Orvosi Hetilap, 1991. augusztus (132. évfolyam, 31-34. szám)

1991-08-11 / 32. szám - Nemesánszky Elemér - Tasnádi Kriszta - Juhász Péter: Az alkalikus foszfatáz izoenzimek diagnosztikai jelentősége

epehólyag gyulladásához (3). Súlyos bakteriális infekció­ban, szeptikus állapotban a máj érintettsége miatt szaporo­dik fel gyakran a hepatikus AP (15). Általában előrehaladott stádiumú krónikus májbetegségben a hepatikus frakció mellett az intestinális izoenzim felszaporodása is megfigyel­hető. A bél izoenzim keringésből történő eliminációja ugyanis a máj­sejtek specifikus galaktozil-glikoprotein re­ceptorán keresztül történik. Az intestinális izoenzim termi­nális sziálsavat nem tartalmaz, így a galaktozil receptorhoz kötődik, és a májsejtbe jut. Ezzel szemben a hepatikus izo­­enzimet a terminális sziálsavai megvédik a galaktozis recep­torhoz való kötődéstől és a máj­sejtbe történő felvételtől (37). A bél izoenzim szérumban való megszaporodása tehát, vagy a bélből való fokozott felszabadulás (bél infarctus, bél perforatio, ulcerativ bélbetegségek) vagy csökkent májon keresztüli elimináció (végállapotú krónikus májbetegségek) révén alakul ki (57). Csont- és endokrin betegségek A csont eredetű AP az osteoblastok membránján található nagy mennyiségben. Ez az enzim biztosítja a lokális sza­bad foszfát „ion pool”-t a csontosodáshoz (21). A kerin­gésben felszaporodott csont AP fokozott osteoblast tevé­kenységet jelez (3, 21, 35). Gyermek- és serdülőkorban, csonttörések gyógyulásakor a vérben kifejezettebbé válik a csont AP aktivitása. Extrém magas értékek figyelhetők meg Paget-kór és primer, illetve szekunder csonttumorok esetén. Kevésbé kifejezett emelkedés jelentkezik primer vagy szekunder hyperparathyreosis, osteomalacia, rachi­tis, akromegalia, hyperthyreosis és diabetes mellitus ese­tében (3, 21, 35, 38, 41, 48, 57). Osteoporosisban, illetve myeloma multiplexben általá­ban normál vagy csak kissé fokozott szérum AP értékek fi­gyelhetők meg (57). Különböző metabolikus csontbetegsé­gekben a csont AP aktivitás mellett (mely az osteoblastok tevékenységét tükrözi), hasznos paraméter lehet a vizelet hidroxiprolin ürítés ismerete, amely a kollagén lebontás ter­méke és az osteoclast aktivitással arányos (49). Akromegalia esetén a folyamat kiterjedtségének meg­ítélésében jelenthet segítséget a csont AP meghatározása (19, 20). Az alkalikus csontfoszfatáz érték (egy máj­ csont hányados formájában) ugyanolyan pontossággal tükrözi az akromegália súlyosságát, mint a jóval költségesebb szomatomedin-C meghatározás (19). Hyperthyreosis szindrómában szintén fokozott AP ak­tivitás alakulhat ki, mivel a thyroid hormonok direkt ser­kentő hatást fejtenek ki az osteoblastokra. Az enzim emel­kedés részint a csontfrakcióból származik, részint a máj, sőt esetenként az intestinális izoenzim felszaporodását is leírták. A folyamat pontos pathomechanizmusa még isme­retlen. A beteg euthyreoiddá válása során az enzimértékek normalizálódnak (18, 51). Az AP nőgyógyászati és prenatális diagnosztikai vonat­kozásai Régóta ismert, hogy a szérum AP aktivitás a terhesség elő­rehaladásával szignifikánsan nő. Ez az emelkedés főleg a placentális izoenzim keringésbe jutásából, részint pedig a csont izomorf megszaporodásából adódik. Terhesség során a fokozott Ca mobilizáció mind a csontképzés, mind a csontrezorpció fokozódásához vezet, tehát az AP csont frakciójának aktivitása is emelkedik a szérumban. A szé­rum placentális AP aktivitása a fotoplacentális egység funkcióját tükrözi, és különböző kóros állapotokban (pl. preeclampsia) aktivitása a vérben csökken (52, 58). A pla­centális AP szérum szintjének csökkenése jól korrelál a méhlepény elégtelenség mértékével, így a terhesség lefo­lyásának monitorozására is alkalmas (7, 25). Irodalmi adatok arra utalnak, hogy a magzatvíz AP aktivitás és a magzat mucoviscidosisa között összefüggés van. A 2. tri­­mesztertől a magzatvíz elsősorban fotális intestinális izoenzimet és kisebb mennyiségben szöveti aspecifikus AP-t tartalmaz. Fotá­­lis defekáció eredményeként kerülnek a magzatvízbe a bélboly­­hokról levált mucosa sejtek, felszínükön a fotális intestinális AP- val. Mucoviscidosisban csökken a magzatvíz fotális intestinális izoenzim tartalma. A 15. és 20. terhességi hét között végzett amniocentézis során megállapítható, hogy a magzatvíz totális intestinális és szöveti aspecifikus AP aránya eltolódott-e a szö­veti aspecifikus javára, ami mucoviscidosis lehetőségére utal (6, 12). Vesebetegségek Az emberi vese szöveti homogenizátumában a következő két AP izoenzim mutatható ki: a szöveti aspecifikus AP ve­se frakciója, mely a proximális és disztális vesetubulusok teljes hosszában megtalálható, illetve az intestinális izoen­zim, mely kizárólag a proximális tubulus S3 szegmentjére lokalizálódik. Ez a tény diagnosztikus értékét is megnöve­li, mivel az intestinális izoenzim vizeletbeli megszaporo­dása specifikusan az S3 szegment károsodását jelezheti (21,40,53). E megfigyelésnek azonban jelenleg még kevés gyakorlati jelentősége van. Az egészséges ember vizeleté­ben mérhető alacsony AP aktivitás kb. 80%-a a szöveti as­pecifikus AP aktivitásából adódik. Különböző vesebeteg­ségekben — glomerulonephritisben, pyelonephritisben, aminoglikozid kezelés után — a vizelet teljes AP aktivitása megemelkedik, az izoenzim megoszlásban pedig az intes­tinális frakció relatív felszaporodása a jellemző. A vizelet AP izoenzim vizsgálata a vese és hólyag malignómák ese­tében lehet diagnosztikus értékű (40). Malignus daganatok Régóta ismert, hogy rosszindulatú daganatokban különbö­ző izoenzim-variánsok jelenhetnek meg a vérben, melye­ket általában szerzői nevekkel jelölnek. Az ún. Regan­­izoenzimet a 60-as évek végén fedezték fel és a leggyakrab­ban a tüdő, a gastrointestinális traktus, az ovarium, az uterus és egyéb szervek malignus daganatai esetén sikerült identifikálni a szérumból. A Nagao-izoenzimet semino­­más betegek véréből mutatták ki. Alacsonyabb koncentrá­cióban más tumoros esetekben is előfordulhat. A Kasahara­­izoenzimet elsősorban primer hepatocelluláris carcinoma esetében lehet identifikálni (21). Az utóbbi években DNS hibridizációs technikával és mono­­klonális antitestek felhasználásával sikerült az előbb említett izo­­enzimeket kódoló génjeikkel azonosítani. A Regan-izoenzim a

Next