Orvosi Hetilap, 1988. szeptember (129. évfolyam, 36-39. szám)
1988-09-11 / 37. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
A B19-tartalmú víruskészítmények feltehetőleg igen fertőzőek. Az asymptomás B19-fertőzések még nem kellően tanulmányozottak. Mivel a B19-fertőzések klinikai spektruma igen széles, tanácsos az anti-B19 IgM és IgG meghatározása az elkülönítő kórisme szempontjából bizonytalan exanthemás kórképekben, tisztázatlan anaemia, hydrops fetalis, arthralgia, enteritis, lymphadenitis esetén. iff. Pastinszky István dr. infectiosus genesis, intravascularis thrombotikus mechanizmus). A kórokozók kimutatása nem mindig sikerül, még pozitív serologiai lelet mellett sem biztosabb a komplement-kötési reakció. A kezelés a liquorba jutó széles spektrumú antibiotikumokból áll (chloramphenicol, tetracyclin, lincomycin, gentamycin); ezeknek az eredményessége a korai adagolástól függ; ezért kell a kezelőorvosnak a m.-fertőzés lehetőségére is gondolni. ifj. Pastinszky István dr. Heveny légúti betegségek mortalitása 15 évnél fiatalabbaknál Kubában 1968-tól 1983-ig. Riveron Corteguera, R., Rojo Concepcion, M., González Valdés, J. A. (Hosp. Pediat. Doc. „P. Borras Astorga”, La Havana, Kuba). Rev. Cuba. Hig. Epid. 1986, 24, 279. A légúti betegségek Havannában és egész Kubában a heveny hasmenések után a második leggyakoribb betegséget képezték, egészen a hatvanas évek közepéig. A betegség halálozása különösen az 1 éven aluliaknál volt magas. 1968-ban a 15 évnél fiatalabbak között 1,996 halálesetet észleltek, s ezek közül 1,596 a csecsemők között következett be. 1969-ben 2,631 haláleset közül 2,197 esett az 1 éven aluliakra, e számok 85,1/100 000-nek, ill. 920/100 000- nek felelnek meg. 1970-ben kezdett csökkenni a légúti betegségek miatti halálozás minden korcsoportban, e csökkenés mindmáig tart. Az 1 éven aluliak halálozása 80%-kal, az 1—4 éveseké ugyanannyival, az 5—14 éveseké 73%-kal csökkent, s a 15 éven aluliak halálozása összesen 65,6-ról 9,8/100 000-re ment le. A csökkenés okai az általános tápláltsági helyzet javulásával, a jobb kórházi és egyéb egészségügyi ellátottsággal, valamint az egészségügyiek és a széles rétegek kiterjedt oktatásával magyarázható. Latin-Amerikában különösen magas a légúti halálozás Guatemalában, Peruban, Ecuadorban és Mexikóban (32,4; 24,8; 14,9 Ш; 11,3/100000). Nikodemusz István dr. Mycoplasma pneumoniae encephalitis. Schmidt, H. és mtsai (Inst. f. Kinische Radiologie der Westfalischen Wilhelms- Universität Münster). Fortschr. Röntgenstr. 1987, 147, 32. A mycoplasmák (m.) sejtfal nélküli, változó (100—-600 pm) nagyságú és alakú, unicellularis eubacteriumok, amelyeknek vírushoz hasonló, a bacteriumszűrőn átjutó stádiumai vannak. Az emberre három pathogen törzs ismeretes: 1. m. pneumoniae; 2. m. hominis; 3. m. ureaplasmaurealyticum. A m. pneumoniae és m. hominis idegrendszeri fertőzéseket is okozhat; mortalitását mintegy 10%-ra becsülik, és a betegek egyharmada éli túl a fertőzést. A szerzőket egy klinikai CT-lelet és egy esetben az autopsia vezette a helyes m. diagnosisra, amely súlyos nekrotizáló encephalitis képét mutatta. A CT-ban hypodens területek, diffúz agyi oedema, súlyos beolvadásos agyterületek és gyomrocstágulatok uralkodtak. Általában az encephalitis necrotisans ezen formáiért a herpes-vírusok felelősek, de az észlelt eseteikben a kórokozók m.-k voltak. A m. pneumoniae-encephalitis kóroktana tisztázatlan (direkt idegrendszeri invasiv; neurotoxinok és autoantitestek folytán paraStreptococcus pneumoniae antimicrobialis resistentiája és serotípusai Zürichben (1984/ 1985). Wüst, J. és mtsai (Inst. f. Med. Mikrobiologie der Universität Zürich), Schweiz, med. Wschr. 1987, 117, 868. A Streptococcus pneumoniae-fertőzésekben a penicillin G a választandó antibiotikum; 1967 óta azonban több munka jelent meg penicillin G-resistens törzsek izolálásáról vagy kevésbé sensibilis törzsekről az USA-ban, a Közel-Keleten stb. A szerzők célja a Zürich környéki antibiotika-resistens pneumococcusok vizsgálata volt. 1984—1985 között 133 különböző vizsgálati anyagból izolált pneumococcus-törzsek 11 chemotherapeutikummal szembeni érzékenységét vizsgálták sorozatos hígítási próbákban, valamint ezek serotípusait. Három (2,3%) törzs a penicillin G-vel szemben csökkent érzékenységet mutatott. A tetracyclinnel szemben 23 (17,3%) isolatum, amoxylinnel és cefaclorral szemben egy-egy (0,8%), továbbá két törzs (1,5%) erythromycinnel, valamint sulfamethoxazol/trimethroprimmel szemben resistens vagy csökkent érzékenységű volt. Valamennyi vizsgált pneumococcus érzékeny volt celladizim, ceftriaxon, chloramphenicol, vancomycin és ciproflaxin antibiotikumokkal szemben. Tekintettel ezen resistentia helyzetükre minden klinikailag jelentős pneumococcusnak rutinszerű resistentia vizsgálata ajánlatos. Az agardiffusio-tesztben tekintetbe kell venni, hogy a penicillin-G-korong megbízhatatlan és hamis érzékenységi eredményeket nyújthat, ezért oxycillin-korong-teszt használandó. A leggyakoribb tokantigén serotípusok leszálló sorozati rendben: 3, 6, 19, 23, 14, 7, 8, 9, 1 és 17. Az izolált pneumococcusok 10,2%-ban olyan antigéntípusokat mutattak, amelyeket az új Pneumovax—23 vaccina tartalmaz. id. Pastinszky István drágaság, enkefalitisz; (4) felnőttkori akut vagy krónikus agyvelőgyulladás; (5) uveitisz. A szerző egy végzetes eset kapcsán tovább részletezi a toxoplazmózis központi idegrendszeri alakjait. A betegség jelentkezhet nem-specifikus enkefalopátia, diffúz meningoenkefalitisz, ill. térfoglaló folyamat alakjában. A klinikai kép általában komplex és változó, a diagnózis nem könynyű. Általános, ill. nem-idegrendszeri tünetek is jelentkezhetnek (pl. láz, fogyás, limfadenopátia, fáradékonyság, ízületi fájdalmak, kiütések stb.). A liquorban általában fehérje- és sejtszaporulat található. Miután a T. gondii-t eddig nem sikerült mesterséges táptalajon tenyészteni, a diagnózis szerológiai, ill. szövettani lehet. A szerológiai diagnózishoz használt újabb eljárások az IgG, ill. IgM, indirekt fluoreszcens ellenanyag-tesztek, az indirekt hemagglutinációs módszer, ill. az ELISA. Diagnosztikus értékű az egyszer talált igen magas titer, ill. ismételt mintákban legalább négyszeres titeremelkedés. A szövettani diagnózis biopsziás anyagból (agy-, izomszövet, nyirokcsomó) állítható fel. Az agyszövetben a ciszták ismerhetők fel legkönnyebben (az akut esetekben inkább tachyzoitákat, idült esetekben cisztákat, szubakat vagy visszatérő esetekben mindkét alakot lehet találni). A tachyzoiták felismerését új peroxidáz-antiperoxidáz festés könnyíti meg. A gyógyszeres kezelés pirimetamin és szulfadiazin kombinációjával történik. A pirimetamin fenntartó adagja 1 mg/kg/nap (2 részletben), a szulfadiaziné 75—100 mg/ kg/nap (4 részletben). A kezelés általában egyhónapos, a ciszták ellen nem hatásos. A pirimetamin csontvelőkárosító hatású, ez folinsavval ellensúlyozható. A szert nem szabad adni a terhesség első trimeszterében, ilyenkor megkísérelhető helyette egy új szer, a spiramicin. Bartha Loránd dr. A központi idegrendszer toxoplazmózisa. Meredith, J. T. (Orlando Regional Medical Center, Orlando, FL, USA). Am. Family Physician, 1987, 35, 113. A Toxoplasma gondii-fertőzés általában tünetmentes. Felmérések szerint a felnőtt populáció 35—70%-a átesett korábbi fertőzésen. Az immunrendszer károsodása (AIDS, immunoszuppresszív szerek) kedvez a manifeszt toxoplazmózis kialakulásának. Ez általában a következő formák valamelyikét ölti: (1) akut lázas betegség, pl. tüdőgyulladás, szívizom- vagy májgyulladás; (2) limfadenopátia (általában fiatalokon jelentkezik, limfómát vagy akut vírusbetegséget utánozva); (3) a terhes anya tünetmentes fertőzése következtében kialakuló újszülöttkori megbetegedés: sárveszettség és expozíció utáni kezelés Kanadában 1985-ben. Varughese, P. V. (Bar. Commun. Dis. Epidemiol. LCDC, Ottawa, Ontario, Kanada). Canada Dis. Week. Rep. 1987, 13. 17. 1924 óta Kanadában 21 emberi veszettséget jelentettek s ezek közül 14-et 1960 előtt. E kevés eset különösebb tartományi eloszlást nem mutat. Az utolsó két emberi megbetegedés 1984-ben és 1985-ben került bejelentésre, az első eset importált betegségként lett kórismérve, a második egy diákon lépett fel, akit egy denevér szúrt vagy karmolt meg. Az állati veszettség esetek száma általában háromévenként mutat csúcsértékeket, egyébként ezeket rókák és szkunkszok terjesztik. Kanadában az erdei esetek reservoirja, akárcsak Alaszkában, a róka. Az állati esetek 75%-át rókák és szkunkszok terjesztették az utóbbi 17 év folyamán. 1985-ben 2500 személy kapott veszettség ellenes védőoltást, ezek felét kutyák vagy macskák harapták meg. Viszonylag gyakran került sor szarvasmarha harapás után védőoltásra. Ezen év alatt 11%-kal több egyént oltottak, mint 1984- ben, nagyobb volt az állati betegségek aránya is. Az állatjárványok tájékán védőol -igy-ításban kell részesíteni a kutyákat és а 1УУ1