Orvosi Hetilap, 1987. július (128. évfolyam, 27-30. szám)
1987-07-26 / 30. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
Az alsó bélszakaszban és a colonban fellépő mellékhatásokban úgy látszik alárendelt jelentőségű a near, kémiai szerkezete. A mellékhatások gyakoriságát az eddigi gyér és nem kellően értelmezhető beszámolókból nem lehet pontosan megállapítani. A colon és a terminalis ileum minden kóroktanilag nem egyértelműen osztályozható fekélye, átfúródása, gyulladása vagy idült bélfolyamat akut fellángolás esetén kutatni kell a sav használata után, mert az összefüggés kimutatása döntő a beteg számára. ifj. Pastinszky István dr. Koponyabesugárzás következményeinek CT-vizsgálata gyermekekben. Davis, P. C. és mtsai (Emory University School of Medicine, Atlanta). Amer. J. Roentgend, 1986, 147, 587. A központi idegrendszer daganatos betegségeinek sugárkezelése elfogadott, mindennapos eljárás. Csak az utóbbi időben kezdtek felfigyelni ennek hosszú távú káros következményeire. Ismeretes ugyan, hogy a központi idegrendszer sugárkezelése nyomán a neuropsychológiai képességek terén hanyatlás észlelhető, de ennek pathológiai háttere nem tisztázott. Kórbonctani vizsgálatok alapján a sugárkezelés okozta agyi károsodás ritkaság, előfordulása inkább az egyidejű chemotherapia — különösen a methotrexat — számlájára írandó. A szerzők 49 olyan gyermek ismételt ellenőrző CT vizsgálatának anyagát elemezték ebből a szempontból, akik elsődleges agyi vagy koponyaalapi neoplasia miatt sugárkezelésben részesültek. Chemotherapiával és anélkül egyaránt meglepő gyakoriságban találtak rendellenes elváltozásokat az agyállományban, függetlenül magától a besugárzott daganattól. 51%-ban észleltek generalizált állománycsökkenést vagy atrophiát. Ezt fenntartással értékelik, mivel ez ebben a betegcsoportban egyéb tényezők következménye is lehet. 28%-ban láttak meszesedést a daganattól függetlenül, leggyakrabban subcorticalisan a fehér- és szürkeállomány határán. Ez a meszesedés a sugárkezelést követő 1-2 éven át fokozódott. A megfelelő területben szövettanilag microangiopathia, dystrophiás meszesedés és demyelinisatio volt kimutatható. 26%-ban találtak a fehérállomány területén foltos vagy generalizált hypodenzitást függetlenül az egyéb szóbajöhető oki tényezőktől, mint daganatkörnyéki vizenyő vagy shunt-elégtelenség. A fehérállomány-rendellenesség és a meszesedés is gyakoribb volt a fiatalabb gyermekekben, különösen azokban, akik a sugárkezelés idején még nem voltak 3 évesek. A Chemotherapie és a methotrexat nem játszik lényeges szerepet — az érintett gyermekek közül csak 2 kapott methotrexat kezelést. Laczay András dr. A veseartéria alkoholos embolizálását elterjedten végzik rosszindulatú vesedaganatok praeoperatív vagy palliatív kezelésére. Ismert szövődménye az ún. postembolizációs tünetcsoport, fájdalom, láz, leukocytosis, esetleg hányinger, hányás, ileus. Ezek általában 1-2 nap alatt rendeződnek, kezelésük tüneti. Ritka szövődményként előfordult a vastagbél bal felének elhalása, ez azonban ballonkatéter alkalmazásával biztonsággal megelőzhető. A szerzők tudomása szerint embolizálás szövődményeként kialakult vesetályogról még nem számoltak be. 83 éves hypernephromás nőbetegük veseartériájának ethanol-embolizálása után észlelték vesetályog kialakulását. A beteg vizeletében az embolizálás idején Proteus volt kimutatható. Feltehetően a devitalizált vesébe az adagolt antibiotikum nem jutott hatékony töménységben, így az kitűnő táptalajt biztosított a kórokozóknak. A tályog kimutatására az embolizálás után 5 héttel került sor, percután tartós drainage és széles spektrumú antibiotikumkezeléssel sikerült a beteg állapotát rendezni. Hasonló szövődmények megelőzésére ajánlják embolizálás előtt a vizelet bakteriológiai vizsgálatát és szükség esetén a célzott antibiotikus megelőző kezelést. Laczay András dr. tott. A bromocriptin potenciáló hatásának lehetősége mégsem zárható ki. A második beteg azonban csak 3 napig kapott benzquinamidot, ezért nagy a gyanú, hogy a koszorúsér-elzáródást a bromocriptin egyedül idézte elő. A szerzők eddig 20 olyan mások által megfigyelt esetről tudnak, ami a bromocriptin vasopressor hatására utal, ezért klinikájukon a bromocriptin kezelést postpartálisan beszüntették. Jakóbovits Antal dr. Vesetályog mint az ethanol-embolizálás szövődménye. Tupper, T. B. és mtsai (Rhode Island Hospital, Providence), Radiology, 1986,161, 35. Acut myocardium infarctus a gyermekágyban bromocriptint szedő betegekben. Iffy, L., TenHove, W., Frisoli, G. (Department of Obstetrics and Gynecology, Newark, NJ 07103, USA): Am. J. Obstet. Gynecol. 1986, 155, 371. A bromocriptin mesylat (Parlodel) dopamin receptor agonista, amit tejapasztásra használnak: 2-3x2,5 mg-ot naponta. A bromocriptin ergot származék, ami erős érszűkítő. Az ergot alkaloidok érszűkítő hatása hidrálással értágítóvá változik. Ennek megfelelően a bromocriptint érgörccsel járó állapotokban is használják, vasopressor tényezőkkel kombinálva. A szerzők két gyermekágyas asszony katasztrofális esetét ismertetik. Az 1. beteg 36 éves, aki a terhesség 36. hetében 2035 g-os magzatot szült. A szülés után atónia következtében sok vért veszített, amiért vérátömlesztést kapott. Parlodelt (2x2,5 mg-ot naponta) és ergonovint (3x0,2 mg-ot naponta) szedett. Szülés után egy héttel súlyos fejfájása és látászavara lett. Tíz nappal a szülés után acut anterolateralis myocardium infarctust kórisméztek. A gyógyulás és hegesedés bal kamrai aneurysmát eredményezett. A 2. beteg 22 éves, másodszor terhes, akinél magzati javallat alapján császármetszést végeztek. Parlodelt szedett (2x2,5 mg-ot) naponta és 3 napig kapott benzquinamid hydrochloridot. A szülés utáni 5. napon váratlanul meghalt. A boncolás a bal arteria coronaria elülső leszálló ágának thrombosisos embóliáját, acut myocardium infarctust állapított meg. Mindkét beteg a bromocriptin mellett vasopressort is kapott. Ezért a vasoconstrictiv és koszorúsér-elzáródás elsődlegesen ettől a gyógyszertől is származhaStreptococcus pneumoniae-vel való keresztfertőzés, resuscitatiós eszköz útján. Mehtar, S. és mtsai (Dept. of Microbiology, North Middlesex Hosp., London N18 1QX, Anglia). Brit. med. J. 1986, 292, 25. Egy császármetszéssel világra hozott asphyxiás újszülöttet intubálni és resuscitálni kellett. Nagy adagú benzyl-penicillin és gentamycin adás megkezdése ellenére 8 óra múlva meghalt. Gyomorszívadékából, majd a boncoláskor talált bronchopneumoniás gócokból 6-os típusú Streptococcus pneumoniae tenyészett ki. Az anya hüvelyváladékából, vizeletéből, majd sebfertőzéséből ugyanez a kórokozó volt kimutatható. 48 óra múlva egy másik császármetszéssel született újszülött is intubálásra és resuscitálásra szorult. 12 óra múlva fertőzés jeleit mutatta, gyomorszívadékából 6-os típusú Streptococcus pneumoniae tenyészett ki. Nagy adagú penicillint és gentamycint kapott és fokozatosan meggyógyult. Anyjából nem tenyészett ki kórokozó. Kiderült, hogy mindkét újszülöttet ugyanazzal a resuscitatiós eszközzel lélegeztették. Az első bakteriológiai szűrés a maszkhoz (és tubushoz) csatlakozó T-darabból ugyancsak 6-os típusú Streptococcus pneumoniaet izolált. 7 nappal később a szétcsavarható T-darab függőleges szárának csavarmenetéből, melyet beszáradt váladék szennnyezett, ugyanez a kórokozó tenyészett ki. A baktérium túlélte a szokásos szappanos elmosást, sőt meglepő módon még egy hét után is életképes maradt. Megoldásként autoklávozható légzőköröket szereztek be a resuscitátorhoz. A fertőzés átvitelének e szokatlan módja felhívja a figyelmet minden olyan eszközre, amely szoros kapcsolatba kerül betegekkel, különösen újszülöttekkel. Incze Ferenc dr. A bacterialis endocarditis megelőzése: a nasalis intubálás igényel-e prophylaxist? McShane, A. J., Hone, R. (Depts of Anaesthetics and Microbiology, Mater Misericordiae Hosp., Dublin 7, Írország): Brit. med. J. 1986, 292, 26. Gyermekeken kimutatták, hogy a nasotrachealis intubálást 12%-ban követi bacteriaemia. A szerzők elsőként igyekeznek ennek felnőttön való gyakoriságát megállapítani. 71 fiatal, egészséges, elektív műtétes beteget intubáltak nasotrachealisan. Élet-