Orvosi Hetilap, 1988. július (129. évfolyam, 27-31. szám)

1988-07-24 / 30. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

1622 LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ „Csokonai és Young” T. Szerkesztőség­ Szállási Árpád dr. Or­vostörténeti képeslapok Komáromból c. tanulmányában — Orv. Hetil. 1988. 129, 620. Csokonai Nagy Sámuelhez c. költe­ményéből idéz négy sort. Az első sorban szereplő Young név említését a szerző bi­zonyítékként fogja fel: a nagy költő ismer­te Young optikai munkásságát! Annak az angol Thomas Young (1773—1829) orvos­nak, fizikusnak a munkásságát kellett vol­na ismernie, aki a XIX. sz első éveiben felfedezte az interferencia jelenségét mint a fény hullámtermészetének legfőbb bizo­nyítékát (1). Kellett volna, ismételjük, mert a Young-név puszta említése még nem bizonyíték ezen „ismeretség” létezése mellett. Az említett Csokonai-vers ismételt átolvasása s a benne előforduló nevek ösz­­szevetése az irodalom- s tudománytörténe­ti tényekkel, arra készteti a hozzászólót, hogy módosítsa a tanulmány szerzőjének állítását. A Csokonai által emlegetett Young ugyanis nem azonos az optika úttö­rőjével! Bár a szóban forgó vers Nagy Sámuel­hez címet viseli, tulajdonképpen — a szer­ző tanulmányában is említett — id. Péczeli József, (1750­—1792) nevének állít emlé­ket.” Ő kihalt — írja Csokonai — de sírba nem borúltak véle Young és Hervey”. Majd barátját, Nagy Sámuelt szólítja meg: „Jer, Barátom! harmadiknak Hozd elő bölcs Sandered: Higyj nekem, magyarjainknak Véle kedvét megnyered.” E strófát követi a szerző által is idézett négy sor, amelyben ismét szerepel Hervey, Young és Sander neve. Péczeli tevékenysé­ge a XVIII. század végi Komáromban nem merült ki — a szerző által is említett — folyóirat kiadásában és a tudós társaság megszervezésében. Jelentéset alkotott mű­fordítóként is. Voltaire-fordításán túl té­mánk szempontjából elsősorban angol for­dításaira kell felfigyelnünk: 1787-ben (újra 1792-ben) jelenik meg Young Éjszakái és egyéb munkái, 1790-ben pedig Hervey Sír­halmai és elmélkedései (2, 3). E két, Young - és Hervey-fordítást tanulta meg tehát a nemzet becsülni, s Csokonai szerint e két átültetés méltó társa Nagy Sámuel Sander­­magyarítása! Young neve tehát az adott esetben nem a természettudóst jelenti, ha­nem névrokon Edward Young (1681— 1765), angol költőt. E változat igazsága mellett szól az a tény is, hogy Csokonai említett verse valószínűleg 1794-ben író­dott, de mindenképpen 1800 előtt. S mivel Thomas Young alapvető fizikai munkái 1800 után jelentek meg, Csokonai 1800 előtt aligha ismerhette angol orvoskollé­gánk optikai munkásságának jelentőségét. A felsorolt tények birtokában kénytelenek vagyunk „megfosztani” Csokonainkat or­vosi műveltségének „bizonyítékától” — ez azonban csöppet sem csorbítja a költői életmű egészét. Végezetül még egy megjegyzés kikíván­kozik a hozzászólóból, a szerző zárósorai­val kapcsolatban: „Trianon után Komá­romból Komárno lett, így... a jobbparti résznek kellett átvállalni... a teljes múl­tat”. A múltat büszkén vállalja s őrzi a balparti Komárno is! Ennek legfrissebb s meggyőző bizonyítéka a Komáromi Olym­­pos című kötet, amely külön fejezetet szen­tel — többek között — Csokonai komáro­mi kapcsolatának, Péczeli Mindenes Gyűj­teményének is. IRODALOM: 1. Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete, 3., átdolgozott kiadás, Gondolat Kiadó, Budapest, 1986, 332. old. — 2. Szénássy Zoltán: Komáromi Olympos, Madách Könyv- és Lapkiadó, Bratislava, 1984, 18. old. — 3. Toldy Fe­renc: A magyar költészet története (1867) — reprint kiadás: Szépirodalmi Könyvki­adó, Budapest, 1987, 268. old. Kiss László dr. T. Szerkesztőség! Kiss László kollégám kritikusi korrekcióját köszönöm! Érvelése evidens: a Csokonai-versben olvasható Young és az orvos-optikus-fizikus Young aligha lehetett azonos személy, így a név „puszta említése” semmikép sem bizonyít­hatja Vitéz Mihály fénytani ismereteit. Mégis: a téves támpontról kiinduló állítá­somat a legjobb forrásmunkák átnézése után sem tartom fizikatörténeti képtelen­ségnek. Az idézett verstől függetlenül Si­monyi Károly írja impozáns művében(l): „a következő évek (1801—1803) vizsgála­tainak eredményeképpen Young már egy, a mai középiskolai oktatásban szokásos hullámelmélettel majdnem azonos elkép­zelést hirdetett.” Cambridge katedráján mint fizikus professzor a 19. század első éveiben, ahol közismerten sok civisvárosi peregrinus diák, Vitéz egykori cimborái, netán tanítványai is megfordultak. Mindez azért mozgatja meg a fantáziát, mert Cso­konait annyira és olyan szinten érdekelték korának természettudományos eredmé­nyei, ahogy lírai lángelméink közül az egy József Attilán kívül senkit. Az igazán illetékes Szénássy Barna ma­tematikatörténete­­ szerint Csokonai ere­detileg „földmérő”, vagyis a mai értelem­ben mérnök szeretett volna lenni. Halálos ágyán pedig fájdalmait matematikai olvas­mányokkal enyhítette, olvashatjuk ugyan­ott. Nagybetegen is értette és értelmezte Christian Wolff: Anfangsgründe aller ma­thematischen Wissenschaften, illetve Ele­menta matheseos universae című műveit, ahogy egyik kortársa lejegyezte.(3) Vagyis a vérző tüdejű költőt nem az eleve elrende­lés törvénye, a sztoikus bölcselet, vagy a líra vigasztalja, hanem a matematikai logi­ka, amely szoktatja „előre képzelődését azon végtelenhez, melybe menendő va­­la."(4) Ilyenfokú természettudományos érdeklődés alapján lehetségesnek tűnik, hogy Vitéz a kivételes fogékonysága és a debreceni diákok közvetítése révén akár Young fénytani felvillantását is észrevehet­te! Noha a 19. század elejéig az orvosi és a természettudományi műveltség szinte egymást fedte, Csokonai esetében mégis szerencsésebb lett volna ez utóbbiról szól­nom. Akinek Wolff matematikai művei nem elegendő bizonyítékok (a kizárólag ma­gyar anyanyelvű Debrecenben!), annak ajánlani tudom a saját könyvtáramból J. A. Scopoli Selmecbányai tanár latin nyelvű botanikai munkáját, amely vitatha­tatlanul Csokonai példánya volt, horribile visu, német nyelvű bejegyzésekkel. Az 1793-as esztendőből.(5) Nem tudni, költőnk kitől tanulta a ma­tézist. Viszont ismeretes, hogy apja bor­bélyfelcser volt, s mivel a zseni mindig töb­bet tud annál, amennyit tanult, szerény véleményünk szerint Vitéz Mihály a medi­cinában sem lehetett járatlan. Mivel a deb­receniek ebben az időben egyébként is so­kat adtak arra, hogy az íróknak orvosi műveltségük legyen és megfordítva. Elég csak a Diószegi orvosi fűvészkönyvére, il­letve Földi János doktor verstanára utalni. Miért lett volna pont Csokonai, az egyet­len géniusz közülük kivétel! Ezeknek a tudatában is joga van bárki­nek „megfosztani Csokonainkat orvosi (természettudományi) műveltségének (közvetett) bizonyítékától.” Ami a Komárom-Komarno kérdést ille­ti, higgye el a Tisztelt Vitatársam, saját ma­­gam vagyok a sötétenlátásom ellendrukke­re. Leírhatatlanul örülök minden pozitív megnyilvánulásnak, miután olvastam Ja­nics Kálmán megrendítő vallomását Illyés Gyula(6), Duray Miklós dokumentumkö­tetét Csoóri Sándor szívszorító bevezetőjé­vel.^) IRODALOM: 1. Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete. Bp. 1978. 299. old. — 2. Szénássy Barna: A magyarországi mate­matika története. Bp. 1970. 78. old. — 3. u.o. — 4. Domby Márton: Csokonai élete. Bp. 1955. 50. old. — 5. J. A. Scopoli: Introductio ad historiam naturalem... P­­ragae, 1777. — 6. Janics Kálmán: A hon­talanság évei­, Illyés Gyula előszavával. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegye­tem (Bern) kiadása, 1979. — 7. Duray Miklós: Kutyaszorító, Csoóri Sándor elő­szavával. New York, 1983. Szállási Árpád dr.

Next