. 93 éves koráig Óbuda volt — a poli­tikai körülményeket tekintve — viszontagságos otthona. Arató Emil rendelőjében az illegalitásba kény­szerült kommunista párt összekötője, Weisz Samu Orvosi Hetilap 1985. 126. évfolyam, 52. szám kereste fel, és így valósult meg együttműködésük, így lett a Munkás Testedző Egyesület (MTE) orvosa, majd az újjászerveződő Alkoholellenes Munkás Szö­vetség (AMSZ) tagja, melynek elnöke Donáth Gyula professzor, titkára Weisz Samu volt. 1922- ben Donáth Gyula díszelnök, Arató Emil pedig elnök lett. Arató Emil harcostársaival, köztük Stromfeld Auréllal együtt, eredményesen vette ki részét a szövetség munkájából; előadásokat, kiállí­tásokat, kirándulásokat, sporteseményeket szervez­tek és szembeszálltak a mozgalom jelentőségét le­becsülő jobboldali szociáldemokrata tendenciákkal. Arató taktikája a korábbinál azért bizonyult sikere­sebbnek, mert munkatársaival együtt kisebb mun­káscsoportokkal foglalkoztak, és a propaganda­­munka hatékonyságát más egyesületek szövetségé­vel szélesítették, így a vas- és fémmunkások, a bá­nya- és kohómunkások szakszervezeteinek szimpa­tizánsait és antialkoholista szervezeteit is megnyer­ték. 1924-től már lapjuk is volt, Munkássport és Egészségügy címen. De nemcsak a sport és egész­séges életmód hirdetése volt eredményes. Fontos szerepet játszott az Alkoholellenes Munkás Szövet­ség (AMSZ) pedagógiájában a kultúrtevékenység is. Műkedvelőgárdát, önképzőkört szerveztek, nívós művészi műsorokat rendeztek, olykor neves írók részvételével. Tamás Aladár Palasovszky Ödönnel szavalókórust szervezett, melyből a 100% kórus lett. Bevonták a szövetség körébe az Eszperantista Mun­kások és a Természetbarátok Turista Egyesületét is. 1925-ben Munkáskultúra címmel lapot adtak ki, amely igyekezett ennek a nemes együttműködésnek hangot adni. Szakasits Árpád, e lap hasábjain így értékelte az antialkoholista mozgalmat: ,,Ma az anti­alkoholista mozgalom komoly tényező ... egyre töb­ben lesznek a munkások soraiból az antialkoholista mozgalom öntudatos, meggyőződéses harcosaivá .. Az antialkoholista propaganda tehát az Arató Emil vezette antialkoholista szövetség országot be­hálózó szervezetén keresztül mind hatékonyabbnak bizonyult a munkásság öntudatosításában. De Ara­tó Emil érzékenyen reagált a társadalmi valóság más gondjaira is. Az 1929-es válság után az Állás­talan Diplomások Országos Bizottságában (ÁDOB) tevékenykedve segítette az állástalan orvosok elhe­lyezkedését. Közben a haladó orvosok csoportosu­lása is erőteljesen kibontakozóban volt. Jahn Fe­renc dr. körlevelet fogalmazott, melyben összefog­lalta a csoport célkitűzéseit. 1929. november 20-án pedig a Lövölde téri Kairó kávéházban Schönstein Sándor, Weil Emil és Madzsar József társaságában megvitatták a programot. A következő év január 3217

Next