Orvosi Hetilap, 1986. július (127. évfolyam, 27-30. szám)
1986-07-27 / 30. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
% 1842 ra végződtek a punkció szintje alatt. Az állapot fokozatosan romlik. Értágítók, antikoagulánsok és fibrinolitikumok némi javulást csak 2 esetben eredményeztek. A tízből négy beteg meghalt a bőrelváltozások után kialakuló antria következtében. A súlyos szövődmény oka mikroembolizáció és a kontrasztanyag toxicitása lehet, de ez nem egyértelmű. A szerzők elsődlegesnek a kontrasztanyag okozta érendothel károsodást tartják. Ezért javasolják az aortographia helyettesítését a veszélytelenebb digitális subtractiós angiographiával, alacsony os molaritású kontrasztanyag használatát. Az ergotismusban tanúsított eredményessége miatt esetleg nitroprussid-natrium adása megkísérelhető. Laczay András dr. A lumbalis-csigolyák ízületi nyúlványának műtét utáni törése: radiculopathia rejtett oka. Rothman, S. L. G. és mtsai (Medical Science Center, Torrance). Amer. J. Roentgendl, 1985, 145, 779. A lumbalis gerinc mindennemű műtéte után kellemetlenül nagy arányban maradnak vissza vagy alakulnak ki gyöki panaszok. Ezek leggyakoribb ismert oka a gerinccsatorna fel nem ismert szűkülete, foramenszűkület, porckorong sérv kiújulása vagy hegesedés. Kevésbé ismert ok a csigolyák alsó ízületi nyúlványán előforduló postoperatív törés. A szerzők 400 lumbalis gerincműtéten átesett betegük CT-anyagának utólagos elemzése során 25 esetben találtak a műtét utáni felvételeken törést a laminectomia vagy facetectomia szintjén egyik vagy mindkét alsó íznyúlvány alapján. Az axiális CT-felvételeken ez az elváltozás nem ábrázolódott egyértelműen, legfeljebb az érintett oldali ízület kismértékű kiszélesedése kelthette fel a figyelmet. A sagittalis és coronalis síkú felvételek azonban egyértelműen igazolták az ízületi nyúlványok basalis részének törését. Klinikailag jellemző, hogy a betegek a műtét után jobban vannak, és a javulást követően jelentkeznek újra panaszaik, fájdalom, nyomásérzékenység, mozgásra fokozódó panaszok, melyek fekvéskor enyhülnek. Az elváltozás létrejöttének oka nem egyértelmű. Néha maga az operáló sebész észleli a műtét közben a törés tényét, de ez a ritkább változat. A szerzők valószínűbbnek tartják, hogy a meggyengült nyúlvány akkor törik el, amikor a beteg műtét után felállva újra terheli. Ez az elképzelés egyeztethető legjobban össze a klinikai lefolyással, a műtét utáni tünetmentes intervallummal. Laczay András homisai (Klinik f. Gynäkologie der Univ. Zürich). Schweiz. med. Wschr. 1985, 115. 1555. A diaethylstilboestrol (des.) nem-steroid, szintetikus oestrogen, amelyet 1946 és 1971 között azUSA-ban nagy mértékben, más országokban csak elszigetelten használtak abortus imminens esetén a terhesség fenntartására. 1971-ben egy retrospektív epidemiológiai tanulmány összefüggést fedezett fel a des.-kezelés és igen fiatal (átlagban 14 éves korú) nők hüvely és méhnyak világossejt adenocarcinomája között. Így 1981-ig az USA-ban 429 világossejt adenocarcinomát derítettek fel; ezen esetekben 63 n/o-ban des.expossitio in utero biztosan igazolható volt. Európa más országaiban csak elszórtan észleltek ilyen eseteket, ezért érdekes az a Svájcban először észlelt ilyen 23 éves nőbeteg, akinél des-indukált III. stádiumú hüvelyrákot derítettek fel. Az eddig ritka betegség epidemiológiai kutatásában kiderült, hogy ezen nőbetegek átlag 30 éven felüliek voltak és szülőanyjukat annak idején abortus imminens miatt des.-kezelésben részesítették. A des.-expositio in utero után fellépő adenocarcinoma gyakorisága egy ezrelék. A des.-expositio in utero kihatásai („stilboestrol-syndroma”) a női és férfi utódokra a következőkben foglalhatók össze: I. Női utódok („dis-leányok”): A) stilboestrol-embryopathia (autero-vaginalis dysgenesia): a) vagina: adenosis, kiterjedt glykogenmentes hámzónák, fibrosisos harántredők, partialis septumok; b) uterus, hypoplasia cervicis (funkcionális elégtelenséggel), a méhnyakon redő- és sapkaképződés, a cervix békaszájszerű deformálódása és ectropionképződése, T-alakú cavum, hypoplasia, constrictiós gyűrűk; stb.; B) sterilitas, infertilitas (spontán abortus, graviditas ectopica, koraszülés) , oligomenorrhoea, dysmenorrhoea; C) vagina és a cervix világossejtes adenocarcinomája. II. férfi utódok („dis-fiúk”): A) anatómiai elváltozások: hypoplasiás herék, epididymis cysták, kryptorchismus; B) csökkent fertilitás, kóros spermiogram. A stilboestrol-embryopathiában leggyakoribb a vaginalis adenosis: nyákképző hengerhám a hüvelyben, továbbá méhnyakatopiák; a reproduktív rizikó is halmozottabb (partus prae- és immaturus). Az adenocarcinoma vaginae a legritkább des.-szövődmény: 0,14— 1,4 ezrelék. A megbetegedési kockázat annál nagyobb, minél korábban és nagyobb adagban történt a des.-expositio; a szokásos napi adag az USA-ban 1—3000 mg között ingadozott, összdosisban 130—21400 mg között. A des. teratogen hatása állatkísérletekben is bizonyított. A des.-exponált ikrek közül nem mindig a két ikerpár betegszik meg, tehát a manifesztációban még extrauterin tényezők is szerepelhetnek. A des.-indukált vaginalis és portio carcinoma sebészi vagy sugaras kezelése azonos a hasonló lokalizációjú tumorokéval, azonban a chemotherápiás kísérletek eddig gyakorlatilag eredménytelenek voltak. Az egész des.-probléma ma még nem tekinthető lezártnak és a direkt hatásnak kitett anyák után részletes anamnesissel kutatni kell és a des.-exponált nők fokozott gynaecologiai ellenőrzést igényelnek. Ismeretlenek még a „des.leányoknak” a bekövetkezendő postmenopausában feltehető elváltozásai. A seminomás férfiaknál is érdeklődni kell a des.expositio lehetőségére. ifj. Pastinszky István dr. Gyógyszerek okozta májkárosodás, Bode, J. Ch. Dtsch. med. Wschr. 1985, 110, 1543. A szerző kizárólag klinikai aspektusból foglalkozik cikkében a gyógyszer okozta májártalmakkal, azoknak is csak a diffúz formáival. A gyógyszer okozta májártalmakat két nagy csoportba osztja, „előre látható” és „előre meg nem jósolható” csoportokra. Ez a megkülönböztetés a mögöttük rejlő tartalom alapján azonos a direkt toxikus, illetve dózisfüggő, valamint az indirekt módon toxikus, dózistól kevésbé függő ártalom jelentésével. Irodalmi adatok öszszegzése eredményeként ezekről az obligát módon vagy potenciálisan más ártalmat okozó gyógyszerekről táblázatokat közöl. A szerző másik beosztása klinikai: eszerint vannak dominálóan cholestasissal jellemezhető, dominálóan hepatocellularis károsodással jellemezhető és vegyes típusú máj ártalmak. Hangsúlyozza, hogy nehéz meghúzni a határt a tartós gyógyszerszedés során csak megváltozott laboratóriumi leleteket mutató elváltozás és a klinikailag is betegségként értelmezhető állapot között (pl. magas gamma-GT induktorszedőknél). A leggyakoribb klinikai megjelenési forma, amelyben a cholestasis dominál. Főleg a vírushepatitistől kell elkülöníteni; gyógyszer okozta májártalomban eosinophilia és allergiás tünetek fordulhatnak elő, és ritka a splenomegalia. A gyógyszer okozta májártalmaknak specifikus enzimmintája nincs. A gyanúba vett gyógyszerrel végzett lymphocita-stimulálási vizsgálat lehet bizonyító értékű. A szerző ismerteti a gyógyszer okozta májártalmak lehetséges histológiai leleteit. Ismerteti a prognózist is, amely kivételektől eltekintve többnyire kedvező. A hosszas gyógyszerszedés során kialakuló krónikus májbetegségek kiváltó gyógyszereiről is táblázatot közöl, feltüntetve az előforduló lehetséges kórformákat is. A hüvely adenocarcinomája diaethylstilboestrol-expositio in utero után. Schreiner, W. E. és