Orvosi Hetilap, 1988. május (129. évfolyam, 18-22. szám)
1988-05-15 / 20. szám - HORUS - Tariska István: Richter Hugó emlékezete
HORUS Richter Hugó a két világháború közti időszak kiemelkedő magyar neurológusa és pszichiátere volt. Tragikusan megszakadt élete hat évtizede alatt megőrizte egyéniségének tiszteletreméltóan magas emberi méltóságát, tudományos tevékenységében pedig a kor színvonalán, rendkívül igényességgel állított mércét a maga számára. 1885 augusztus 20-án, Sopronban született. Családja apai, anyai ága egyaránt rabbinusok vallási hagyományvilágában fogant. Környey István úgy emlékszik vissza, hogy Richter büszke volt családja rabbi származásvonalára. Édesapja korán elhalt s így, már gyermekkorában házi tanítóként szerzett jövedelmével is segített édesanyjának tíz testvére nevelésében. A dualizmus ellentmondásos, lendületet és megtorpanásokat egyaránt mutató korában serdült fel. Középiskoláit az érsekújvári kegyes tanítórendi főgimnáziumban végezte, kitűnő eredménnyel. Érettségi után felvették a budapesti tudományegyetem orvosi karára. Az orvosi kar akkor történelmének virágkorát élte. Nagy kutató és gyógyító orvosegyéniségek emelték a hazai orvosképzést Európa vezető egyetemeinek orvosképzését megközelítő színvonalra. Lenhossék Mihály a „Feinere Bau des Nervensystems” két kiadásával már a XIX. század végén bizonyítékokkal szolgált a neurontan igazságai mellett. Jendrassik Ernő genetikai nézetei Schaffer Károly kutatás-eredményeivel együtt nyugati kutatók szerint is tudománytörténeti kor meghatározói voltak. Schaffer számára 1912-ben Agyszövettani Intézetet, egyszersmind Interakadémiai Agykutató Intézetet létesítettek. Schaffer korán észrevette előadásain az érdeklődő hallgatót, aki hamarosan bejárhatott az Intézetbe és készítményeken tanulmányozhatta az idegrendszer felépítését, éspedig főleg Weigert-készítményeken. A klinikai légkör is igen kedvező volt a neurológia iránt érdeklődők számára. A szakmának két nyivános rendkívüli tanára volt, egyidejűleg Korányi Sándor és Jendrassik Ernő. Korányi Sándor ebben az időben elsősorban összefoglaló munkát írt, amely máig is élvezetes olvasmány és ma is hasznos tanácsokat ad a klinikai-pathológiai egyeztetésekre vonatkozólag a neurológiában. A Schaffer-klinikán töltött ideje alatt Richter rendkívül szerényen élt — emlékszik rá Gönczi Tibor —, magasrendű szakmai hivatottsági munkában töltötte éveit. Ezen idő alatt orvosi magángyakorlattal nem foglalkozott és rendkívül alacsony fizetéséből élt. Minden igyekezetével a szakmai kutatási módszerek elsajátításának szentelte idejét, itt végezte alapvető kutatásait. A pesti zsidókórház igazgatója, Benedikt Henrik, már régóta törekedett arra, hogy a kórházban idegosztály létesüljön. Ennek vezetésére Richter Hugó vált alkalmassá, miután a Schaffer-féle Intézetben alapképzettségét befejezte, 1925-ben lett a pesti Izraelita Kórház Orvosi Hetilap 1988. 129. évfolyam 20. szám RICHTER HUGÓ EMLÉKEZETE Ideggyógyászati Osztályának főorvosa. 1929-ben egyetemi magántanárrá habilitált. Strausz Imre emlékezete szerint Richter a zsidókórházban nagy tekintélyt szerzett azzal, hogy az addig reménytelennek tartott agydaganatos betegeket felismerte, műtétüket indikálta, s azokat az akkori idegsebészek több-kevesebb eredménnyel el is végezték. Tekintélyének másik forrása vizsgáló módszere volt, amelyet nagy rendszerességgel és műgonddal végzett el, s eredményéről mintát szolgáltató kórrajzot és véleményt szerkesztett. Emelte tekintélyét a magával vitt nezetközi tudós hírneve is. Richter Hugó tudományos működése két részre osztható. Az első részben, klinikai működése ideje alatt, tisztán laboratóriumi kutatással, elméleti problémákkal foglalkozott. Kórházi működésétől kezdve mindinkább a klinikum problémakörére irányult tevékenysége. Mint klinikus, kórházi működésének évei alatt csakhamar országos, sőt több vonatkozásban nemzetközi hírűvé vált. Míg korábban általában csak mint kutatót ismerték, orvosi működésének második felében diagnosztikai képessége vált híressé. 1939-ben Houssin professzor meghívta az Egyesült Államokba, katedrájára társprofesszornak. Richter Hugó bár— antifasiszta szemlélete révén — tisztán látta a számára végzetessé válható éveket, nem volt képes édesanyját elhagyni. Kórházi osztályán a numerus clausus miatt idegenben végzett orvosoknak lehetővé tette a betegekkel való foglalkozást és kórházi fizetését érintetlenül ezek között osztotta szét. Ezt a gesztust más főorvos társai is gyakorolták. A nyílt fasiszta rendszer éveiben — mint Gönczi Tibortól tudjuk — burkolatlan ajánlatokat kapott, amelyek teljesítésének esetén mentesülhetett volna a vallási megkülönböztetés alól, azonban ezeket az ajánlatokat rendre elutasította. A német megszállás alatt — mint erre Strausz Imre visszaemlékezik — a zsidókórházat Feldlazarettként igénybevették és a betegek és az egészségügyi dolgozók számára a Wesselényi utcai kórházat utalták ki. Richter Hugót, magát sáncásásra hurcolták, ahonnan visszatérve, a Wesselényi utcai szükségkórházban fejtett ki üldözött társai számára gyógyító tevékenységet. Környey István professzor utoljára 1945 áprilisában találkozott vele, amidőn is Fálk Miksa utcai lakásán meglátogatta őt. Richter Hugó éppen könyvtárát rendezgette. Miután Környey elbúcsúzott tőle, Richter maga is lement az utcára, ahol egy száguldó gépkocsi az erősen nagyothalló embert elgázolta. Ez 1945 április 14-én az Oktogonon történt. Még körülbelül egy hétig élt a kórházban azután belehalt sérüléseibe. Richter Hugó tudományos dolgozatai nagyrészt igen előkelő külföldi szaklapokban jelentek meg Kiemelkedő jelenségű munkája a Schaffer-klinikáról közölt Zur Histogenese der Tabes c. világsikert hozó dolgozata. A tabes pathogenezisével, a sclerosis multiplex-szel, két 1057