Orvosi Hetilap, 1988. szeptember (129. évfolyam, 36-39. szám)

1988-09-11 / 37. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

A B19-tartalmú víruskészítmények fel­tehetőleg igen fertőzőek. Az asymptomás B19-fertőzések még nem kellően tanulmá­­nyozottak. Mivel a B19-fertőzések klinikai spektruma igen széles, tanácsos az anti-B19 IgM és IgG meghatározása az elkülönítő kórisme szempontjából bizonytalan exan­­themás kórképekben, tisztázatlan anae­mia, hydrops fetalis, arthralgia, enteritis, lymphadenitis esetén. iff. Pastinszky István dr. infectiosus genesis, intravascularis thrombo­­tikus mechanizmus). A kórokozók kimuta­tása nem mindig sikerül, még pozitív serolo­­giai lelet mellett sem­ biztosabb a komple­ment-kötési reakció. A kezelés a liquorba jutó széles spektru­mú antibiotikumokból áll (chlorampheni­col, tetracyclin, lincomycin, gentamycin); ezeknek az eredményessége a korai adago­lástól függ; ezért kell a kezelőorvosnak a m.-fertőzés lehetőségére is gondolni. ifj. Pastinszky István dr. Heveny légúti betegségek mortalitása 15 évnél fiatalabbaknál Kubában 1968-tól 1983-ig. Riveron Corteguera, R., Rojo Concepcion, M., González Valdés, J. A. (Hosp. Pediat. Doc. „P. Borras Astorga”, La Havana, Kuba). Rev. Cuba. Hig. Epid. 1986, 24, 279. A légúti betegségek Havannában és egész Kubában a heveny hasmenések után a második leggyakoribb betegséget képez­ték, egészen a hatvanas évek közepéig. A betegség halálozása különösen az 1 éven aluliaknál volt magas. 1968-ban a 15 évnél fiatalabbak között 1,996 halálesetet észlel­tek, s ezek közül 1,596 a csecsemők között következett be. 1969-ben 2,631 haláleset közül 2,197 esett az 1 éven aluliakra, e számok 85,1/100 000-nek, ill. 920/100 000- nek felelnek meg. 1970-ben kezdett csök­kenni a légúti betegségek miatti halálozás minden korcsoportban, e csökkenés mind­máig tart. Az 1 éven aluliak halálozása 80%-kal, az 1—4 éveseké ugyanannyival, az 5—14 éveseké 73%-kal csökkent, s a 15 éven aluliak halálozása összesen 65,6-ról 9,8/100 000-re ment le. A csökkenés okai az általános tápláltsági helyzet javulásával, a jobb kórházi és egyéb egészségügyi ellá­tottsággal, valamint az egészségügyiek és a széles rétegek kiterjedt oktatásával magya­rázható. Latin-Amerikában különösen magas a légúti halálozás Guatemalában, Peruban, Ecuadorban és Mexikóban (32,4; 24,8; 14,9 Ш; 11,3/100000). Nikodemusz István dr. Mycoplasma pneumoniae encephalitis. Schmidt, H. és mtsai (Inst. f. Kinische Ra­diologie der Westfalischen Wilhelms- Universität Münster). Fortschr. Rönt­­genstr. 1987, 147, 32. A mycoplasmák (m.) sejtfal nélküli, vál­tozó (100—-600 pm) nagyságú és alakú, unicellularis eubacteriumok, amelyeknek vírushoz hasonló, a bacteriumszűrőn átju­tó stádiumai vannak. Az emberre három pathogen törzs ismeretes: 1. m. pneumo­niae; 2. m. hominis; 3. m. ureaplasma­­urealyticum. A m. pneumoniae és m. homi­nis idegrendszeri fertőzéseket is okozhat; mortalitását mintegy 10%-ra becsülik, és a betegek egyharmada éli túl a fertőzést. A szerzőket egy klinikai CT-lelet és egy esetben az autopsia vezette a helyes m. diag­­nosisra, amely súlyos nekrotizáló encephali­tis képét mutatta. A CT-ban hypodens terü­letek, diffúz agyi oedema, súlyos beolvadásos agyterületek és gyomrocstágulatok uralkod­tak. Általában az encephalitis necrotisans ezen formáiért a herpes-vírusok felelősek, de az észlelt eseteikben a kórokozók m.-k vol­tak. A m. pneumoniae-encephalitis kórokta­­na tisztázatlan (direkt idegrendszeri invasiv; neurotoxinok és autoantitestek folytán para­Streptococcus pneumoniae antimicrobialis resistentiája és serotípusai Zürichben (1984/ 1985). Wüst, J. és mtsai (Inst. f. Med. Mikro­biologie der Universität Zürich), Schweiz, med. Wschr. 1987, 117, 868. A Streptococcus pneumoniae-fertőzé­­sekben a penicillin G a választandó antibio­tikum; 1967 óta azonban több munka je­lent meg penicillin G-resistens törzsek izo­lálásáról vagy kevésbé sensibilis törzsekről az USA-ban, a Közel-Keleten stb. A szerzők célja a Zürich környéki anti­­biotika-resistens pneumococcusok vizsgá­lata volt. 1984—1985 között 133 különbö­ző vizsgálati anyagból izolált pneumococ­­cus-törzsek 11 chemotherapeutikummal szembeni érzékenységét vizsgálták soroza­tos hígítási próbákban, valamint ezek se­­rotípusait. Három (2,3%) törzs a penicillin G-vel szemben csökkent érzékenységet mutatott. A tetracyclinnel szemben 23 (17,3%) isolatum, amoxylinnel és cefaclor­­ral szemben egy-egy (0,8%), továbbá két törzs (1,5%) erythromycinnel, valamint sulfamethoxazol/trimethroprimmel szem­ben resistens vagy csökkent érzékenységű volt. Valamennyi vizsgált pneumococcus érzékeny volt celladizim, ceftriaxon, chlo­ramphenicol, vancomycin és ciproflaxin antibiotikumokkal szemben. Tekintettel ezen resistentia helyzetükre minden klini­­kailag jelentős pneumococcusnak rutinsze­rű resistentia vizsgálata ajánlatos. Az agar­­diffusio-tesztben tekintetbe kell venni, hogy a penicillin-G-korong megbízhatat­lan és hamis érzékenységi eredményeket nyújthat, ezért oxycillin-korong-teszt használandó. A leggyakoribb tokantigén serotípusok leszálló sorozati rendben: 3, 6, 19, 23, 14, 7, 8, 9, 1 és 17. Az izolált pneu­mococcusok 10,2%-ban olyan antigéntípu­­sokat mutattak, amelyeket az új Pneumo­vax—23 vaccina tartalmaz. id. Pastinszky István drá­gaság, enkefalitisz; (4) felnőttkori akut vagy krónikus agy­velőgyulladás; (5) uvei­­tisz. A szerző egy végzetes eset kapcsán to­vább részletezi a toxoplazmózis központi idegrendszeri alakjait. A betegség jelent­kezhet nem-specifikus enkefalopátia, dif­fúz meningoenkefalitisz, ill. térfoglaló fo­lyamat alakjában. A klinikai kép általában komplex és változó, a diagnózis nem köny­­nyű. Általános, ill. nem-idegrendszeri tü­netek is jelentkezhetnek (pl. láz, fogyás, limfadenopátia, fáradékonyság, ízületi fáj­dalmak, kiütések stb.). A liquorban általá­ban fehérje- és sejtszaporulat található. Miután a T. gondii-t eddig nem sikerült mesterséges táptalajon tenyészteni, a diag­nózis szerológiai, ill. szövettani lehet. A szerológiai diagnózishoz használt újabb eljárások az IgG, ill. IgM, indirekt fluo­reszcens ellenanyag-tesztek, az indirekt he­­magglutinációs módszer, ill. az ELISA. Diagnosztikus értékű az egyszer talált igen magas titer, ill. ismételt mintákban leg­alább négyszeres titeremelkedés. A szövet­tani diagnózis biopsziás anyagból (agy-, izomszövet, nyirokcsomó) állítható fel. Az agyszövetben a ciszták ismerhetők fel leg­könnyebben (az akut esetekben inkább ta­­chyzoitákat, idült esetekben cisztákat, szub­­akat vagy visszatérő esetekben mindkét alakot lehet találni). A tachyzoiták felis­merését új peroxidáz-antiperoxidáz festés könnyíti meg. A gyógyszeres kezelés pirimetamin és szul­­fadiazin kombinációjával történik. A piri­metamin fenntartó adagja 1 mg/kg/nap (2 részletben), a szulfadiaziné 75—100 mg/ kg/nap (4 részletben). A kezelés általában egyhónapos, a ciszták ellen nem hatásos. A pirimetamin csontvelőkárosító hatású, ez folinsavval ellensúlyozható. A szert nem szabad adni a terhesség első trimeszteré­­ben, ilyenkor megkísérelhető helyette egy új szer, a spiramicin. Bartha Loránd dr. A központi idegrendszer toxoplazmózisa. Meredith, J. T. (Orlando Regional Medi­cal Center, Orlando, FL, USA). Am. Fa­mily Physician, 1987, 35, 113. A Toxoplasma gondii-fertőzés általában tünetmentes. Felmérések szerint a felnőtt populáció 35—70%-a átesett korábbi fer­tőzésen. Az immunrendszer károsodása (AIDS, immunoszuppresszív szerek) ked­vez a manifeszt toxoplazmózis kialakulá­sának. Ez általában a következő formák valamelyikét ölti: (1) akut lázas betegség, pl. tüdőgyulladás, szívizom- vagy májgyul­ladás; (2) limfadenopátia (általában fiata­lokon jelentkezik, limfómát vagy akut ví­rusbetegséget utánozva); (3) a terhes anya tünetmentes fertőzése következtében ki­alakuló újszülöttkori megbetegedés: sár­veszettség és expozíció utáni kezelés Ka­nadában 1985-ben. Varughese, P. V. (Bar. Commun. Dis. Epidemiol. LCDC, Ottawa, Ontario, Kanada). Canada Dis. Week. Rep. 1987, 13. 17. 1924 óta Kanadában 21 emberi veszett­séget jelentettek s ezek közül 14-et 1960 előtt. E kevés eset különösebb tartományi eloszlást nem mutat. Az utolsó két emberi megbetegedés 1984-ben és 1985-ben került bejelentésre, az első eset importált beteg­ségként lett kórismérve, a második egy diákon lépett fel, akit egy denevér szúrt vagy karmolt meg. Az állati veszettség ese­tek száma általában háromévenként mutat csúcsértékeket, egyébként ezeket rókák és szkunkszok terjesztik. Kanadában az erdei esetek reservoirja, akárcsak Alaszkában, a róka. Az állati esetek 75%-át rókák és szkunkszok terjesztették az utóbbi 17 év folyamán. 1985-ben 2500 személy kapott veszettség ellenes védőoltást, ezek felét ku­tyák vagy macskák harapták meg. Vi­szonylag gyakran került sor szarvasmarha harapás után védőoltásra. Ezen év alatt 11%-kal több egyént oltottak, mint 1984- ben, nagyobb volt az állati betegségek ará­nya is. Az állatjárványok tájékán védőol­ -igy-í­tásban kell részesíteni a kutyákat és а 1УУ1

Next