Orvosi Hetilap, 1992. július (133. évfolyam, 27-30. szám)

1992-07-26 / 30. szám - Péter H. Mária: Adatok az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztályának tevékenységéről

HORUS Adatok az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztályának tevékenységéről Egy nagy múltú, jelentős érdemeket szerzett tudományos szervezetnek, az Erdélyi Múzeum Egyesületnek (EME) az újraalakulása (1990) alkalmat ad sokoldalú tevékenységé­nek áttekintésére, s ezzel lehetőség adódik tapasztalatok leszűrésére és a fiatalabb nemzedék ez irányú ismereteinek gazdagítására (5, 6). Az EME keretén belül működő Or­vostudományi Szakosztály az egyesület mindenkori célki­tűzéseinek, törekvéseinek és kitartó harcának részese volt. E szakosztály újraalakulása kapcsán szükségessé vált tör­ténelmének rövid vázolása, bár tudomány- és sajtótörténeti közlemények egész sora foglalkozott az EME tevékenysé­gének egy-egy területével vagy kiadványaival (1—4, 7). Az erdélyi országgyűlés már 1841—43. évi ülésszakán ki­mondta felállítását, célul tűzve ki a tudománynak anyanyel­ven való előbbrevitelét és terjesztését s így az egész ország kultúrájának emelését. Ennek ellenére csak 1859. november 23-án alakulhatott meg Kolozsvárott az Erdélyi Múzeum Egyesület, gróf Mikó Imre kezdeményezésére és faradhatat­­lan utánajárására. Először 2, majd 3 szakosztállyal műkö­dött, melyek közül az egyik az Orvos—Természettudományi Szakosztály volt. 1872-ben a kolozsvári Ferenc József Tudo­mányegyetem megalakulása révén az egyetem tanárai is be­kapcsolódtak a tudományos munkába, és az orvosi karon 1875— 76-ban Hőgyes Endrének köszönhetően Orvos— Természettudományi Társulatot alakítottak. Rövidesen meg­jelent e társulat első kiadványa, melynek teljes címe Értesítő a „Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulat ”-nak az 1876- ban tartott orvosi természettudományi üléseiről és nép­szerű természettudományi estélyeiről, szerkesztője szintén Hőgyes Endre volt. 1879. március 27-én az EME közgyűlésén az egyesület Orvos—Természettudományi Szakosztályába beolvadt az orvosi karon alakult Orvos—Természettudományi Társulat és elnökük Genersich Antal professzor lett. Ettől kezdve közös kiadványuk címe: Orvos—Természettudományi Ér­tesítő a kolozsvári Orvos—Természettudományi Társulat és az Erdélyi Múzeum Egylet Természettudományi Szakosztá­lyának szaküléseiről és népszerű tudományos estélyeiről. Az évek során megsokasodott mind az orvosi, mind a természettudományi előadások száma, s ezért 1906-ban a közgyűlés szükségszerűen kimondta az orvosi szakosztály különválását a természettudományitól. A fellendült szak­osztályi élet azonban 1914-ben hirtelen megtorpant. Az összeomlás előtt az utolsó szakülés 1918. december 18-án volt. Ezután négyévi kényszerszünet következett. A Ferenc József Tudományegyetemtől elszakadt erdélyi orvosok megfosztva az egyesületi élet lehetőségeitől, tudo­mányos tevékenységük kielégítésére 1920 őszén Kolozsvá­rott orvosi lapot alapítottak Erdélyi Orvosi Lap címen. Ez 1921-től az EME „Orvostudományi Szakosztályának hiva­talos közlönye” lett. 1922-ben a szakosztály itt maradt tag­jai megkísérelték a tudományos munkálkodás megindítá­sát. Többévi szünet után 1922. április 25-én újraalakult a szakosztály, azonban az első szakülését hatósági engedély híján csak 1923. április 13-án tarthatta meg. 1924. december 1-jén, öt küzdelmes év után az Erdélyi Orvosi Lap megszűnt, ami nagy veszteség volt Erdély ma­gyar orvosai számára. Bár több erdélyi városban magyar nyelvű vagy kétnyelvű (román—magyar) orvosi lapok je­lentek meg, de ezek többnyire a gyakorló orvosoknak szánt referáló lapok voltak (pl. Orvosok Lapja, Temesvár 1920—1940. Praxis Medici, Temesvár 1924—1940. Revista Medicala — Orvosi Szemle, Kolozsvár 1928—1938. Gya­korló Orvos — Medicul Practicant, Nagyvárad 1920—1922) vagy népszerűsítő jellegűek (Magyar Népegészségügyi Szemle, Marosvásárhely 1933—1943). Az Orvostudományi Szakosztály Erdélyben maradt tagjai olvasóegylet létrehozását sürgették, majd 1929-ben született meg a gondolat továbbképző előadások megtartására, buda­pesti egyetemi tanárok meghívásával. Azonban ezt nem sike­rült megvalósítaniuk, a hatóságok nem engedélyezték külföl­di előadók meghívását. Ekkor határozták el, hogy vándorgyűlések keretében orvos-nagygyűléseket (orvos­kongresszusokat) tartsanak. 1930-ban megvalósították ezt az elképzelést és Marosvásárhelyen sikerrel tartották meg az el­ső orvoskongresszust, amit a kiadott Emlékkönyv (VTH­) is bizonyít (9). Az EME központi vezetősége 1930-ban megin­dítja az Erdélyi Múzeum új folyamát (35. kötet), amely a ter­mészettudományi szakosztályok általános érdekű közös köz­lönye lett. Az Orvostudományi Szakosztály fellendült tevékenysége következtében egyre nőtt a tudományos dolgo­zatok száma, melyeknek közlésére az Erdélyi Múzeum terje­delme miatt már nem volt elégséges. Az így adott helyzet megoldására az Orvostudományi Szakosztály javaslatára az EME központi választmánya 1934. január 1-től engedélyezte az Orvostudományi Szakosztály Értesítője új folyamának megindítását, melynek szerkesztését a szakosztály minden­kori elnökére és titkárára bízta (8). Ilyen előzmények után jelent meg 1934-ben Kolozsvá­rott, teljes címén Értesítő az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvosi Hetilap 133. évfolyam 30. szám

Next