Orvosi Hetilap, 1990. október (131. évfolyam, 40-43. szám)

1990-10-21 / 42. szám - Krisár Zoltán - Kotsis Lajos: A corrosiv nyelőcsősérülések sebészetéről

KÖNYVISMERTETÉSEK Ekkehart Köhler. Klinische Echocardi­­ographie. Ferdinand Enke Verlag Stutt­gart, 1989. Ára: DM 198,— A mű első kiadása 10 évvel a jelenlegi második kiadás előtt jelent meg, így érthe­tő, hogy az utóbbi — figyelembe véve az ezen területen azóta végbement igen jelen­tős technikai fejlődést — minden tekintet­ben jelentős mértékben átdolgozott. Az 521 oldalas, tekintélyes könyv 721 ábrát tartal­maz, amelyek közül 94 színes, és 19 táblá­zat foglalja össze a számszerű adatokat. Minden nagyobb fejezet végén, alfejeze­­tekre lebontott terjedelmes irodalomjegyzék található és a könyvet tárgymutató zárja. Az első fejezet a fizikai, technikai alapfo­galmakkal foglalkozik. Ismerteti az A- mód, B-mód, M-mód fogalmát, magyaráz­za a képi műtermékek létrejöttét, a Doppler technikát, a színesen kódolt Doppler echo­­cardiographiát. Végül röviden szól a kont­rasztanyagos echocardiographiáról és az UH energia és a szövetek kölcsönhatásáról. A második fejezet a normális M-módú és kétdimenziós echocardiogramot ismerteti, ezen belül foglalkozik a különböző billen­tyűk és nagyerek, valamint a pitvarok és kamrák ábrázolásával. A harmadik fejezet az echocardiographia klinikai alkalmazásáról szól. Ez a fejezet aránylag rövid, igen sok ábrát tartalmaz és a különböző technikák alkalmazhatóságát, indikációs területét foglalja össze. A negyedik fejezetet a szerző a vizsgálati technikának szentelte. Az általános alapté­teleken kívül külön alfejezet foglalkozik a két dimenziós echocardiographia techniká­jával, annak nómenklatúrájával, az M- módú echocardiographiával, a transoeso­­phagealis echocardiographiával és a Dopp­ler cardiographiával. Ezt a fejezetet a kont­rasztanyag echocardiographiás vizsgálat technikájával foglalkozó alfejezet zárja. Az ötödik fejezetben az echocardiogra­­mok qualitativ és quantitativ értékelésével ismerkedhetünk meg. A hatodik fejezetben a bal kamrával fog­lalkozik a szerző. Ez a mind terjedelmé­ben, mind pedig ábraanyagában is viszony­lag terjedelmes rész tárgyalja a koronária betegségek, akut szívinfarctus, kamra ane­­urysma, thrombosis, papillaris izom dis­­funkció, postinfarctusos kamrai septumde­­fektus, dilatációs kardiomyopathiák, a hypertrophiás kardiomyopathiák, restrictív kardiomyopathiák echocardiographiás vizsgálatát. A hetedik fejezet a szívbillentyűk és nagyerek betegségeinek vizsgálatáról szól. Ez a rész önmagában 130 oldal terjedelmű, és bőséges ábraanyag segítségével foglalko­zik az aorta, mitralis, tricuspidalis és pul­­monalis billentyűk betegségeinek felisme­résével, valamint a nagyerek echocardio­graphiás vizsgálatával. A nyolcadik, viszonylag rövidebb fejezet a műbillentyűk vizsgálatával foglalkozik, ezen belül a mechanikus és bioprothesisek­­kel, valamint a Doppler echocardiographi­ás műbillentyű vizsgáló módszerekkel. A kilencedik fejezetet a szerző a pericar­dium vizsgálatának szenteli. Ennek a rész­nek nagy része a pericardial­is folyadékról szól, de röviden érinti a chronicus pericar­ditis és a pericarditis constrictiva, valamint a pericardium aplasia betegségeket is. A tizedik fejezetben olvashatunk a szív tumorairól, a tizenegyedikben pedig a fer­­tőzéses carditisekről. A tizenkettedik fejezet a kamasz- és fel­nőttkori kongenitalis vitiumokról szól. A tizenharmadik fejezetben a szerző a különböző fiziológiai tényezők (kor, súly, magasság, testfelszín, nem) jelentőségét: gyógyszerek, terhelés, sportolás, koronária angioplastica, artériás magasvérnyomás, chronicus veseelégtelenség, cukorbeteg­ség, tárolási betegségek, carcinoid syndro­­ma, chronicus obstructiv légzőszervi be­tegségek, AIDS, artériás embólia, mellkasi sérülés hatását és echocardiographiás felis­merhetőségét tárgyalja. Az utolsó, tizennegyedik rövid fejezet az echocardiographia és a szívsebészet kap­csolatával foglalkozik. Összefoglalva megállapítható, hogy az ismertetett munka minden igényt kielégítő részletességű kézikönyv, amely elsősorban az echocardiographiával foglalkozó specia­listák számára jelent segítséget. Mind tar­talmát, mind formáját tekintve igen igé­nyes, színvonalas munka, amely a leg­modernebb technika ismeretanyagának fel­­használásával készült. Jakab Zsuzsa dr. A pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy sebészete. Szerkesztette: Balázs György dr. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1989. 132 old. Ára: 200,— Ft Az utóbbi évtizedekben a pajzsmirigy élettani és kórélettani megismerésében, be­tegségeivel kapcsolatos diagnosztikai lehe­tőségekben és a belgyógyászati therápiában végbement változásokat mintaszerűen össze­gezték a hazai irodalomban Földes és Gláz kiváló monographiái. A rosszindulatú pajzs­mirigy daganatokkal kapcsolatos ismerete­ink fejlődését pedig Polyánszky és munka­társai foglalták össze könyvükben. Király 1956-ban megjelent könyve óta azonban nem állott rendelkezésre olyan magyar nyelvű monographia, amely az említett vál­tozások eredményeit felhasználva utat mu­tatott volna a sebészek számára. A Debre­ceni Orvostudományi Egyetem I. Sebészeti Klinikája 7 tagú munkaközössége által írt és Balázs professzor által szerkesztett mo­nographia ezt az űrt kívánta betölteni — úgy érzem teljes sikerrel. Az elsősorban gyakorló sebészeknek szánt munka 15 fejezetre tagozódik, amely­ből 12 a pajzsmiriggyel, 3 a mellékpajzsmi­riggyel kapcsolatos kérdéseket öleli fel. Az egyes fejezetek jelentőségüknek megfelelő terjedelemben kerülnek tárgyalásra, ará­nyosak. A munka szerkezete jól áttekinthe­tő, didaktikailag is jól tagolt. Tartalmazza mindazt az ismeretet, amelyet napjainkban tudnia kell annak, aki ezekkel a problémák­kal foglalkozik. Gyenge pontja nincs a munkának, mégis kiemelendőnek tarthat­juk a 15. fejezetet, amely a pajzsmirigy- és mellékpajzsmirigy-betegek anesztéziájával foglalkozik. Ez bizonyára segítséget fog je­lenteni az anesztéziát és intenzív therápiát művelő kollégáknak. Az egyes fejezetek végén található iroda­lomjegyzék tartalmazza a releváns újabb irodalmi hivatkozásokat, de nem feledkezik meg a magyar szerzőkről sem. Az ábra­anyag gazdag, értékes, jól értelmezhető. Annak ellenére, hogy szerzők nagyszámú színes ábrát használtak fel illusztrációra, a könyv ára igen kedvezőnek mondható. Balázs professzor és munkatársainak hé­zagpótló monographiáját a gyakorló sebé­szeknek és anaesthesiológusoknak ajánl­hatjuk elsősorban. Nem ismeretes recen­­sens előtt a mű megjelenési példányszáma, de bizonyosnak látszik, hogy az Alföldi Nyomda és a Medicina Könyvkiadó gondo­zásában megjelent értékes monographia újabb kiadására mind tartalma, mind külle­me miatt hamarosan igény merül fel. Besznyák István dr. Tilo Held: Psychiatrische Familien­pflege. Forum der Psychiatrie Neue Folge 31. Ferdinand Enke Verlag Stuttgart 1989. 200 oldal. Ára: DM 48,— A „psychiatriai családi ápolás” című monográfia egy 11 éves időtartamú pros­pektív katamnesztikus vizsgálat részleteit és eredményeit foglalja össze. Az összessé­gében 17 évre terjedő vizsgálatát (11 éves vizsgálat + 6 éves katamnezis) a szerző 1967 és 1984 között Párizsban végezte. A vizsgálatba 91 beteget és 49 családot vont be. A könyv megjelenése előtt 4 évvel a szerzőnek lehetősége nyílt egy, a párizsihoz hasonló családi ápolási modell létrehozásá­ra Bonnban is. Ez igazolta, hogy a hossz­metszeti vizsgálatának a tapasztalatai az NSZK viszonyai között is sikerrel alkal­mazhatók. A psychiatriai családi ápolás fogalmát pontosan definiálja; psychés betegek, psy­­chésen fogyatékos vagy szellemileg hiányo­san fejlett egyének idegen családoknál tör­ténő elhelyezését érti alatta. Nem tartozik e fogalomkörbe a szomatikusan károsultak hasonló elhelyezése, illetőleg a psychés be­tegeknek saját családjukban történő gondo­zása. A családi ápolás rendszere rendkívül hosszú múltra tekint vissza, megelőzi a psychiatriának mint speciális diszciplíná­nak a kialakulását, és a psychés betegek el­% 2345

Next