Orvosi Hetilap, 1989. július (130. évfolyam, 27-31. szám)
1989-07-16 / 29. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kiszel János - Mahay Tamás - Lipták Márta - Rónaszéki Ágoston - Somogyvári Zsolt: Légzészavarban szenvedő újszülöttek és koraszülöttek tartós respirációs kezelése
EREDETI KÖZLEMÉNYEK Kiszel János dr., Maday Tamás dr., Lipták Márta dr., Rónaszéki Ágoston dr. és Somogyvári Zsolt dr. Légzészavarban szenvedő újszülöttek és koraszülöttek tartós respirációs kezelése Semmelweis Orvostudományi Egyetem, I. sz. Női Klinika (igazgató: Csömör Sándor dr.) Szerzők 2216 újszülött és koraszülött respirációs terápiájáról számolnak be, akik 1975. január 1. és 1985. december 31. között az intenzív újszülött osztályon tartós respirációs kezelésben részesültek. A betegek egy része a klinikán született, másik részét más kórházakból szállították az osztályra. A koraszülöttek aránya 81,2% volt. 1813 újszülött (81,8%) tartós respirációs kezelésének indikációját pulmonális megbetegedés képezte (első csoport), míg 403 újszülött (18,2%) respirációs kezelésének indikációja extrapulmonális betegség volt (második csoport). A pulmonális megbetegedések aránya: hyalinmembrán betegség 482 (27,30%), intrauterin pneumonia 634 (34,64%), szerzett bronchopneumonia 291 (15,90%), meconium-aspiratio syndroma 110 (6,01%), transitoricus tachypnoe 158 (8,63%), éretlen tüdő 116 (6,35%), persistáló foetalis keringés 21 (1,15%), bal oldali hypoplasiás tüdő 1 (0,02%). Az extrapulmonalis megbetegedések legnagyobb részben idegrendszeri megbetegedések voltak. Szerzők ismertetik a respirációs kezelés indikációit, formáit és a kezelés szövődményeit. Az első csoportban a túlélők száma 1075 (59,3%) volt, a második csoportban csupán 68 (16,9%). 1975. január 1-jén a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Női Klinikája Intenzív Újszülött osztályán rutin jellegű bevezetésre került az újszülöttkori légzészavarok tartós respirációs kezelésének korszerű metodikája. A betegek egy része a klinikán született, másik részét más — budapesti, ill. vidéki — kórházakból szállították az osztályra. A következőkben az újszülöttek és koraszülöttek tartós respirációs terápiája kapcsán szerzett megfigyeléseinket, tapasztalatainkat foglaljuk össze. Beteganyag és módszer 1975. január 1. és 1985. december 31-e között 2216 újszülöttet, ill. koraszülöttet vettünk fel az Intenzív Újszülött osztályra, akiknél tartós respirációs kezelést kellett végeznünk. A koraszti- Orvosi Hetilap 1989. 130. évfolyam 29. szám Respiratory Therapy of Newborns and Prematures with Respiratory Distress. 2216 newborns and prematures with respiratory distress of different underlying diseases were treated with long term respiratory therapy from 1. Jan. 1975 to 31. Dec. 1985. One part of the patients were bom in our hospital, the other part of them were transported from outside. The rate of prematures was'81,2%. The respiratory therapy was applied in 1813 cases because of pulmonary diseases (group 1.), while in 403 cases the respiratory troubles were extrapulmonary in origin (group 2.). The diseases in the first group were as follows: hyaline membrane disease in 482 cases (27,30%), intrauterine pneumonia in 634 cases (34,64%), postnatal pneumonia in 291 cases (15,90%),meconium aspiration syndrome in 110 cases (6,01%), severe RDS-II in 158 cases (8,63%), pulmonary immaturity in 116 cases (6,35%), persistent fetal circulation in 21 cases (1,15%) and pulmonary aplasia on the left in 1 case (0,021%). In the second group the greatest part of the cases were treated for neurological disturbances. We discuss the indications of different types of respiratory therapy and the complications as well. The survival rate was in the first group 59,3 %, while in the second only 16,9%. Therefore the respiratory therapy seems to be more effective in the pulmonary diseases of the newborns. The mortality rate and the rate of severe complications were lower among inborn babies because of the early application of the respiratory therapy. lettek aránya 81,2% volt. 845 koraszülött súlya 1500 g-nál kevesebb volt (38,5%). A 2216 újszülött közül 1813-nak (81,8%) pulmonális és 403-nak (18,2%) extrapulmonális eredetű megbetegedése tette szükségessé a respirációs terápiát. Az 1. táblázat a pulmonális megbetegedések diagnózis szerinti megoszlását mutatja. Az extrapulmonális megbetegedések csoportját főleg intrakraniális vérzések, vagy hypoxiás károsodások képezték, de voltak közöttük kongenitális szívbetegségben, hyperviskozitásban és vagy sepsisben szenvedők is. A respirációs terápia következő formái kerültek alkalmazásra: — CPAP kezelést alkalmaztunk, ha az artériás p02 érték 50 Hgmm alatt volt 0,7 Fi02 mellett; vagy ha az artériás p02 csökkent a légzési gáz 02 koncentrációjának növelése mellett; továbbá két, vagy több 20—30 mp időtartamú apnoe esetén — PEEP kezelést alkalmaztunk, ha az artériás p02 érték 40 Hgmm alatt volt 1,0 Fi02 mellett, valamint két, vagy több 30 mp-nél hosszabb apnoe esetén — IPPR kezelést légzési elégtelenséggel járó extrapulmonális eredetű megbetegedésben alkalmaztunk. % 1545