Orvosi Hetilap, 1987. április (128. évfolyam, 14-17. szám)
1987-04-05 / 14. szám - HORUS - Back Frigyes: Mit ünnepeltek 1686-ban Franciaországban? (A Napkirály sikeres műtétjének körülményei)
kíti az akkoriban leheletfinoman garderobe-nak titulált intim bútordarabot (2.). A továbbiakban nem óhajtok nagy feneket keríteni a témának, de annyira jellemző a korra, hogy nem hagyhattam említés nélkül. Ennek a kissé pikáns történetnek a szálait nem is olyan könnyű kibogozni, nem mintha késedelmet szenvedett volna az események szellőztetése, mert attól eltekintve, hogy a műtét híre futótűzként terjedt mindenfelé, az újságok is teljes részletességgel beszámoltak a történtekről (Mercure Galant) és többek naplójából ill. feljegyzéseiből részletesen rekonstruálhatók az események (Dangeon emlékirata, P. Dionis sebész feljegyzései, Journal de la Santé...) Mindenekelőtt be kell mutatnom a szereplőket. XIV. Lajos személyének, a kor történetének és az uralkodó körüli bonyolult cselszövényeknek a taglalása nem feladatom, legfeljebb egy képet mutatok be, hogy személyesebb viszonyba kerüljünk őfelségével. Tekintve, hogy 1643-ban született, történetünk idején 43 éves (2. ábra). A családban nem ő az első komoly végbélbeteg, XIII. Lajosról és Ausztriai Annáról is feljegyezték, hogy aranyérbetegségben szenvedtek. Mellesleg a hírneves Richelieu is súlyos végbélbántalommal (prolapsus) kínlódott — végül halálát is végbél körüli elhalás okozta (3). A Napkirály anamnesiséből kiemelhetjük a gyakori fejfájásokat, idült szorulását és fiatal kora óta fennálló gyomorpanaszait. Rendkívül rossz fogai voltak, emellett hatalmas mennyiségű ételek elfogyasztására volt képes. Liselotte von der Pfalz leírása szerint négyféle leves, egy egész fácán és egy fogoly púpozott tál salátával történt elfogyasztása után bekebelezett még egy nagy darab ürühúst (fokhagymás mártással), utánaküldött még két vastag szelet sonkát — ezt követően elcsipegett egy tele tál süteményt és tortácskát. Aki ilyen mértéktelenül fal, a rossz fogazata miatt nem törődik a rágással és gyakran nyel csontokat. Természetesen ez utólag nem bizonyítható, de elképzelhető, hogy akár csontszilánk is okozhatta a király végbélsipolyát. Mindenesetre a király hónapokon át bajlódott a végbélfiszulájával. A legkülönfélébb gyógy- és csodaszereket próbálták végig rajta, tengernyi sokaságukból érdekességként emelném ki a magyar királynő vizét (1.), mellyel részletesen foglalkoztak többen is az elmúlt 200 évben (4., 6.) Könyvtáramból még egy forrást említenék, egy Lajos-korabeli francia könyvecskét (6.). A magyar királynő vizének összetétele eszerint 30 uncia alkohol és 20 uncia rozmaring-virág volt. Receptjét Izabella, mások szerint Erzsébet magyar királynőnek egy remete adta, akit annak előtte nem ismert, nem is látott sem előzőleg, sem annak utána, hogy a recipét neki adta. De oly kellemesnek találta és annyira jót tett tagjainak, hogy vagy egy évig állandóan használta, sőt még arcát is megmosta vele, ami különösen széppé tette. A lexikonból (7.) utánanézve ez az Erzsébet, Izabella királyné talán IV. (Kun) László felesége, Anjou Károly nápolyi király leánya lehetett, aki 1264 táján született. Magyar királynőként inkább a nálunk népszerűbb Erzsébet nevet használta. Sajnos még a rozmaringfőzet sem segített rajta, mert férje ráunván, a margitszigeti kolostorba záratta; ugyanilyen hatástalan volt a Napkirálynál is ez az egyébként évszázadokon át népszerű szer. A másik említendő kora helyszíne Baréges volt. Az itteni gyógyvizet ajánlották a királynak, aki Gervais kir. sebész és 4 másik hasonló betegségben szenvedő társaságában utazott a gyógyhelyre. A felség betegségeit mindenki követte, majmolni igyekezett. Úgy fogták fel, mint egy divatos ruhadarabot. Azáltal, hogy hasonló betegségben szenvedett az illető, szimpátiát, megértést remélt a királytól, ezen belül a hasonló panaszok állandó, biztos témát jelentettek kettejük között. Baregesben nem egyszerűen ivókúrával kezelték az uralkodót, hanem a sipolyon át fecskendezték be a gyógyító nedűt. A várt siker azonban elmaradt. Betegsége alatt ilyen és hasonló trauma nem egy érte az uralkodót. A sok eredménytelen kezelés után nyilvánvalóvá vált a felség számára is, hogy az operáció az egyetlen megoldás. Figyelemreméltó hidegvértől és bátorságról tett a beteg tanúbizonyságot, tekintetbe véve a kor sebészetének felkészültségét, műszerezettségét, higiéniáját. De mielőtt rátérnénk a műtétre, ismerkedjünk meg a műtét másik főszereplőjével is. Neve Charles Francois Félix, apja Fr. Félix de Tassy XIV. Lajos fősebésze volt, remek nevelést kapott. Nagy becsvágy lobogott 7 .