Orvosi Hetilap, 1986. szeptember (127. évfolyam, 36-39. szám)

1986-09-21 / 38. szám - HORUS - Soproni László: Ráth Péter gyógyszerész érdekképviseleti tevékenység

lékezésem bevezetőjében azt mondottam, hogy a professzor szervezői-alkotói tevékenységével meg­előzte korát. Minden bizonnyal ez több mindennel volna indokolható, de talán elegendő lesz, ha meg­emlékezésem befejezéseképpen, ezt három tény­adattal motiválom. Az egészségügy gazdaságtanának alapelvei, amelyek ma a társadalom-orvostan önálló fejezeté­vé fejlődtek, már megtalálhatók abban a szervező tevékenységben, amellyel a professzor több mint egy fél évszázaddal ezelőtt intézetét az ország leg­korszerűbb klinikájává fejlesztette. Több mint egy fél évszázad távlatában ezeknek az elveknek a súlyát kitűnően tükrözi a Dtsch. Med. Wschr. 1982. évfolyama utolsó számának, a szer­kesztőség által írt utószava, amely eképpen hang­zik „... az elmúlt hónapokban nemcsak országunk­ban, hanem mindenütt a világon az össz-gazdasági helyzet növekvő mértékben befolyásolta az orvosi gyakorlatot és a klinikai kutatást. .. Korunkban az orvos központi feladata a salus aegroti suprema lex etikai elve mellé szinte azonos súllyal jelent­keztek a gazdasági meggondolások. Az a törekvés, hogy mindkét követelménynek eleget tehessünk, lapunk ez év folyamán publikált számos közlemé­nyében tükröződik. E közlemények széles körben, szokatlanul élénk visszhangot keltettek.” A cost benefit — principium irodalma az el­múlt évtizedben a világ orvosi irodalmában olyan terebélyessé vált, hogy az Orvosi Hetilap Folyóirat­referáló rovatának „költség—haszon” címen egyik legfrekventáltabb alrovatát sikerült létrehoznunk. Kár, hogy ezek a szervezési elvek nem tudtak és nem tudnak kellően érvényre jutni szocialista egészégügyünkben. Kedves Barátaim! Megemlékezésem végére értem. Köszöntésemet annak idején azzal fejeztem be, hogy mi, a tanít­ványok azt kívánjuk neki, „hogy a magyar egész­ségügy további eredményeiben, tanítványainak si­kereiben, erőben és egészségben minél tovább él­vezhesse munkásságának gyümölcsét”. A szép ün­nepséget három évvel élte túl. És most, hogy már nincs közöttünk, csak azt kívánhatom: adjon az Is­ten ennek a sokat szenvedett hazának és népének sok-sok Ángyán Jánost. Trencséni Tibor dr. Ráth Péter gyógyszerész érdekképviseleti tevékenysége Ráth Péter közel negyven évig volt vezető alak­ja a gyógyszerészi karnak és a magyar közéletnek. E hosszú idő alatt tekintélye sohasem csökkent, ami mértéke elhivatottságának és képességének. Egész élete a gyógyszerészeté és a közösségé volt. 1812. március 12-én született Budán. Édesapja is gyógyszerész volt a budai Tabánban. Középfokú tanulmányait 1819-ben kezdte az állami gimná­ziumban, majd a hat osztály elvégzése után 1826— 1828-ig a bölcsészetet hallgatta, és ilyen előképzett­séggel lépett 1828 szeptemberében apja patikájába, ahol 1831-ig gyakornokoskodott (1). Segédlevelé­nek megszerzése után beiratkozott gyógyszerész­­hallgatónak, és 1833-ban kapta meg a gyógysze­részmesteri oklevelét (2). Mint okleveles gyógysze­rész, egy-egy éven át Grácban és Brünnben műkö­dött, majd édesapjának halála után, 1836-ban örök­áron megvette a családtól a „Szentháromsághoz” címzett gyógyszertárat, amely a Szarvas-házban működött, a mai Döbrentei téren (1, 2). A 19. század első évtizedeiben a gyógyszertá­rak elszórtan helyezkedtek el az országban, így a gyógyszerészek között nem fejlődhetett ki közös­ségi szellem, pedig erre szükség lett volna az egysé­ges szakmai üzemvitel, az érdekvédelem és egyes szocális ügyek megoldásánál. Ennek ismeretében történt a Buda-Pesti Gyógyszerészek Testületének létrehívása 1809-ben, amely a hazai gyógyszerészet első érdekképviseleti szerve volt (3, 4). A Testület kettős jelentőséggel is bírt. Egyrészt a közvélemény érdeklődését a gyógyszerészet és a közegészségügy kérdései iránt felkeltette, a hatósá­gok túlkapásai ellen a gyógyszerészeket megvédte. Másrészt néhány évtizeddel megelőzte a szervezett orvosi érdekvédelem kialakulását. A Budapesti Ki­rályi Orvosegyesület az érdekvédelmet kezdettől fogva elutasította magától, az ilyen irányú prob­lémák felvetésére csak a Magyar Orvosok és Ter­mészetvizsgálók Vándorgyűlésein kerülhetett sor. E gyűléseken több ízben megfogalmazódott egy or­szágos szervezet kialakítása, de erre csak 1875 feb­ruárjában került sor a Budapesti Orvosi Kör meg­alapításával (5). Ráth Péter 1846-tól kapcsolódott be a Gyógy­szerész Testület munkájába, és az ő közreműködé­sével dolgozták ki a módosított alapszabályzatot, amely a gyógyszerészek egyetértésére, kereskedel­mi viszonyainak kölcsönös előmozdítására, a kar ügyeinek intézésére, magasabb képzésükre és a ha­zai gyógyszerészet tökéletesítésére terjedt ki. A Testületnek sok éven át Ráth volt a pénztár­noka, titkára, majd 1850-től alelnöke. Utasításaiban rögzítette a tagok kötelességeit és jogait, valamint az elnök, a másodelnök, jegyző, pénztárnok, gyűjtő-­ 2321

Next