Orvosi Hetilap, 1986. július (127. évfolyam, 27-30. szám)
1986-07-27 / 30. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
tták be. Ez után egy hónappal ismét prosztatabiopszia történt, a szövettani lelet ismét carcinomát állapított meg, ezért nagy dózisú ösztrogén intravénás adását kezdték el (600 mg/nap). A 9. napon a változatlan kumarinadag mellett a protrombin aktivitás 67 °/n-ra emelkedett, a 14. napon a bal kar mély vénás trombózisa recidivált. Az ismételt streptokinase kezelés eredménytelen volt, 96 óra után áttértek heparinra, majd ismét kumarinra állították be. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a prosztatakarcinoma magas szöveti tromboplasztintartalmú tumor, mely hiperkoagulabilitást eredményez, ezért tromboemboliás események várhatók, a betegnél ez be is következett a p. m. implantációnál. Ilyen betegnél a nagy dózisú ösztrogén kezelést nagyon meg kell gondolni, és csak nagy körültekintéssel lehet végezni. A beültetett idegen anyag maga is trombózist okozott, ehhez hozzájárul még az ösztrogének ismert alvadásfokozó hatása, melynek oka az, hogy csökkentik az antitrombinák-aktivitást és mennyiséget, fokozzák a trombocita aggregációt, csökkentik az érfalban a fibrinolitikus aktivitást, és fokozzák a D-vitamin dependens faktorok szintézisét is. Losonczy Hajna dr. mazepam, míg a diazepin csak a harmadik helyen volt. Elvonási tünet (alvászavar, szorongás, tremor, izzadás és tachycardia) a betegek legnagyobb részénél jelentkezett, a delirium az alacsonyterápiás dózisú függőségi állapotban levők gyógyszermegvonásánál ritka. Áttekintést adnak a szerzők a benzodiazepinek gyakori „nem kívánt hatásáról”, mint a mellékhatásról, túldozszolásról, paradox hatásról, elvonási syndromáról és a krónikus szedésről, valamint a klinikai függőségi állapot fázisairól. Megkülönböztetnek az alacsony dózisú függőség mellett magas dózisút és polytoxicomániát. A függőségi állapot előidézésében lényeges a szedés ideje, a dózis nagysága, a dózis emelési üteme, a dózis csökkentésénél az elvonási tünetek jelentkezése. A közlemény felhívja a figyelmet a benzodiazepin-függőségre olyan betegcsoportnál — főleg neurosisban —, melyben ugyan csak terápiás mennyiségben, de igen hosszú ideig szedik a gyógyszert, és a dependencia kialakulása minden kóros következményével számolni kell. Gaszner Péter dr. Az egyszerű lázas görcsökkel 5% kórházba került, ezek 31%ánál lumbálpunctiót, 8%-ánál koponya rtg-t, 5%-ánál EEG-t végeztek. A komplex lázas görcsökkel jelentkezők közül 83% került felvételre, ezek 47%-ánál volt lumbálpunctio, 13%-ánál koponya rtg, 6%-ánál EEG. Az esetek felében a görcsök a második életévben jelentkeztek, az esetek 90 %-ában a harmadik életév előtt. A legtöbb gyermeknek (64 %) egy rohama volt, 13%-nak kettő. Sem az első konvulzió, sem a gyermek neme nem mutatja, hogy lesznek-e további görcsrohamok, csupán a görcsök fellépésekor életkornak és a családi anamnesisnek van előrejelző értéke. Komplex konvulziók esetén mindig kimutatható volt pozitív családi anamnézis (lázas görcsök, epilepsia vagy mindkettő). Várkonyi Ágnes dr. Benzodiazepinek hosszantartó alkalmazása vagy abusus? Epidemiológiai vizsgálatok eredményei. Laux, G., König, M. (Psychiatrisches Landeskrankenhaus Weisberg). Dtsch. med. Wschr. 1985, 110, 1285. A világon a leggyakrabban rendelt gyógyszerek a benzodiazepinek, és sajnos az utóbbi években egyre gyakrabban beszélünk ezek kapcsán az abusus és a gyógyszerfüggőségi problémákról, különösen a hosszútávú gyógyszerelés „alacsony dózisú függőségi” állapotáról. Epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a lakosság 10— 17 %-a egy évig, 2 %-a több, mint egy évig szedi a benzodiazepin tartalmú nyugtátokat. A kutatócsoport egy vidéki kórház beteganyagában vizsgálta a benzodiazepin-függőség gyakoriságát. Az eltelt tíz év — a vizsgálati periódus — alatt a benzodiazepin-függőség gyakorisága ötszörösére nőtt, 1983-ban csaknem 5%-a volt a felvett betegeknek. 2 %-a a benzodiazepint szedőknek egy évig vagy tovább szedte a gyógyszert. A betegek 75 %-a alvászavar, 54 %-a szorongás, 38 %-a psychoszomatikus symptoma miatt kapta. 5%-a öt évnél tovább, a neurotikus csoport 5,2%-a tíz évnél tovább szedte egyfolytában a gyógyszert. A felíró orvosok megoszlása: 72 %-ban körzeti orvos, 24 %-ban ideg-elmegyógyász. •1944 A leggyakrabban használt bentött zodiazepin a lorazepam és a bro csecsemő-és gyermekgyógyászat Lázas görcsök előfordulása és visszatérése az első öt életévben, egy a szüléstől követett nemzeti beteganyagban. I. Verity, C. M. és mtsai (Department of Child Health, University of Bristol, Bristol BSL 5QD). Brit. Med. J. 1985, 290, 1307. A 13 135, ötödik életévéig követett gyermek közül 303-nak (2,3%) volt lázas görcse. Megelőző neurológiai eltéréseket 13-nál találtak. További 290 gyermek közül 57-nek (20%) komplex konvulziói voltak és 103 (35%) további lázas görcsöket élt át. A lázas görcsök ismétlődésének rizikója függ az első görcs idején betöltött életkortól és a családi előfordulástól is. Nem volt szignifikáns különbség a fiúk és lányok között. A szerzők vizsgálataikat az 1970 áprilisában a „Gyermek Egészség és Nevelés Vizsgálat” keretein belül végezték. Az egészségügyi dolgozók 16 004 gyermekkel és szüleivel teremtettek 5 éves korban kapcsolatot és kikérdezték, hogy észleltek-e, ill. zajlott-e le a gyermeknek görcse, eszméletveszése vagy egyéb abnormális testmozgása. A lázas görcsöket a következőképpen kategorizálták: komplett lázas görcsök, amikor az első lázas konvulzió több mint 15 percig tartott, vagy az első görcsroham fokális vagy multipex volt, valamint egyszerű lázas konvulziók. Lázas konvulziók — egy a születéstől követett nemzeti beteganyagban. Anamnézis és intellektuális képességek ötéves korban. N. Verity, C. M. és mtsai (Department of Child Health, University of Bristol, Bristol BS1 5QD). Brit. Med. J. 1985, 290, 1311. A 13135 nyomon követett gyermek közül 303-nál voltak lázas görcsök. Medencevégű szülés volt az egyedüli szignifikáns perinatális tényező ebben a csoportban. A 13 már eleve neurológiailag is érintettet kivéve azok a gyermekek, akiknek lázas görcsei voltak, nem különböztek ötéves korban azon társaiktól, akiknek nem voltak görcseik — viselkedésben, magasságban, fej körfogatban és egyszerű intellektuális tesztekben. (Elméletileg ilyen görcsroham eredményezhet cerebrális anoxiát agysejtkárosodással, következményes intelligencia és motorikus zavarokkal.) Thom 1942-ben közölt vizsgálatokat, miszerint korábbi konvulziók után a gyermekek 12%-a mentálisan károsodottnak bizonyult (IQ 1 75), további 13%-uk pedig retardált (IQ 1 75—90), és arra a következtetésre jutott, hogy a gyermekkori konvulziók fokozzák a későbbi életkorban epilepsia és mentális zavarok gyakoriságát. Eredményei kritizálhatók több szempontból. E cikk szerzői vizsgálatukban a gyermekeket asszerint csoportosították, hogy komplex vagy egyszerű konvulziók zajlottak-e le, illetőleg volt-e korábbi neurológiai eltérésük. A gyermekek intellektuális képességeit otthonukban egyszerű tesztekkel vizsgálták ötéves korban. Az anamnézist illetően olyan gyermekek, akiknek gyakori középfül-, torok-, tüdőgyulladása volt, szignifikánsan gyakrabban szenvedtek lázas görcsökben. Pe-